Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
A Kalifornia államban működő elemzőintézet, a Pacific Institute, az 1980-as évek óta foglalkozik a világ víz körüli konfliktusainak lajstromozásával és adatbázisba rendezésével. A Water Conflict Chronology nevű projekt legfrissebb változatában egészen napjainkig bezárólag szerepelnek az elmúlt 5000 év vízkonfliktusai, melyek akár egyetlen térképen is áttekinthetők. A mögötte álló adatbázis elemzéséből - hívja fel arra a figyelmet az Economist - legalább kettő, korántsem megnyugtató következtetés adódik. Az egyik, hogy az írott történelem kezdete óta, az emberiség konfliktusaiban a víz rendkívül gyakran játszott szerepet, még ha nem is egyetlen kiváltó oka volt azoknak. A másik, hogy a víz miatti konfliktusok, feszültségek egyre intenzívebbé, gyakoribbá válnak, amelyet csak részben magyaráz meg az, hogy napjainkban összehasonlíthatatlanul pontosabb adatokkal rendelkezünk azokról - egyáltalán, tudunk megtörténtükről -, mint a történelmi időkből.
Az elemzők módszertana szerint egy konfliktus akkor kerül az adatbázisba, ha abban erőszak (sérülések, halálesetek) jelennek meg, vagy ilyennek fenyegetése áll fent. Nem kerülnek bele ugyanakkor azok a vízgazdálkodással összefüggő események, amelyek érintették az adott helyszín lakosságát, közösségeit, és esetleg véletlen vagy nem szándékos károkkal jártak. De ide sorolták például az egyes gátak építése miatti, tervezett kitelepítéseket adott terülekről, vagy a természeti katasztrófákat, árvízeket, aszályokat (vízhiány).
Az intézet munkatársai azt mondják, háromféle típusba rendezhetők az adatbázisba beemelt konfliktusok:
S milyen események állnak az elvi kategóriák mögött?
Nagyon is valóságosak, általában drámai emberáldozattal és óriási gazdasági kárral. Hosszú idő telt el azóta, mióta az ősi sumér mítoszok vagy a bibliai történet szerint az emberre megharagudott Isten büntetésből vízzel pusztította el az ismert világot, ám az emberek és nemzetek egymás között zajló vízháborúi azt jelzik, nincs megnyugvás a vízkincs egésze és annak részei kapcsán sem.
A történelmi vízkonfliktusok listáján szerepel például a Krisztus előtti 700-as évekből az asszírok akciója a mai Örményország területén, amikor is az ottani hadurak ellenállását megtörve, a nehezen kiépített, bonyolult öntőzrendszer csatornáit lerombolva, áradást hoztak a földekre. 430-ban a spártaiak a (második) peloponnészoszi háborúban megmérgezték a Pireusz térségében található kutak vizét, amelyek Athén vizellátó helyei voltak. A tiszta víz hiányában ragályok szabadultak el a városban.
Krisztus után 1642-ben Kínában Kajfeng város kb. 380 ezer lakójából 300 ezerrel végzett a víz, amelyet akkor fegyverként használtak: a Mandzsu- és a Ming-dinasztia erői közötti csatában mindkét fél megrongálta a várost védő gátat, aminek okán a Sárga-folyó elöntötte a települést. De éppúgy listára került az a 2019-es fejlemény, melyben az egyik legszegényebb afrikai országban, Maliban, 50 ezer ember kényszerült elhagyni az otthonát, a földért és a csekélyke vízkészletekért vívott, mészárlásokba torkolló konfliktusok miatt.
A sort hosszasan folytathatnánk.
Egészen pontosan 926-ig: ennyi esemény szerepel most az intézet adatbázisában. Ebbe a számba a régmúlt korlátozottan ismert nagy, a víz érintettségével járó háborúi éppúgy beletartoznak, mint napjaink vízért vívott harcai, vagy épp a dél-amerikai, sokmilliárd dollárból épülő gátak elleni, erőszakba átcsapó tiltakozáshullámok. Valamennyi értékelés kiemeli: az utóbbi évben, évtizedekben, aggasztó tempóban gyorsultak fel, illetve váltak egyre sűrűbbé a víz kapcsán kialakult erőszakos konfliktusok.
A konszenzus szerint inkább a vízkonfliktusok és a vízháborúk gyakoriságára kell számítani, semmint a víz körüli feszültségek enyhülésére.
A legtöbb vízkonfliktus országok-nemzetek között zajlott. Az Európai Bizottság egyik tudományos háttérintézménye tavaly számítógépes modellezést készített a határokat átlépő folyók körüli lehetséges konfliktusokról, különös tekintettel azokra, ahol nagyobb esély van avízügyi viták fellángolására.
A kutatók öt ilyen folyót illetve térséget neveztek meg az elemzés végén:
Ezeknél a folyóknál a konfliktusok fő forrása az lehet, hogy a folyamok alsóbb folyásánál élők hátrányba kerülhetnek a vízfelhasználásban a felsőbb szakaszokon élőkhöz képest. A felső folyásnál élő közösségek, illetve országok ugyanis úgy tudnak beleavatkozni az adott folyam természetes folyásába, hogy azzal kiszolgáltatottá teszik az alsóbb szakaszokon élőket. Például ezért lép fel időnként erélyesen Egyiptom vezetése Etiópiával szemben, mert tart attól, hogy az Etiópia által a Nílus felső szakaszára épített duzzasztó elvágja majd az országot az Egyiptom számára nélkülözhetetlen nílusi víztől, ha elkészül.
Az elemzők amiatt aggódnak, hogy sem az érintettek, sem a nemzetközi közösség nem tesz elegendő erőfeszítést a nagyobb vízkonfliktusok jelentette kockázat csökkentésére.
Ez pedig a jövőben a korábbiaknál is nagyobb vízkonfliktusokhoz, illetve vízháborúkhoz vezethet.
Mindeközben a víz egyre drágább gazdasági erőforrásnak számít, a vízhiány pedig egyre inkább gátolni fogja a gazdasági fejlődést, ami sok helyen nehezíti a fenntartható vízgazdálkodásra való áttérést, vázolja a kockázatelemző intézet, a GRI.
Egyes modellezések szerint 2025-re a Föld népességének kétharmada fog vízhiánnyal szembenézni, miközben a termelés vízfelhasználása nő.
Például, globális viszonylatban, a mezőgazdasághoz köthető az édesvizek felhasználásának 70 százaléka, miközben a csökkenő vízkészletek miatt az agráriumban keletkező kár egyre nagyobb (például csak Marokkóban évi 300 millió dollárt meghaladó, de a 2006-os nagy aszály Kínában 182 millió hektárt és közel 9 millió élőállatot érintett). Mindez pedig az élelmiszerárak emelkedéséhez, ez pedig társadalmi feszültségekhez vezethet.
Az Oxfordi Egyetem 2015-ben kiadott, 113 országra kiterjedő elemzése szerint,
a vízbiztonság hiánya évente globálisan több száz milliárd dollárral rövidíti meg a globális gazdaságot.
A modellezések viszont azt igazolják: fel kell lépni az aszályok hatásainak csökkentése érdekében, mert azok igazolhatóan javítanak az egy főre jutó GDP-n is, és csökkentik a vízkonfliktusok kialakulásának esélyét. A Világbank szakértői jelzése szerint a vízbiztonság egyre inkább globális prioritássá válik, főként az éghajlatváltozásnak köszönhetően. Miközben például 2017-ben a természeti károk 100 millió embert érintettek világszerte és 335 milliárd dolláros kárt okoztak a globális GDP-ben, addig a vízhiány akár 6 százalékkal is visszavetheti egy-egy régió bruttó össztermékét. Egyúttal népmozgások és újabb vízkonfliktusok kialakulásához járulhat hozzá:
Jelenleg a világ népességének 41 százaléka él olyan folyók vízgyűjtő területén, melyek valamilyen vízkrízisnek vannak kitéve. Ha nem sikerül minél hamarabb áttérni fenntartható vízgazdálkodási megoldásokra, az újabb és valószínűleg egyre gyakoribb vízkonfliktusokat eredményezhet a jövőben.
