20 April 2019, Bavaria, München: Soccer: Bundesliga, Bayern Munich - Werder Bremen, 30th matchday in the Allianz Arena. Niklas Süle of FC Bayern Munich cheers to his 1:0 against Werder Bremen. Photo: Lino Mirgeler/dpa - IMPORTANT NOTE: In accordance with the requirements of the DFL Deutsche Fußball Liga or the DFB Deutscher Fußball-Bund, it is prohibited to use or have used photographs taken in the stadium and/or the match in the form of sequence images and/or video-like photo sequences.
Vágólapra másolva!
Kedden este a Bundesliga két legrutinosabb csapata játszik egymással Brémában. Ugyanis a liga 1963-as megalapítása óta a Werder Bremen vívta a legtöbb első osztályú mérkőzést, a Bayern München pedig a második legtöbbet. Így értelemszerűen ennél nagyobb múltú párharc nincs a Bundesliga 1-ben. Most jön a 108. bajnoki csatájuk.
Csak három olyan szezon volt, amikor nem találkoztak bajnoki mérkőzésen. A teljes mérleget tekintve (mint mindenkivel szemben) nyomasztó a bajorok fölénye: 56 Bayern-, 26 Bremen-győzelem és 25 döntetlen. A kilenc Német Kupa-találkozásukból is nyolcszor jöttek ki győztesen a müncheniek és csak egyszer a brémaiak.
Utolsó 21 találkozójukat a Bayern nyerte. Ezeken a gólkülönbség: 75-14.
A Bremen 27 meccsel ezelőtt, 2008 szeptemberében győzte le utoljára a rekordbajnokot. Amerikai játékosa, Joshua Sargent akkor még csak nyolc-, Marco Friedl tízéves volt, de a mostani edző, Florian Kohfeldt is csak 25. Most viszont nagyon fontos lenne a Bremennek a győzelem. Ugyanis
kiesőhelyen áll, és ha nem akar jövőre a másodosztályban szenvedni (és ezzel átadni a Bayernnek a legtöbb Bundesliga 1-es mérkőzésen szereplés listáján is az első helyet), akkor nem kaphat ki.
A Bayern számára viszont egészen más a tét! Ha most (sorozatban 22-szer) is legyőzi a Werdert, akkor megszerzi története 29. Bundesliga-bajnoki címét.
Nem mindig ilyen tétért csapott össze a két csapat közös története során. A Német Kupa döntőjében pl. háromszor találkozott. 1999-ben a Bremen nyert büntetőkkel, a következő évben a Bayern 3-0-ra, 2010-ben meg 4-0-ra. Ez mind a legendás Rehhagel-korszak után volt. De igazán akkor volt közel egymáshoz a két csapat, amikor Otto Rehhagel vezette a zöld-fehéreket.
Ez egy 14 éves szakasz volt, 1981-től 1995-ig. Két bajnoki cím, két Német Kupa-diadal, valamint a Kupagyőztesek Európa Kupájának elhódítása fémjelezte a Bremen azon korszakát.
1988 és 1993 között a Werdernek volt egy 12 meccses veretlen szériája a Bayern ellen. A 14 bajnokság során hatszor fordult elő, hogy mindkét csapat a dobogón állt. Négyszer az első és a második helyen. Nem egyszer kettejük párharca döntött a bajnoki címről.
1986-ban az utolsó előtti fordulóban az első helyezett Werder úgy fogadta a Bayernt, hogy két ponttal (egy győzelemmel) előzte meg őt. Vagyis, ha nyer, akkor bajnok. Minden készen állt az ünneplésre a Weser-parti városban. És a 89. percben óriási esélyt kapott a csapat az örömünnep elkezdésére. 0-0-nál a hazai csatárlegenda,
Rudi Völler fejbe rúgta a labdával Lerbyt, de a bíró kezezést látott, és 11-est ítélt. Michael Kutzop a Bundesliga-történelem egyik legbiztosabb büntetőrúgója a kapufára küldte a labdát.
Maradt a 0-0, és maradt a kétpontos Bremen előny. Elvileg csak csúszott a bajnokavatás. A valóságban viszont Bajorországba költözött. A szezon addigi részében csak két fordulót követően nem az élen álló Bremen ugyanis az utolsó mérkőzésén kikapott Stuttgartban. És mivel a Bayern nyert, így az eredeti Salátástálat csendben elcsomagolták az illetékesek Stuttgartban és a Bayernnek a másolatot adták át Münchenben. A bajorok ugyanis jobb gólkülönbségükkel megelőzték a brémaiakat, és úgy lettek aranyérmesek, hogy a bajnokság során egy pillanatig nem vezettek. Csak a záráskor.
Ezért a szívszorító esetért két évvel később vettek először revánsot Rehhagel tanítványai.
Az 1987-88-as szezonban a tavasszal végig vezetve, a Bayernt is legyőzve négy pont előnnyel végeztek ősellenségük előtt. De a '86-os történetért az igazi visszavágás 1993-ban következett.
Ekkor a hajrában kétpontos előnnyel (még ekkor is ennyi járt egy győzelemért) utazott a Bayern Brémába, és a hazaiak igazi gálaelőadást tartva 4-1-re ütötték ki ellenfelüket Rufer kettő, valamint Hobsc és Herzog 1-1 góljával. A győztes pontszámban utolérte a legyőzöttet, ám a Bayern kettővel jobb gólkülönbségének köszönhetően maradt az élen. És ekkor elkezdődött egy őrült virtuális versenyfutás a két csapat között.
Végül a zárófordulót is azonos pontszámmal várták, a Bremen gólkülönbsége +30 volt, a Bayerné +29, de a bajorok több gólt lőttek. Azonos gólkülönbség esetén ez döntött volna. A Bremen ugyanúgy Stuttgartban fejezte be a bajnokságot, mint hét évvel korábban.
A szabályok értelmében ekkor is oda vitték a Salátástál eredeti példányát. És ezúttal ott is adták át. Ugyanis a Werder ezúttal nyert, ám a Bayern csak egy ponttal távozott Gelsenkirchenből.
Csak a 33. és a 34. forduló után nem állt az élen a rekordbajnok.
Fantasztikus izgalmakat tartogatott a két csapat rivalizálása azokban az években. Így volt ez Rehhagel utolsó brémai szezonjában is. Az 1994-95-ös bajnokságban a zárófordulót a Werder az élen várta, egy ponttal megelőzve a második helyen álló Borussia Dortmundot. Eggyel jobb volt a gólkülönbsége, és több gólt szerzett, mint a BVB, vagyis akár döntetlennel (sőt vereséggel is) célba érhetett volna. Győzelemmel természetesen a másik mérkőzés eredményétől függetlenül is. Nem tartozott a lehetetlen kategóriába egy esetleges brémai győzelem Münchenben. A Salátástálat is az Olimpiai Stadionba szállították.
1995. június 17-én volt az a találkozó. Vagyis 1 nap eltéréssel 25 évvel a mostani előtt. És így álltak fel a csapatok:
A nevek alapján egyáltalán nem volt esélytelenek a brémaiak. Ráadásul edzőjükért is játszottak. Már a mérkőzés előtt mindenki tudta, hogy a szezon végén véget ér Otto király 14 éves uralkodása. A
33. játéknapon a Weserstadionban a Karlsruhe elleni győzelem után óriási fiesztával köszöntek el a szurkolók a sikeredzőtől. Tudták, hogy hol folytatja karrierjét. A Bayern Münchennél.
Akinek az otthonában kellett megszerezni az aranykor újabb bajnoki címét.
Nem sikerült. A Bayern ellentmondást nem ismerő módon törte össze leendő edzője álmát. Már a 14. percben Christian Ziege góljával vezetett. Mario Basler ugyan egyenlített, de ezzel a góllal sem állt a virtuális tabella élén, ugyanis a Dortmund ekkor már 2-0-ra vezetett a Hamburg ellen, és így eggyel jobb volt a gólkülönbsége. De nem a gólkülönbség döntötte le azt a bajnokságot. Ugyanis minden idők egyik legügyetlenebb Bayern-csatára, Alexander Zickler a továbbiakban kétszer betalált, ezzel a Borussia Dortmund megszerezte története első Bundesliga-bajnoki címét. A Bremen pedig ezüstéremmel búcsúzott el edzőjétől.
Otto Rehhagel néhány nap múlva Münchenbe költözött, és a következő szezonra már ő készítette fel a Bayernt. Ám nemhogy 14 évet nem töltött ott, de egyet sem. Még a szezon vége előtt menesztették. A Bremen padjára hamarosan érkezett Rehhagel egykori játékosa, Thomas Schaaf, aki szintén 14 évig vezette a gárdát. Az ő irányításával egyszer lett bajnok a csapat, háromszor nyert Német Kupát, és bejutott az utoljára UEFA Kupa néven kiírt sorozat döntőjébe.
Otto Rehhagel a Bayernnél már nem volt sikeres. Forrás: AFP/Aris Messinis
Ám a Werder Schaaf 14 éve után folyamatosan távolodott a Bayern Münchentől. És mára odáig jutott kettejük vetélkedése, hogy a Bayern a bajnoki cím ünneplésének vágyával érkezik a Weserstadionba, a Bremen pedig azért lép pályára, hogy az utolsó két játéknapon ne mások eredményeitől függjön a bent maradása.
