Megjelentek a földönkívüli-szerű, többfarkú gyíkok

Akadnak egészen bizarr példányok is

A gyíkok gyakran elveszítik, majd könnyedén visszanövesztik a farkukat, ám a regeneráció során akár egynél több farok is kialakulhat. A tudósok nemrégiben felfedezték, hogy a többszörös farok sokkal gyakrabban jelenik meg, mint azt korábban sejtették. A rendkívüli esetről a Biological Reviews című, tudományos folyóiratban számoltak be.

Bár már korábbi tudományos beszámolókban is találhatunk utalásokat sokfarkú gyíkokra, ám ezek az esetek többnyire izoláltan jelentek meg, ezért a szakemberek nem tudták megállapítani, hogy mennyire gyakori a jelenség. Az ausztráliai Pertti Curtin Egyetem Molekuláris és Élettudományi Iskolájának kutatói ezeket a feljegyzéseket vizsgálták meg hathatósabban.

Olyan tudományos és féltudományos adatokat kerestek az elmúlt négyszáz évből, amelyek a farkukat elveszített gyíkokról szóltak, amelyek később kettő, három vagy még több farokkal fejlődtek tovább.

Végül több mint 175 faj példányait tanulmányozták és létrehozták a „sokfarkú gyíkok első globális adatbázisát".

Az ikerfarkú gyíkok gyakoribbak, mint gondoltuk volna Forrás: Daniel Koleska and Daniel Jablonski, Ecologica Montenegrina

Mint ismert, a gyíkok egy ragadozó vélt vagy valós fenyegetése esetén képesek megszabadulni a farkuktól, amivel el tudják terelni a támadó figyelmét

– mondta James Barr, az ausztráliai Pertti Curtin Egyetem Molekuláris és Élettudományi Iskolájának doktorandusz hallgatója, a tanulmány vezető szerzője a LiveScience online tudományos portálnak. – A farok regenerálódása ezután gyorsan megindul, és a mechanizmus során esetenként több farok is kialakulhat.

Hozzátette: bizonyos esetekben két, azonos hosszúságú „ikerfarok", de akár eltérő méretű „farokstruktúrát" is eredményezhet. Erre a legextrémebb példát a tudósok 2015-ben jegyezték fel: a kéktorkú gyíknak (Algyroides nigropunctatus) egy sérülés után hat farka is kinőtt.

Akadnak egészen bizarr példányok is Forrás: Daniel Koleska and Daniel Jablonski, Ecologica Montenegrina

A kutatók a globális adatbázis elemzése után arra jutottak, hogy a jelenség nem ritka vagy szokatlan és világszerte: a gyíkok körülbelül 3 százalékát érinti.

Bill Bateman, a Curtin Egyetem viselkedési ökológusa, a tanulmány társszerzője szerint ez meglepően magas szám, amely komoly ökológiai hatásokkal járhat, hiszen akár jelentősen megnövelheti az állatok testtömegét, amelyek nehezebben tudnak elrejtőzni a ragadozók elől, de befolyásolhatja a párválasztást is.

Ezeknek a hipotéziseknek a viselkedésbeli tesztelése érdekes és fontos jövőbeli kutatási irány, aminek segítségével a biológusok többet is megtudhatnak a sokfarkú gyíkok életmódjáról.