Ha fotós vagy, akkor neked fontos a Záridő

Fotós körökben kevésbé forgolódók gyakran a kocsmák, ivók és egyéb kultúregységek zárórájára asszociálnak a záridő hallatán. Bár magam is kedvelem a finom pálinkákat és a hűvös borokat kortyolgatni egy hangulatos kis kocsma teraszán, de jelen esetben nem erről van szó. Sőt, még csak nem is a kulcs zárba való helyezésétől a zár nyitásáig vagy zárásáig eltelt időre gondolok záridő alatt. A záridő egy fotográfiai fogalom, amiről hosszasan tudnék írni, de a következő percekben nem untatnék senkit a definíció magyarázatával.

Mi a csuda ez a Záridő? Az egész egy újdonsült szakmai kapcsolattal kezdődött. A magam részére elmentem tesztelni egy objektívet. A tesztelés során jóban lettem a forgalmazóval és mivel hosszabb ideig próbálgattam az optikát, ennek kapcsán gyakran találkoztunk és ilyenkor nem csak szakmáztunk. Szépen lassan barátság szövődött köztünk. Kereskedő ember, de nem az a fajta, akit csupán a nyereségvágy hajt. Sokkal inkább olyan ember ő, aki szeret építeni és arra törekszik, hogy hagyjon maga után valami pozitív nyomot a világban. Nagyon egyformán gondolkodunk, hasonló értékrendekkel, aminek óriási szerepe van a Záridőben.

Utcai fotózással egybekötött tesztelés Forrás: Záridő

A Záridő egy online magazin. A címválasztással jelezvén, hogy ez egy fotós magazin, továbbá ahogyan a záridő lehet hosszabb és rövidebb, az oldalon megjelenő cikkek között is vannak nagyobb lélegzetűek és rövidke szösszenetek egyaránt.

Tulajdonképpen ez a magazin két jóbarát fotózás iránti szeretetének a gyümölcse. Elhatároztuk, hogy a megszokottól eltérően, új köntösbe bújtatva tárjuk a fotós tartalmakat a publikum elé. A célunk, hogy elhozzuk a fotózás élményét nem csak a profik számára. A fotózás viszont nem csak a felszerelésből áll. Szerintünk egy fotóban minimum 70 százalék a fotós és csak 30 százalék a technika. Éppen ezért nálunk a tesztelések mellett sok egyéb inspiratív téma is megjelenik, amik tükrözik ezeket az arányokat. Foglalkozunk fotótörténettel, interjúkat készítünk sikeres, tehetséges fotósokkal.

Büszkék vagyunk az Időgép rovatunkra, ami az analóg fotózással foglalkozik, vagy éppen említhetném a kifejezetten hiánypótló sorozatunkat is az infravörös fotózás terén. A változatos írások sokaságát tovább gazdagítja, hogy a magazin interaktív.

Az olvasóink lehetőséget kapnak, hogy feltegyék azokat a kérdéseiket az egyes márkáknak, amiket esetleg mi nem kérdeztünk meg. Kérhetnek tanácsokat, de akár publikálhatnak is. Sőt, időnként rendezvényeink is vannak, amikor csinos modellek társaságában, pogácsát majszolva, remek hangulatban tesztelhetnek az olvasóink és a cikkekben nagy súllyal megjelenik a próba során kialakult véleményük.

Az is egy fontos szempont, hogy ne labor körülmények között vizsgáljuk az egyes eszközöket, hanem terepen. Ennek köszönhetően a cikkekben nem a száraz adatokat jelenítjük meg, hanem a valós tapasztalatokat. Az sem elhanyagolható szempont, hogy az ilyen teszteknek köszönhetően szinte mindig belecsöppenünk valami kalandba. Az olvasó tehát nem csak egy tesztet kap, de nem egyszer olyan történeteket is, amik általában valami tanulsággal szolgálnak. Ilyen tanulságos történet volt, ahogyan majdnem egy utcai fotózás során rablás áldozata lettem az 1-es villamoson bő 1 milliós felszereléssel a táskámban.

Olvasókkal teszteltünk 135mm-es objektíveket Forrás: Záridő

Hasonlóan emlékezetes tesztünk volt, amikor a belváros egyik bulinegyedében fotóztam egy hölgyet a cikkhez és erősen piás fazonok kellő cukisággal folyamatosan körbe udvarolták a modellt. A tesztelés végére egy egészen csinos kis tömeg vett körül minket, akik azt bámulták, hogyan fotózom Esztit. Ha igazán pontosan akarnék fogalmazni, akkor Esztit bámulták nem engem. "Sztárok" lettünk na! Persze a történetnek itt még nincs vége. A fotózás után, egy barátommal elmentünk kávézni, ahol kártyát cseréltem a tesztelt gépben. A kivett kártyát a táskámba tettem, de nem vettem észre, hogy miközben bezárom, a kártya kihullik a zsebéből, rajta a teljes teszt anyagával.

Több méter mélyre esett a kávézó terasza alá egy rácson keresztűl. Már eljöttünk a kávézóból, amikor feltűnt, hogy hiába tapogatom a táskám zsebét, nem érzem a kártyát benne. Idegesen elkezdtem kiforgatni a zsebeket és tényleg nyoma veszett az adathordozónak. Rohantam vissza az asztalunkhoz abban bízva, hogy ott veszett el. Szerencse, hogy a rács nyitható volt és nem állt víz alatta, így a pincérek segítettek, hogy visszakapjam a tesztfotókat. S

oha nem hiányzott a dupla kártyafoglalat a fényképezőgépemből, így a teszt során nem tulajdonítottam nagy figyelmet annak, hogy ebbe a vázba is csak egy kártya megy bele. Ez az eset viszont rámutatott arra, hogy bizony legyen a fotós akár amatőr, akár profi, ha egy anyag duplán van meg, az nagy biztonságot jelent.

Útjára indítottuk a Záridő Magazint, hónapról-hónapra egyre növekszik az olvasói táborunk, folyamatosan megújulunk. Pár hónapja például, Fehér Ádám kollégánknak hála a hosszabb interjúkat már nem írott formában közöljük le, hanem videóra vesszük, mert így kényelmesebb azok megtekintése. Hova tovább? Rengeteg ötletünk van még. Itt van például egy új rovat, miről az Origo olvasói értesülhetnek elsőként. Amikor ez az írás megjelenik az Origo hasábjain, azzal egy időben indítjuk PhotoKolett névre keresztelt blogunkat. A szerkesztője Polgár Nikolett és a központi témája a mobiltelefonos fotózás lesz. Valahogy ez a téma mindig megosztja a fotós társadalmat és talán éppen ezért rendszeresen kimarad a fotós magazinok palettájáról, pedig lenne rá igény.

Egyik promó videónk még az indulás elötről:

Szerintünk vannak olyan területek, amikbe a megannyi ellenállás mellett is bele kell állni mert ki kell szolgálni azok igényeit is, akik ezek után érdeklődnek. Néha vihart kavarnak, de nem baj. Mi hiszünk abban, hogy ha te fotós vagy, akkor neked fontos a Záridő.

Roszberger Bandi