A német futballt gyűlölőknek szerzett örömöt a spanyolok 6-0-s győzelme

A világ egy része kárörvendően röhög, a másik része döbbenten teszi fel a kérdést: mi történt a német labdarúgó-válogatottal? Akik nem szeretik a német futballt, most örömtüzeket gyújtanak, akik szimpatizálnak velük, szóhoz sem jutnak. Joachim Löw csapata kedden este 6-0-s vereséget szenvedett Sevillában Spanyolországtól a Nemzetek Ligája A-osztályában rendezett összecsapáson. Az öntörvényű, sok megklérdőjelezhető döntést hozó szövetségi kapitány nem fog lemondani, de az egyre apatikusabb német szurkolók sem kívánják a távozását. Ugyanakkor abban mindenki egyetért, hogy a 2014-es világbajnok soha, sehol, semmilyen körülmények között nem kaphat ki 6-0-ra. Elemzés.

• 1909: Anglia-Németország 9-0
• 1931: Németország-Ausztria 0-6
• 1954: Magyarország-NSZK 8-3

Ezek voltak a német labdarúgó válogatott legnagyobb vereségei a történelemben. Kedd estig. Ekkor a magyar labdarúgó-válogatott 1954-es 8-3-as sikere elé került a sevillai mészárlás. Abban a városban alázták porrá a német válogatottat, amelyben története egyik legnagyobb diadalát aratta a franciák elleni vb-elődöntőben, 1982-ben. És ahol több emberöltőre gyűlöltette meg magát Schumacher kapus emlékezetes megmozdulása miatt. Tudják, ez volt az a jelenet, amikor az NSZK kapusa a helyét elhagyva lemészárolta a franciák támadóját, Patrick Battistont.

38 évvel a találkozó után Sevilla ismét bevonult nem csak a német, hanem a világ labdarúgásának történelmébe is.

Hiszen egyáltalán nem jellemző, hogy ennyire megverjék Németország legjobb focistáit.

Mert ez a csapat összetételét illetően közel volt az ideálishoz. De erről később még ejtünk szót. Előtte idézzük a negatív történelmet író kapitányt, Joachim Löwöt:

Ez egy fekete nap volt. Ma semmi nem működött. A taktika csődöt mondott, se szervezettség, se kommunikáció nem volt a csapatban. A játékosok össze-vissza lézengtek a pályán."

Joachim Löw nehéz helyzetben Forrás: Picture-Alliance via AFP/Verwendung weltweit/Firo Sportphoto/Ralf Ibing

A csapat menedzsere, Oliver Bierhoff természetesen megvédte kollégáját, és elmondta, hogy

ez a szégyenteljes vereség nem változtat Joachim Löw helyzetén. Löw elődje, Jürgen Klinsmann sem lát okot a kapitányváltásra:

„Annak milyen üzenete lenne, ha most váltana kapitányt Németország? Semmi ok a pánikra, vagy az edzőcserére. De rengeteg feladat van az Európa-bajnokságig. Ezen a meccsen gyorsan túl kell lépni, és Löwnek most egyenként kell tisztázni a helyzetet a játékosokkal."

És akkor nézzük az összeállítást, mert ennél csak kicsivel jobb csapatot tud pályára küldeni Löw. Ezekkel a játékosokkal szenvedte el a történelmi vereséget Németország: Neuer - Ginter, Süle (Tah) , Koch, Max - Goretzka (Neuhaus), Gündogan – Gnabry, Kroos, Sané (Waldschmidt) - Werner (Henrich).

Ezekkel a játékosokkal szenvedte el a történelmi vereséget Németország Forrás: Anadolu Agency via AFP/2020 Anadolu Agency/Burak Akbulut

Nézzük kik játszhattak volna ezeken kívül. Löw a napokban sokadszor is megerősítette, hogy a bomba formában lévő Thomas Müllerre a jövőben semmiképpen nem számít. Ahogy az 2014-ben világbajnoki címet szerző válogatott két belső védőjére, Hummelsre és Boatengre sem.

A sérülése miatt ezúttal nem játszó Joshua Kimmichnek gyógyulása után helye lesz a csapatban, de a többi hiányzó papíron nem jobb a Sevillában pályára lépőknél. A Freiburgból a Leeds Unitedhez igazoló Kochnak semmi helye a német válogatott védelmének közepén. Emre Can és Rüdiger jobb nála, de nem sokkal. Tah tud jobban teljesíteni, mint a második félidőben. A védelemben még bevethető a két lipcsei, Klostermann és Halstenberg, de velük sem lenne sokkal stabilabb ez az alakzat. Az abszolút hiányposztról, a balhátvédről a kölni Hector azzal írta ki magát anno, hogy hűséges volt csapatához, és elment vele a másodosztályba. Azóta ismét elsőosztályú, de nem találja a helyét. Ám az Eindhovenben játszó Philipp Max nem lehet megoldás. Ginter sem jobbhátvéd, bár Löw szeret játékosokat más poszton szerepeltetni, mint ahol ők a klubjukban egész évben játszanak. Amikor ez bejön, akkor verheti a mellét, de ha nem, akkor az kínos helyzetet okoz.

Az biztos, hogy ide van tökéletes megoldás, Kimmich személyében, ám ő már „kinőtte" azt a posztot.

Ezen a képen minden rajta van. Thomas Müller (jobbra) és Joachim Löw szövetségi kapitány. Egymásnak háttal állva Forrás: Picture-Alliance via AFP/Verwendung weltweit/Elmar Kremser/Sven Simon

Gündogan is szánalmas volt Sevillában, de egy jó csapatban ő még tud jól focizni. Ha majd összeáll a Bayernben brillírozó Goretzka-Kimmich duó, akkor a középpálya szűrő részlege rendben lesz. De csak ez az egyetlen egység. Mert az előrébb játszók Kroos kivételével szinte egytől egyig hangulatemberek.

Sevillában Gnabry és Sané szerepelt botrányosan, de nem kizárt, hogy ugyanezt tette volna Havertz, Brandt vagy Draxler.

Persze mindig azok a jobbak, akik éppen nem játszanak, főleg egy 0-6 után. Havertz talán tényleg jobb lett volna a két említett helyett. Draxler már nem biztos, és Brandtnak sem tesz jót, hogy klubjában, a Dortmundban sem kap olyan bizalmat, amilyet megérdemelne. Sanénak nagyon gyorsan a jövő emberéből a jelen emberévé kell válnia, különben örök ígéret marad. Elmúlt 24 éves, neki már húzóembernek kellene lenni. De nem az. Előbb-utóbb klubjában, a Bayernben is veszélyben lehet a helye.

Jöjjön akkor Werner. Az egyszerre

szerencsés és szerencsétlen Werner. Az egyetlen német útlevéllel rendelkező minőségi csatár. Mázsás súly van rajta, neki kell a gólokat hozni.

Szép tőle, hogy gyakran a saját alapvonalánál tűnt fel, de a gólokat neki a túloldalon kell lőnie. Bérelt helye van, hisz semmilyen alternatívája nincs. Illetve van: a csatár nélküli játék, ami Löw bizonyos időszakában remekül bejött. Vicces, de kedden is a 80 percig szánalmas csapat akkor jutott az ellenfél 16-osának közelébe, amikor Werner helyére egy védekező ember, Heinrich érkezett. Akkor már tudtak egymáshoz passzolni kettőnél többet is. És ekkor volt egy bődületes kapufája Gnabrynak. Előtte a félpályán alig ment át a válogatott.

Nagy az elvárás Wernerrel szemben Forrás: Sputnik via AFP/Grigoriy Sisoev

A kapu felé tartó labdák 22-2-es aránya mindent elmond, továbbá az, hogy ezek közül 10 adott munkát Neuernek,

míg Simonnak egy sem. És akkor talán mindennek a kulcsa az, amit a világbajnok Bastian Schweinsteiger fogalmazott meg a lefújás után: „Ezt fájdalmas volt nézni! Az volt a leginkább lehangoló, hogy senki nem küzdött a csapatból. És hiányzik a pályáról egy igazi vezéregyéniség, mint például a spanyoloknál Ramos."

Ez a lényeg! Mert még egy világ élvonalába tartozó csapat is játszhat botrányosan rosszul (6-0-ra persze nem kaphat ki), de hit, lélek, tűz nélkül nem.

Löw csapata így ténfergett a pályán, és a kapitányt is rossz volt nézni a kispadon. Nem volt, aki felrázza a pályán lévőket, aki azt mondja 0-5-nél, hogy rúgunk kettőt, mert az mégsem néz ki annyira rosszul. Nem a tudás hiányzik ebből a válogatottból, hanem a németes küzdőszellem. Az, amellyel az elődök 12 világbajnoki érmet szereztek, közte négy aranyat. És ez már 2018-ban is hiányzott. Az akkori lélektelen játék bűnbakját Mesüt Özilt a közvélemény valósággal elsöpörte a válogatott környékéről, de ezzel a jelek szerint nem oldódott meg semmi.

Minden ott van a táblán Forrás: Picture-Alliance via AFP/Verwendung weltweit/Angel Martinez

Az évtized elején a német focit gyűlölők azzal érveltek, hogy azért játszik szépen, szerethetően a válogatott, mert sok a nem csak német felmenőkkel rendelkező játékos. Most ez fordult visszájára: mert ezek a focisták nem rendelkeznek azzal a küzdőképességgel, amivel „echte német" elődeik. És ez a német mentalitás már soha nem is fog visszatérni! Ráadásul a Bundesliga is tele van külföldi sztárokkal, és azok egy része kispadra szorít a válogatottnál esetleg számba vehető játékosokat is.

Vajon mire lesz képesz az Eb-n a német fociválogatott? Forrás: Picture-Alliance via AFP/Verwendung weltweit/Angel Martinez

Az elmúlt évtizedek tapasztalata alapján lehetne mondani, hogy a világeseményre (ami most a jövő évi Eb-t jelenti) a német válogatott összeszedi magát. Mert mindig össze szokta szedni.

Ám még mindenkiben élénken él a két évvel ezelőtti világbajnokság, ahol szintén megalázó módon bukott el a csoportkörben. Azt a teljesítményt alapul véve, továbbá az azóta lejátszott két Nemzetek Ligája csoportkört elnézve lassan kijelenthető, hogy történelmi mélyponton van a német válogatott. Aki kellően öreg, és még emlékszik a nyolcvanas évek NSZK válogatottjára, az mosolyoghat ezen a kijelentésen. Ugyanis akkoriban a német futballt nemcsak a nemzetközi közvélemény, hanem a benne szereplő játékosok, szakemberek is szégyenkezve emlegették. Amikor a (teljesség igénye nélkül) olyan focisták játszottak ott, mint Rummenigge, Magath, Matthäus, Littbarski, Völler. És ez a csapat 10 év alatt szerzett egy világbajnoki címet, egy Európa-bajnoki címet, két vb-ezüstöt és egy Eb-bronzot. És akkor szidta mindenki!

A német kispad Sevillában Forrás: dpa Picture-Alliance via AFP/Daniel Gonzales Acuna

Nyilván a következő napokban az akkor kemény kritikát megfogalmazók is megszólalnak. Bár ma már más a világ. A német közvélemény pedig csendesen tűr. Mostanában olyan érdektelenség kíséri a válogatott tv-közvetítéseit, mint korábban soha. Idén ősszel a Törökország elleni találkozóra mindössze 6 millióan ültek a készülékek elé. Évtizedek óta nem volt ilyen csekély érdeklődés. És ha ez így megy tovább, akkor ez még tovább fog csökkenni. Mert már a csehek elleni barátságos győzelem alkalmával is szenvedés volt nézni a csapatot, míg

a második Nemzetek Ligája sorozat az elsőhöz hasonlóan csúnya bukást hozott.