Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Egy adóhatósági ellenőrzés során nem az adóhatóságot, hanem a cég számlájáról pénzt felvevőjét terheli annak a bizonyítása, hogy a felvett pénzt a cég érdekében és nem pedig a saját szükségletei kielégítésére használta fel.
Amennyiben a felvevő nem tudja bizonyítani, hogy a cég érdekében történt a pénzfelvétel, ez esetben az így felvett pénzösszeg az Szja. tv. 28. § alapján a pénzfelvevő személy egyéb jövedelmeként adózik, tekintettel arra, hogy az Szja 4. § (1) bekezdése szerinti vélelem következtében az egyes magánszemélyekhez kerülő pénzösszegek mindaddig jövedelemnek minősülnek, amíg az adózók azzal el nem számolnak.
E körben a Kúria döntésében kiemeli, hogy a megfelelő bizonylatok hiánya sem tanúvallomással, sem szakértővel nem pótolható.
A Kúria új, joggyakorlat összegző ítéletében hivatkozik a korábbi gyakorlatából azokra a tipikus érvekre, amelyekre ilyen esetekben az eljárás alá vont társaság bankszámlájáról pénzt felvevő személyek az esetek többségében sikertelenül hivatkoznak.
Egyik leggyakoribb érvként hivatkoznak arra, hogy a gazdasági társaságok bankszámláiról készpénzben felvett összegeket kizárólag egy projekt finanszírozására fordítják.
Ezen védekezés esetén viszont elemei jelentősége van annak, hogy a pénzfelvevő már az adóhatósági ellenőrzési szakaszban bocsásson az adóhatóság rendelkezésre olyan hiteles iratot, bizonylatot, amely igazolja, hogy a gazdasági társaságtól származó pénzösszegeket ténylegesen a cég által végzett valamely projekt költségeire fordította.
A gyakorlatból ismerten védekezésként hivatkoznak a pénzfelvevők továbbá arra is, hogy a társaságtól kapott kölcsön összegét vették fel a cég bankszámlájáról, amit bizonylatokkal később igazolni próbálnak, hogy a társaság részére visszafizették.
Ezek a védekezések úgy szoktak általában megdőlni, hogy a felvett összegek és visszafizetések a bizonylatolás hiányosságai, vagy ellentmondásossága miatt egymásnak nem feleltethetők meg, valamint a felvételt és a visszafizetést igazoló pénztári bizonylatok és a kölcsönszerződés között semmilyen összefüggés sem mutatható ki.
Ismétlődő jelleggel hivatkoznak a pénzfelvevők ilyen ügyekben arra is, hogy a pénzfelvétel annak érdekében történt, hogy a külföldi anyavállalattal szemben elszámoljanak.
Ilyen esetekben védekezésként olyan eljárási hibára hivatkoznak a bírósági szakaszban az ellenőrzés alá vont pénzfelvevő személyek, hogy a magyar adóhatóság nem élt megkereséssel azon külföldi adóhatóság felé, amely jogosult lenne bekérni a külföldi anyavállalattól azokat a főkönyvi kivonatokat és egyéb számviteli dokumentumokat, amely igazolnák, hogy a magyar cég számlájáról felvett pénzösszegek valóban a külföldi anyavállalthoz kerültek és ezáltal jövedelem nem keletkezett a pénzfelvevő személynél.
A Kúria több ítéletében rögzíti, hogy ilyen esetekben nem terheli a magyar adóhatóságot a külföldi adóhatóság felé irányuló megkeresési kötelezettség, és nem követ el mulasztást a hatóság, ha ilyen bizonyítási indítványt nem teljesít.
A Kúria rögzíti, hogy ez esetben is az adóhatósági ellenőrzés alá vont pénzfelvevő személy köteles már a hatósági ellenőrzési eljárási szakaszban bemutatni azokat a számviteli bizonylatokat, iratokat melyek igazolják, hogy a külföldi cég részére a magyar cég bankszámlájáról felvett pénzösszegek elszámolásra kerültek és ezáltal nála jövedelem a pénzfelvétel miatt nem keletkezett.
A Kúria a joggyakorlatot összesítő határozatában rámutat arra is, hogy az elszámolás bemutatásának hiányára nem lehet kibúvót találni azzal, hogy a pénzfelvételt eszközölő magánszemélyt a vonatkozó jogszabályok szerint bizonylat-megőrzési kötelezettség nem terheli.
Ezen érv vonatkozásában a Kúria több döntésében rámutatott arra, hogy olyan esetben, amikor gazdasági társaság pénzkezelése történik, a számláról pénzt felvevő személyt is nagyobb felelősség terheli az elszámolás igazolása körében és alapvető érdeke az olyan bizonylatok megőrzése, amely utóbb igazolja az elszámolás megtörténtét.
Összegezvén a fentieket, a Kovács Réti Szegheő Ügyvédi Iroda szakértői a következőket javasolják: ha egy gazdasági társaság ügyvezetője vagy bármely arra megbízott személy készpénzt vesz fel a társaság bankszámlájáról, akkor azt dokumentálnia kell, arról könyvelési bizonylatot kell kiállítani, a házipénztárba bevételezni, annak meg kell jelennie a társaság könyvelésében is valamint a bizonylatokon fel kell tüntetni a pénzfelvétel célját és ennek mind a pénzt kiadó, mind pedig a pénzt fogadó oldalán bizonylatokkal igazolt módon kell történnie.
A megfelelően dokumentált pénzfelvétellel tehát elkerülhető, hogy az ügyvezető egy olyan pénzfelvétel után fizessen személyi jövedelemadót, amely pénzt nem a saját szükségletei kielégítésére fordított, így az nem minősül adóköteles jövedelemnek sem.
