Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Az ember tenger elleni küzdelme szinte egy idős a történelemmel, hiszen azt is láttuk, ahogyan az ember megpróbálta felfedezni és meghódítani a tengert, de néha az bizony visszavágott. Az ember okozta éghajlatváltozás miatt bekövetkezett tengerszint-emelkedés jelenleg a világon mindenhol komoly problémát jelent, ahol tengerparti környezet van, ám a múltban más, természetes tengerszint-emelkedési események is történtek.
A PLOS ONE tudományos szaklapban publikált tanulmány szerint az izraeli Tel Hreiz település manapság leginkább víz alatt van, de a szakemberek szerint fénykorában virágzó és nyüzsgő terület lehetett.
A vízalatti részeket feltáró régészek számos építészeti emléket, valamint emberi maradványokat találtak itt, ám a hely legérdekesebb építménye egy hosszú, sziklákból épített fal volt, amely a településtől a tenger felé található.
Az építményt első alkalommal 2012-ben tették láthatóvá a téli viharok, amikor a régészek megmérték, lefényképezték és dokumentálták, még mielőtt a tenger ismét homokkal borította volna be. Három évvel később, 2015-ben egy újabb vihar ismét részben feltárta a szerkezetet, így a kutatók ismét lehetőséget kaptak a vizsgálatára.
Megállapították, hogy a sziklafal hossza meghaladja a 100 métert és jelenleg három méterrel a tengerszint alatt van, és 90 méterre „bent" a tengeren.
Tel Hreiz megszállása idején ez lett volna a „hullámzóna", tehát az a terület, amelyet felváltva rejtenek el, majd tesznek láthatóvá a hullámok.
A tengerpart ezen része nagy mészkőből és eolianit kőzetből áll. Érdekessége, hogy a sziklák egyikét sem találhatjuk meg természetes formájában a környéken, tehát valószínűleg azzal a céllal vitték oda őket, hogy falat építsenek rájuk.
De hogy miért épített volna valaki évezredekkel ezelőtt egy tenger felé néző falat?
Ez a kérdés szabadon engedi szárnyalni a képzeletet a ZMEScience online tudományos portál szerint.
Tel Hreiz lakói rengeteg figyelmet fordíthattak a falujuk védelmére: több kilométeren keresztül vitték a sziklákat, hiszen a legközelebbi lelőhelyek 3,8, illetve 1,6 kilométerre találhatók.
Emellett megtervezték az építkezést és felhúzták a gátat. Ám a tudósok szerint bár bátran harcoltak a tenger ellen, végül veszítettek.
Abban az időben a Földközi-tenger partvidéke körülbelül 30 évente 12-20 centiméterrel emelkedett, és emiatt gyakoribbá váltak a pusztító viharok is. A tengerparti védőgátba fektetett, csodálatra méltó munka ellenére a fal nem tudta visszatartani a tengert. A kutatók emellett megjegyezték, hogy
a szerkezet mégis tanúsítja az építői kreativitását és erő feletti munkáját, ami egyedülálló.
A tanulmány szerzői szerint a régió egyéb, víz alatti falvaiban nincsenek ismert vagy ehhez hasonló építmények, így a Tel Hreiz-i helyszín egyedülálló válasz, amit a társadalom az újkori tengerszint-emelkedésre adott.
Hozzátették azonban, hogy a megállapításaik figyelmeztetést is magában hordoznak a modern közösségek számára, hiszen a globális átlagos tengerszint az elmúlt három évtizedben drasztikusan megemelkedett.
