Joósz Attila halálával végleg a történelemkönyvek lapjaira került a Veszprém kézilabdacsapatának legsikeresebb idénye

A nemrég meghalt edzőlegenda, Joósz Attila vezetésével a Veszprém az 1991-92-es szezonban olyat tett, amire azóta sem volt példa. Joósz 50. születésnapjához közeledve vette át a napjainkra a világ egyik legjobb kézilabdacsapatává kinövő együttest, és rögtön első szezonjában a hazai bajnokság és Magyar Kupa mellett egy európai kupát is meg tudta nyerni a csapattal. A Veszprém történetének egyik páratlan szezonjának felelevenítésével adózunk emléke előtt.

Mióta a Telekom Veszprém 1981-re feljutott az első osztályba, minden szezon végén a dobogón zárta az NB I-et. Ennek ellenére a '80-as években csupán két alkalommal tudott bajnoki címet nyerni, köszönhetően annak, hogy ebben az évtizedben még a két budapesti csapat, a Honvéd és az Elektromos mellett vidéken Szeged, Tatabánya és Győr is nagyon komoly erőket felvonultató fellegvára volt a férfi szakágnak.

Az ebben az időben az aranyéremért vívott harc össze sem hasonlítható azzal a kétpólusú csatával, ami napjainkban zajlik a Veszprém és a Szeged között.

Az '90-es években ez a két csapat emelkedett ki a mezőnyből, és tart a rivalizálásuk a mai napig. Ebben a Tisza-partiak szinte végig az üldöző, az Építők pedig az üldözött szerepében tetszelgett.

Szomorúan fogadtuk a hírt, miszerint elhunyt csapatunk egykori vezetőedzője Joósz Attila, aki a mai napig az egyetlen...

Közzétette: Telekom Veszprém Handball Team – 2021. március 29., hétfő

Joósz Attila nem unatkozott 50. születésnapja felé közeledve. A legendás szakember 1991 nyarán vette át a Veszprém mellett a magyar válogatott irányítását is, és mindkettő új munkahelyén gőzerővel bele is vágott a munkába.

Az akkori viszonyok még lehetővé tették, hogy egy-egy nemzeti csapat az 1992-es barcelonai nyári olimpiai játékokig hátralévő szűk egy évben több mint 30 mérkőzést játsszon. Ez ma már elképzelhetetlen lenne, akkor viszont nagyon bejött: a csapatból a maximumot kihozva, a helyosztón Romániát legyőzve a hetedik helyen zárt a katalán fővárosban.

Az igazi áttörést azonban főállásának helyszínén, Veszprémben érte el ebben az időszakban. Többek között

Joósz kezei alatt bontakozott ki a klub történetének legeredményesebb játékosa, Éles József is.

Irányításával az Építők már rögtön első évében a klub történetének máig legsikeresebb szezonját futotta. Visszavette a hatalmat a hazai fronton, sőt a bajnokság és a kupa megnyerése mellett története első nemzetközi trófeáját, a Kupagyőztesek Európa-kupáját is megnyerte.

Joósz Attila irányításával triplázott a Veszprém az 1991-92-es szezonban Forrás: Telekom Veszprém

Az együttes történetének első külföldi edzőjének, Valerij Melnyiknek a helyét átvevő szakember négy éven át volt az 1992-től már a Fotex szponzorálásával működő klub vezetőedzője. Ez alatt az idő alatt hazai fronton csupán a Szeged elleni 1993-as Magyar-kupa döntőjében maradt alul riválisával szemben.

Igaz, ezzel a kupában egy öt éves sorozat szakadt meg, de mire ez megtörtént, a 2021. március 29-én, nem sokkal 79. születésnapja előtt elhunyt legenda már örökre beírta magát a veszprémi klub történelmébe.

A Veszprém legjobb eredménye a Kupagyőztesek Európa-kupájában az 1991-92-es szezon előtt az elődöntő volt, ahol 1986-ban a Barcelona, 1990-ben a Teka Santander, 1991-ben pedig a Milbertshofen búcsúztatta a mieinket. Utóbbinak az akkor a csapat előtt álló szezon végén is kulcsszerep jutott.

Joósznak rögtön a legelején egy komoly kihívással kellett szembenéznie.

A '80-as évek Veszprémjének legjobb játékosa, Gyurka János erre az idényre Németországba igazolt, így a napjainkban a Mosonmagyaróvár női csapatánál edzősködő legenda nem volt részese a történelmi triplázásnak.

A napjainkban a Mosonmagyaróvár edzőjeként dolgozó Gyurka János az 1991-92-es szezonban nem volt tagja a Veszprémnek Fotó: Polyák Attila - Origo

Helyére a csehszlovák válogatott Bergendi Zoltánt igazolta le a klub. Ami még fontos volt, hogy sikerült megtartani két szovjet-orosz kézilabdázóját, Jurij Zsitnyikovot (akinek a jelenleg a Szegedben játszó Dmitrij az unokaöccse) és Igor Zubjukot.

Az 1991-91-es bajnoki évadban a 16 csapat alapszakaszát két, nyolcas csoportra osztották fel, ez a Bramacnak nem okozott gondot, 14 meccséből csupán egyet, a Békéscsaba elleni idegenbeli fellépését veszítette el, 18-16-ra. Nem volt jobban támadó és jobban védekező együttes a Rába ETO által megnyert A csoportban sem.

A középszakaszra két négyes csoport maradt, ahol a veszprémiek az Elektromos, és a későbbi nagy rivális Tisza Volán – mai nevén MOL-Pick Szeged – otthonában is kikaptak, így végül „csak" a második helyen jutottak be az elődöntőbe. De bejutottak, és mivel a Magyar Kupa mellett a KEK-ben is sikerrel vették a Bidasoa és a Bázel jelentette akadályokat, így március közepén is minden a terv szerint haladt.

A Veszprém 1991-92-es KEK-menetelése

Nyolcaddöntő:

1991.11.03. Elgorriaga Bidasoa (spanyol) - Veszprém 18-26
1991.11.09. Veszprém - Bidasoa 17-19

Negyeddöntő:

1991.12.07. Veszprém - RTV Bázel (svájci) 31-20
1991.12.15. Bázel - Veszprém 19-26

Elődöntő:

1992.04.12. Veszprém - GOG Gudme (dán) 26-21
1992.04.19. Gudme - Veszprém 19-24

DÖNTŐ:

1992.05.02. Veszprém - TSV Milbertshofen (német) 24-14
1992.05.17. Milbertshofen - Veszprém 20-27

A győztes csapat tagjai:

Bene Tamás, Sótonyi László, Ljubomír Svajlen, Gulyás István, Csoknyai István, Jurij Zsitnyikov, Zsigmond György, Éles József, Lepsényi Sándor, Németh Csaba, Perger Zsolt, Török Lajos, Igor Zubjuk, Kalocsay Attila, Brenner László
vezetőedző: Joósz Attila

A csapat kulcsemberei, Éles, Csoknyai István, Zubjuk, Zsitnyikov kiváló formában voltak, ami a magyar válogatott jelenlegi szövetségi kapitányára, Gulyás Istvánra is elmondható volt.

Jöhetett a szezon érdemi része, méghozzá a március 20. és április 5. közötti három hét alatt megrendezett öt Rába ETO elleni párharccal

– ebből hármat a bajnokságban, kettőt a kupában rendeztek meg.

Éles József napjainkban saját csapatának az elnökeként tevékenykedik Veszprémben Fotó: Csudai Sándor - Origo

A Bramac számára a bajnokság elődöntője nem is kezdődhetett volna rosszabbul. Joósz 1992. március 20-án először tért vissza korábbi sikereinek állomáshelyére, Győrbe.

Nem vitás, hogy jelenleg érettebb a győri gárda, ezért esélyesebb a döntőbe jutásra. A mi csapatunk beérését csak a következő évre várjuk

– mondta a játékosként csak a Győr színeit erősítő szakember, aki az idény előtt pont a Rába partjáról igazolt a Bramac kispadjára.

A Veszprém sok helyzetet hagyott ki, így nem bírt az Iváncsik Mihályt is a soraiban tudó ETO-val, amely 25-20-ra megnyerte az elődöntő első mérkőzését. Öt nappal később az ekkor még oda-visszavágós formátumban eldőlő Magyar Kupa fináléjának első felében a Veszprém hazai pályán megsemmisítő csapást mért ellenfelére.

A második félidőben úgy védekezett csapatom, mint az álom. Nem akarom, hogy elbizakodottnak tartsanak, de nagyobb különbséggel is nyerhettünk volna, ha helyzeteinket eredményesebben kihasználjuk

– mondta Joósz a Nemzeti Sportnak a 25-16-os győzelem után. A második félidőben csapata csupán hat gólt kapott, a szurkolók pedig dalba foglalták a nyolc találatot szerző Éles nevét.

Éles József, a szurkolók kedvence Forrás: Telekom Veszprém

Három nappal a veszprémi eufória után már sokkal nagyobb teherrel kellett fogadniuk az ETO-t a bajnoki elődöntő második meccsén, ugyanis, ha kikapnak, akkor kiesnek.

A feszült hangulat adott volt a Március 15. utcában, de a teher nem roppantotta össze a hazaiakat.

A találkozó a két kapus, Perger, illetve Horváth Zsolt remek teljesítményéről marad emlékezetes, amiből 20-16-ra a Bramac jött ki jobban, életben tartva reményeit a döntőbe jutásra.

Az április elsejei kupavisszavágó csak formalitás volt, a Veszprém 22-22-es döntetlennel biztosította be sorozatban ötödik Magyar Kupa-trófeáját.

Taktikusan tartottuk a Veszprémben szerzett előnyünket. Vasárnap viszont életre-halálra megy majd a játék

– tapintott rá a lényegre az 50. születésnapját március utolsó napján ünneplő vezetőedző is.

Az elődöntő harmadik meccsén a győri Polgár László már a 21. percben megkapta harmadik kétperces kiállítását, ami azt jelentette, hogy számára idő előtt véget ért az összecsapás. Ez előrevetítette azt, ami az ETO-ra vár. Éles és Zubjuk csapata góljainak a felét szerezte a 22-17-es veszprémi sikerrel véget érő találkozón. A Bramac ezzel bejutott az NB I döntőjébe, ahol az Elektromos volt az ellenfél.

Gulyás István visszavonultatott, 6-os számú meze ugyanúgy ott lóg a Veszprém Aréna tetején, ahogyan az 1991-92-es csapatból Élesé, Zsigmond Györgyé és Csoknyai Istváné is Forrás: Telekom Veszprém

Azonban előtte még a dán GOG Gudme elleni KEK-elődöntő várt a magyar csapatra, amelyet kettős győzelemmel sikerült abszolválnia. Éles mellett ezúttal Zsigmond György volt a párharc legeredményesebb játékosa, akinek 14-es számú meze ugyanúgy ott lóg a Veszprém Aréna tetején, ahogyan Éles 6-osa is.

A sors úgy hozta, hogy a végül négy meccsesre nyúló, Elektromos elleni finálét kettévágta a Milbertshofen elleni KEK-döntő első mérkőzése.

Ennek végül nem lett komolyabb következménye – pontosabban lett, két újabb trófea képében. Miután az első meccset 25-19-re behúzta a Bramac, a Tromos csak nagyon komoly vezéráldozatok árán tudott 22-19-cel egyenlíteni. A címvédőből előbb Varjú Vilmos szenvedett térdsérülést, majd Molnár Józsefnek szakadt fel a szemöldöke, miután összement a kapujából kifutó Pergerrel.

Története első nemzetközi kupadöntőjének első mérkőzése előtt Joósz már egy ötgólos előny kiharcolásával is elégedett lett volna. Perger és Lepsényi Sándor vezérletével úgy küzdött a Veszprém, hogy a Mibertshofennek gyakorlatilag alig maradt esélye a visszavágóra.

Akár tizenöttel is nyerhettünk volna, de ez is elég. Senkit nem tudok, illetve nem akarok kiemelni csapatomból, mert mindenki káprázatosán, az összes várakozásomat felülmúlva játszott

– mondta Joósz a 24-14-es eredménnyel záruló hazai találkozó után.

A visszavágó pusztán formalitásnak bizonyult, de előtte még a bajnokságban kellett trónfosztást végrehajtaniuk. „A sikertől elkényeztetett és az eredményeket lassan már el is váró veszprémi közönség kedden este is megtöltötte a Bramac-csarnokot. A hangulat olyan volt, mint a szombati KEK-döntőn, csak a kedvencek ellenfele változott" – írta a Nemzeti Sport a mérkőzésről szóló tudósításában.

Hiába vezetett még a szünet előtt is a Tromos, a vendégek 12 perc alatt csupán egyetlen gólra voltak képesek, ami végzetesnek bizonyulhatott volna Hunyadkürti János csapatának. Azonban a hajrá mégis szorosan kezdődött, amit Zsigmond gólja nyitott, és Éles látványos találata döntött el.

A Veszprém 25-22-re nyert, majd három nappal később a Népfürdő utcában el is döntötte a bajnoki cím sorsát.

Ahogyan azt írtuk, a Mibertshofen elleni visszavágó csak formalitás volt, de ez nem akadályozott meg mintegy 500 veszprémi szurkolót, hogy elutazzon Németországba, és a helyszínen szurkolja ki a klub történetének első nemzetközi trófeáját.

A sors igazságtalansága lett volna, ha ilyen sikersorozat után nem nyerjük meg a KEK-et. Tudtuk, hogy ellenfelünknek kockáztatnia kell, s eközben hibázni fog. Perger fantasztikusan védett, s a többiek is világszínvonalon játszottak

– mondta a Bramacot rögtön elős szezonjában KEK-győzelemre vezető Joósz a 27-20-as siker után.

A Veszprém az 1991-92-es szezonban triplázott, azaz a bajnokság és a Magyar Kupa mellett európai kupát is nyert. Ez a mai napig az egyetlen ilyen teljesítmény, amit az 1977-ben alapított klub elért. A következő évben a Szeged legyőzte a kupadöntőben a Veszprémet – ez volt az egyetlen hazai trófea, amit Joósz irányítása alatt nem tudott megnyerni a csapat. A KEK-ben címvédőként a döntőig menetelt, de ott nem bírt a Marseille-jel.

Joósznak egy súlyos agyérgörcs miatt 1995 elején, egészségének megőrzése érdekében le kellett mondania az együttes irányításáról. Az öröksége mégis olyan, amit azóta egyetlen veszprémi edzőnek sem sikerült elérnie. Talán majd most tavasszal David Davisnak.