Jogi szótár: kifejezések, amelyeket helytelenül használunk

http://www.dreamstime.com/stock-photo-green-paragraph-image8677990

Minden tudománynak, szakmának, szakterületnek megvan a maga dogmatikája, szakmai nyelvezete vagy akár szakzsargonja. A tudományos diskurzusban rendkívül fontos, hogy a megfelelő szakkifejezést a megfelelő szövegkörnyezetben használjuk. Ugyanakkor a köznyelvben rengeteg orvosi, jogi, építészeti, gépészeti vagy éppen matematikai szakkifejezés más jelentést kapott, mint az adott tudomány területén – mondta el az Origónak a D.A.S. JogSzerviz szakértője.

Saját munkánk kapcsán gyakran tapasztalhatjuk, hogy egyes kifejezések a köznyelv számára teljesen mást jelentenek, mint az adott szakterületen dolgozók számára. Természetesen ezen szavak helytelen használata a köznyelvben nem feltétlenül hiba, de az adott szakma képviselői felkapják a fejüket ezek hallatán – fejtette ki dr. Schiffer Zsolt.

Jelen jogi szótár olvasása közben olyan kifejezéseket olvashat, amelyek a jogtudományban és köznyelvben teljesen más jelentéssel bírnak. Ezek egy része apró hangsúlyeltolódás, de van közte jelentésváltozás is.

Albérlet vs. Bérlemény

Napi szinten használjuk, hogy valaki albérletben lakik és az „albérlőnek" vitája van a „főbérlővel". Pedig az esetek nagy többségében az illető bérleményben lakik, és a tulajdonossal áll szerződéses kapcsolatban.

Az albérlet szó használata akkor helyénvaló, ha a bérlő a bérlemény tárgyát képező dolgot albérletbe adja. Ez esetben az albérlő a bérlőtől veszi valóban albérletbe a bérleményt, és nem pedig a tulajdonostól.

Amennyiben tehát a tulajdonostól vesszük bérbe az ingatant, akkor mi nem albérlők, hanem bérlők vagyunk, a tulajdonos pedig marad tulajdonos, esetleg „bérbeadó" és nem pedig a főbérlő.

„Elévülési törvény"

Attól, hogy a Polgári törvénykönyv sok száz egyéb jogintézmény mellett az elévülést is szabályozza, nem jelenti azt, hogy Ptk. elévülési törvény volna. Ez olyan, mintha a Büntető törvénykönyvet emberölési, vagy rablási törvényként emlegetnénk.

„Közös megegyezéses felmondás"

Napi szinten, és rengetegen használják a két megszüntetési mód ötvözetét, a nem létező „közös megegyezéses felmondást". A munkaviszonyt a felek felmondással vagy közös megegyezéssel szüntethetik meg.

A felmondás egyoldalú, a közös megegyezés kétoldalú jognyilatkozat. Tehát logikailag sem lehet azonos a kettő, hiszen a közös megegyezés mindkét fél akaratát tükrözi.

Ezzel szemben a felmondás az egyik fél akaratának kifejezése. Jogi szempontból is rendkívül fontos a különbség a kettő között.

Zaklatás

Gyakran használják a köznyelvben azt, hogy valaki zaklat másokat - különösen, ha bennünket ér valamilyen kellemetlenség. „Engem ne zaklassanak mindenféle reklámokkal!" hangzik el nap mind nap.

Az is gyakori, hogy egy jogvita résztvevője úgy érzi, hogy a másik fél a jogérvényesítéssel „zaklatja" őt.

De az esetek többségében a büntetőjogi értelemben vett zaklatás nem valósul meg. Ha megvizsgáljuk a zaklatás törvényi tényállását megérthetjük, hogy milyen kellemetlen helyzetekre használjuk teljesen alaptalanul ezt a fogalmat.

Példa: ha egy követelés jogosultja szeretné visszakérni a pénzét tőlünk, és emiatt havonta pár alkalommal felhív bennünket, vagy levelet ír, az egyáltalán nem zaklatás.

A zaklatás ugyanis azt jelenti, hogy valaki abból a kifejezett célból, hogy mást megfélemlítsen, vagy esetleg más magánéletébe, mindennapi életvitelébe önkényesen beavatkozzon, őt rendszeresen vagy tartósan háborgatja.

Érezhető a különbség az előbbiek, és a hétköznapokban tapasztalt kellemetlenségek között.

Emberiség/emberiesség elleni bűncselekmény

Itt egy egyszerű fordítási problémáról van szó, amely hibába még filmek és dokumentumfilmek fordítói is gyakran beleesnek. Viszont egy betű eltérés az egész szó értelmére hatással lehet. A két szó pedig, mint látható teljesen mást takar.

A Btk. és a nemzetközi jog is ismeri az EMBERIESSÉG elleni bűncselekmények kategóriáját, amely angolul „crimes against humanity"-ként került meghatározásra.

Forrás: Milous Chab - Dreamstime

Ezért fordítják gyakran félre, pedig az adott bűncselekmény elkövetőjének cselekménye az emberiesség ellen irányul. Tehát az elkövető magát az alapvető emberiességet támadja, és nem pedig az emberiség, mint faj megsemmisítésére tör.

Az emberiesség elleni bűncselekmény, mint kategória a második világháborút követően vált meghatározóvá a közbeszédben, és azóta került be helytelenül a köztudatba.

Érthető tévedés, hiszen a bűncselekmények az egész emberiséget elborzasztották, mondhatni sértették is. Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy az egész emberiség megsemmisítését célozták volna – mutatott rá végezetül a D.A.S. JogSzerviz szakértője.