Az egyik alapító, Piroska néni a Borsnak nyilatkozott, és elmondta, hogy ismerik a város összes zegét-zugát, mint az itt élő embereket, rengeteg rendezvényt biztosítanak, ételt osztanak és segítenek, ahol csak tudnak. Szerinte megalakulásuk óta rengeteget javult a közbiztonság, ami részben nekik is köszönhető. A 90-es években ugyanis nagyon rossz volt a helyzet, ezért a lakosság kezdeményezésére egyre másra alakultak különböző „önvédelmi csoportok", amelyek 1991. április 24-én szövetségbe tömörültek, és létrehozták az Országos Polgárőr Szövetséget a bűnözők bánatára, hisz a polgárőrök jobban ismerik a helyi embereket és viszonyokat, mint a rendőrség.
János azt mesélte a lapnak, hogy egyszer öt bűnözőt fogtak el az Anna-hegyen, amikor azok vasat akartak lopni, de lebuktak.
Az egykori rendőr, a volt körzeti megbízott Kaló Ferenc arról számolt be, hogy nagyon jó a kapcsolatuk a helyi rendőrséggel és gyakran segítik ki egymást. Szerinte a polgárőrség egy olyan űrt tölt ki a hivatalos szervek és a lakosság között, ami olykor pótolhatatlan.
Erre más országokban is rengeteg példát látunk, gondoljunk csak a csendőrségre a franciáknál vagy az olaszoknál
– nyilatkozta a Borsnak Kalló Ferenc, a Törökbálinti Városőrség szakmai vezetője.
A polgárőrök járják az utcákat és becsöngetnek a nyugdíjasokhoz, hogy felhívják a figyelmet az unokázós csalókra, akik sok idős embert vernek át az egész országban.
A fiatalok mindig dolgoznak, nem érnek rá. Én is akkor lettem polgárőr, amikor már nyugdíjas lettem, és csak akkor jöttem rá, hogy mennyire fontos az idősek és a rászorulók támogatása és védelme
– mesélte Feri bácsi, korábbi rendőr.