Vízhiány vezethet súlyos problémákhoz Iránban

szárazság, aszály, Közel-Kelet, illusztráció, Irán
KERMAN, IRAN - DECEMBER 15: Date palm trees are seen as one of the country's major sources of income faces against drought in Kerman, Iran on December 15, 2018. Fatemeh Bahrami / Anadolu Agency (Photo by Fatemeh Bahrami / ANADOLU AGENCY / Anadolu Agency via AFP)
Vágólapra másolva!
A vízzel kapcsolatos konfliktusok száma 1999 óta drámaian megnőtt. Abban az évben egy súlyos aszály már rávilágított Irán kiszolgáltatottságára. A nyugtalanság azóta is csak fokozódik. A növekvő vízigény, a természeti környezet állapotának romlása és a vízkészletek nem megfelelő kezelése súlyos vízválságot okozott az országban. Az éghajlatváltozás miatti bizonytalanság, és a víz miatti feszültség a szomszédos államokkal csak tovább nehezíti a helyzetet. Valóban Irán lehet egy új vízháború helyszíne?
Vágólapra másolva!

Irán népessége az elmúlt évtizedek alatt ugrásszerűen megnőtt, az 1980-as 39 millióról mára közel 83 millióra. Az ebből fakadó villamosenergia-igény kielégítésére hatalmas vízerőműveket és gátakat építettek az országban.

A nyugati embargók miatt az iszlám rezsim az élelmiszerellátás függetlenségére törekszik, ami sokszor az ökológiai adottságokkal szembemenő, illetve azokat figyelmen kívül hagyó mezőgazdasági gyakorlatokhoz vezet.

Az agráripar az ország vízfogyasztásának 92 százalékát teszi ki, a mezőgazdaság intenzívebbé válása és a nem hatékony öntözési technikák pedig tovább fokozzák a vízkészletekre nehezedő nyomást.
Sok gazda a mai napig illegális magánkutakat használ, ami a vízkészlet további csökkenését eredményezi.

Történelmi előzmények

Az iráni vízhiányt súlyosbítja az egyre növekvő és fenntarthatatlan vízfogyasztás. A vízfogyasztás Iránban legelőször az 1930-as években, a pamuttermelés miatt növekedett meg ugrásszerűen. Az 1960-as és 1970-es években az ország földreformokat vezetett be, amelyek magukban foglalták az ipari szektor fejlesztését és az óriási létesítmények, vízigényes gyárak építését a sivatagi talajra, ezzel is károsítva a már így is szűkös helyi vízkészleteket.

Az 1979. április 1-jén kikiáltott Iráni Iszlám Köztársaság vezetése figyelmen kívül hagyta az iráni környezetvédelmi szakértők figyelmeztetéseit, és felgyorsította a gátak és kutak építését, mindez pedig a talajvízforrások mintegy 85 százalékának eltűnését eredményezte.

Az 1980–1988 között zajló Irak-Irán közötti konfliktus és az Egyesült Államok szankciói ellehetelenítették a technológiai fejlődést, ennek eredményeként pedig a vízellátás és a mezőgazdasági öntözőrendszerek sok helyen ma is elavultak és pazarlók. A rizstermesztés sokáig csak Irán északi részén volt bevett mezőgazdasági gyakorlat, azonban 25 évvel ezelőtt elkezdett terjedni a szárazabb területeken is. Mezőgazdasági szakértők szerint minden kilogramm rizs előállításához körülbelül 5000-6000 liter vízre van szükség, a régió klimatikus helyzetétől függően. Az ebből következő túlöntözés pedig sok folyó kiszáradásához vezetett.

Iráni pásztor legeltet egy kiszáradt folyómederben, Eglid város környékén, az ország déli tartományában Forrás: AFP/Atta Kenare

Összefoglalva

ma az irániak egy olyan vízválság időszakában vannak, amelyet a nem elég körültekintő vízgazdálkodás, a túl gyors népességnövekedés és az éghajlatváltozás együttesen okozott.

A kormányzati politikák drasztikus megváltoztatása nélkül egyesek úgy vélik, hogy körülbelül a lakosság 70 százalékának, azaz körülbelül 56 millió iráninak kell majd más területekre vándorolnia, ha az elkövetkező 20-30 évben nem kezelik megfelelően az iráni vízválságot.

Környezeti kihívások

Iránban évente átlagosan 376 mm csapadék hullik, amelynek nagy része csak az ország negyedének kedvez, főleg a Kaszpi-tenger menti és az északnyugati régióknak, míg a többi területre csupán átlagosan 200 mm csapadék jut, és az is szabálytalan időközönként.

Ráadásul

Irán a globális felmelegedés egyik legnagyobb áldozata.

A csökkenő csapadékmennyiség, a magasabb hőmérséklet, az elsivatagosodás és a szélsőséges időjárás nyomást gyakorol az ország vízellátására. Ezenkívül a fosszilis tüzelőanyagok intenzív égetése hozzájárul a biodiverzitás csökkenéséhez és a fokozott vízszennyezéshez. A megújuló vízkészletek az elmúlt 50 év alatt 25 százalékkal csökkentek, kevesebb mint 100 milliárd köbméterre. Ezenkívül a hőmérséklet 1,1 Celsius fokkal emelkedett az elmúlt 15 évben, ami még jobban csökkenti a nedvességet és fokozza a párolgást, így homok- és porviharokat idéz elő. Szakértők szerint, ha a globális hőmérséklet jelenlegi tendenciái folytatódnak, a fejlemények komolyan súlyosbíthatják a vízzel kapcsolatos feszültségeket, nemcsak Iránon belül, hanem a szomszédok között is.

A Közel-kelet országaiban különösen nagy problémát jelent a globális felmelegedés. Forrás: Google Maps

Diplomáciai feszültség

Az iráni vízválság fokozza az ország és szomszédjai közötti diplomáciai feszültségeket. A határokon átnyúló vízkészletek miatti konfliktusok közé tartozik az Afganisztánnal folytatott vita a Helmand folyó és a Harirud folyó miatt, a Kaszpi-tenger körüli konfliktusok más parti nemzetekkel, valamint az Eufrátesz-Tigris folyók körüli viták, amelyeken Irán Törökországgal, Irakkal és Szíriával osztozik.

A Pakisztánnal és Afganisztánnal határos Szisztán és Beludzsisztán a legnagyobb iráni tartomány, 2,5 millió lakosával. Az élet a régióban nagymértékben függ a Hamoun-tó vizétől és a Helmand folyó által táplált vizes élőhelyektől. A Hamoun, az ország legnagyobb édesvizű tava egykor 4000 négyzetkilométer területet ölelt fel. Az 1975-ös Ramsari Egyezmény értelmében a világ egyik legfontosabb vizes élőhelyévé nyilvánították, buja növényzettel és gazdag állatvilággal.

Köszönhetően az éghajlatváltozásnak, valamint a hibás vízgazdálkodásnak az azóta eltelt évtizedek alatt a tó egyre zsugorodik és az egykor virágzó élőhelyek homoktengerré váltak.

A területet egyre gyakoribb aszályok sújtják és az elmúlt három évben az itt élő emberek mintegy 30 százaléka elvándorolt.

Kerman, Irán: még a datolyapálmák is nehezen viselik az elmúlt fél évszázad egyik legszárazabb időszakát Forrás: AFP/Anadolu Agency/Fatemeh Bahrami

Megoldási javaslatok

A jelentős vízhiány súlyos kihívás elé állítja a társadalmat és a gazdaságot egyaránt. Nem titok, hogy a helyzet komoly lakhatási válsághoz vezethet a következő évtizedekben, hacsak nem hoznak megfelelő kompenzációs intézkedéseket. A természeti erőforrások kezelésében Irán korábbi intézkedései ellenére a tudósok úgy vélik, hogy vannak lépések, amelyekkel meg lehetne előzni a környezeti katasztrófát.

- mondta el Mohammad Reza Najafi, a Nyugat-Ontarioi Egyetem hidrológusa.

Hasszán Rohani kormánya a közelmúltban elkezdte a reformokat.

Teherán együttműködik az ENSZ-szel és más nemzetközi partnerekkel annak érdekében, hogy a mezőgazdasági termelőket vízhatékonyabb technikákra oktassák, és számos vízzel kapcsolatos infrastrukturális projektet indított el az ágazat korszerűsítése érdekében.

Számos sótalanító létesítmény épül a part menti területeken, hogy növelje a rendelkezésre álló édesvíz mennyiségét, amelyet újonnan épített csővezetékek útján juttatnak el a belső szárazföldi régiókba. Az irániakat az állam által támogatott reklám- és dokumentumfilmek segítségével ösztönzik a víztakarékosságra. Az ország jelenleg versenyt fut az idővel - a remények szerint sikerrel.