Fábry Sándor túravezető volt

Nem kell messzire menni, elég az Erzsébet hídtól a Kossuth Lajos utcán vagy azon túl, a Rákóczi úton végigsétálni, hogy a környezetkultúránk olyan megdöbbentő esztétikai jelenségeivel találkozzunk üzletek portáljain, kirakatokban, amelyeket Szalai András új kötetében a snassz és a neociki halmazokba sorolt. Az általa írt és fényképezett album, a Kis magyar snassz és neociki hiánypótló tanulmány az elmúlt évek környezetkulturális megnyilvánulásairól, és azokról a cikiknek ható utcai feliratokról, hirdetésekről, amelyek azon túl, hogy esztétikai minőségükben kérdéseket vetnek fel, a közvetített üzenet tekintetében is melléfogások. Az író szerint a gulyáskommunizmus önfeledtsége hagyományozhatta ránk azt, hogy – szerinte – a szomszédos országokban sincs annyi szemkápráztató bóvli, mint nálunk.

„Ilyen minőségű neociki nem biztos, hogy van másutt a világon, talán az lehet az oka, hogy

maradt valami a gulyáskommunizmus vagy a legvidámabb barakk önfeledt szelleméből,

tehát, hogy mindig is volt egy szabadságfok, amiben lehetett otthon szórakozni" - állapítja meg Szalai András, amikor a frissen bemutatott könyvéről kérdezzük.

Szalai András a Kis magyar snassz és neociki szerzője Fotó: Csudai Sándor - Origo

Szokták mondani, hogy kreatív nép a magyar, az alapanyagok viszonylag szűkös tárházából is csodákra képes, a hiány okozta leleményesség a rendszerváltás idején megszülte a snassz környezetkultúra művészetét, a neociki meg mindig is létezett, mint ahogy a neve is utal rá, újra és újra megújulni képes, az ízléstelenségen túlmutató közterületi megnyilvánulás. Szalai András megszállottan kutatja a jelenséget, nem megy tovább anélkül, hogy valamiképp megfejtse az utcára néző, a sokszor minden esztétikai kritériumot nélkülöző, vagy éppen nehezen megfejthető üzenetet. Akad ilyenből szép számmal itthon, és a műfaj folyamatosan fejlődik, ezért Szalainak évtizedek alatt bőven volt anyaga egy nagyformátumú albumhoz, amelyet most a Kieselbach Galéria karolt fel.
Az album előszavát a kiadó Kieselbach Tamás jegyzi, aki többek között a giccs művészete melletti elkötelezettségéről vall. „Én mindig imádtam a lesajnált, rossznak minősített festményeket, lelkesedtem a giccsért, a vasárnapi piktorok naiv művészetéért is. Széles mezőben figyeltem a festészetet és a teljes skálára élesítettem be a szememet" - fogalmaz a galériatulajdonos, kiadó.

Mint írja, mára tudja, hogy semmi sem mesél jobban a szocializmus évtizedeiről, „a megtört és összezavart identitásunkról, mint ezek a látszólag értéktelen és jelentőség nélküli építészeti részletek és használati tárgyak". Olyanok, amelyeket Szalai András és jó barátja, Fábry Sándor kutat, és amelyből mintegy másfél évtizeddel ezelőtt a Dizájn Center című könyve elkészült.

Retróbuszos építészeti túra Fotó: Csudai Sándor - Origo

Fábryval annak idején mint rokon lélekkel hozták össze, ennek már harminc éve, Fábry a mikró jelenségekkel, a tárgykultúrával, Szalai a makróval, a tágabb környezettel, az építészet járulékos jelenségeivel, az utcaképpel foglalkozott.

Fábry Sándor mint túravezető Fotó: Csudai Sándor - Origo

Fábry Sándor az előszóban így emlékezik: „mindketten formakulturálatlanságunk szépségeit szedtük csokorba. (...) Amikor első előadását láttam, azt mondtam, jobb, mint én. Ma talán úgy fogalmaznék, szakszerűbb, pontosabb, felkészültebb és nem kevésbé humoros. (...) Ma utaztam végig az Üllői úton a Kálvin térről Pestszentlőrincig. Szalai András véd- és vádirata mellé kötelező tanulmányi kirándulás" - így folytatja az előszóban Fábry, aki a könyv bemutatóján egy kisebb buszkirándulásra is elvitte az újságírókat, hogy az íróval együtt kommentálják azt a gagyit, amelyen nap mint nap keresztüljövünk, anélkül, hogy különösebb figyelmet szentelnénk neki.

Fábry Sándor és Szalai András a retróbuszos túrán Fotó: Csudai Sándor - Origo

Az író állítása szerint nem szisztematikusan gyűjtött, egyszerűen jártában-keltében lefényképezte, ami elé került. Tágabb intervallumban a hetvenes évektől máig találunk benne figyelemre méltó megnyilvánulásokat.

A snassznak ez a bájos, leszorított léthelyzetet tükröző minősége mintha visszaszorulóban lenne, mert a hiány nem jellemző, a szegénység most is jelen van, de mindent el lehet már érni. A neociki viszont tulajdonképpen virulens mutálódik, az aránytévesztés és a magamutogató kivagyiság az ma is, és mindig is jelen volt"

– mondta az Origónak Szalai.

Magyar snassz: eladó ház Fotó: Csudai Sándor - Origo

S hogy miért nem a belvárosi képeket mutatja, hanem jellemzően külvárosokban és vidéki környezetben kapja el ezeket a képeket? „Kíméletes voltam, a nagy vadakkal nem foglalkoztam, mert ez is elegendő volt a könyvbe."