Ősi strucctojás héja mesél az évezredekkel ezelőtti klímaváltozásról

A több százezer éves tojás héja árult el fontos adatokat

Az ősi tojáshéjból származó bizonyítékok fontos új információkat tártak fel az évezredekkel ezelőtt bekövetkezett, szélsőséges éghajlatváltozásról. Egy új kutatás azt mutatja, hogy Dél-Afrika belső részének azon részei, amelyek ma már szárazak és gyéren lakottak, 250–350 ezer évvel ezelőtt, az emberi evolúció kulcsfontosságú időszakában vizes élőhelyek és gyepek voltak.

Philip Kiberd és Dr. Alex Pryor, az Exeteri Egyetem munkatársai az Észak-Fokföld felső Karoo régiójában, a Bundu Farm középső kőkorszaki helyén feltárt strucc tojáshéj töredékeinek izotópjait és aminosavát tanulmányozták. Ez egyike azon kevés régészeti lelőhelyeknek, amelyek 250–350 ezer évvel ezelőtt keletkeztek Dél-Afrikában.

Ez az időszak, amikor a Homo sapiens közösségek megjelentek a területen.

Az új kutatás alátámasztja a fosszilis állati csontokból származó egyéb bizonyítékokat, miszerint a régió korábbi közösségei legelésző gnú, zebra, kis antilop, vízilovak, páviánok és kihalt Megalotragus priscus és Equus capensis fajok között élhettek, és más ragadozókkal, például hiénával és oroszlánokkal együtt vadásztak ezekre.

A tojáshéj és a lelőhely korábbi leleteinek bizonyítékai azt sugallják, hogy a kedvező éghajlat és környezet ezen időszakát követően, mintegy 200 ezer évvel ezelőtt a hűvösebb és nedvesebb éghajlat adott utat a növekvő szárazságnak.

A több százezer éves tojás héja árult el fontos adatokat Forrás: Philip Kiberd

A South African Archaeological Bulletin tudományos szaklapban publikált tanulmány rámutatott, hogy a szakemberek képesek a strucc tojáshéjakból származó izotóp adatok kinyerésére, amely „életképes" lehetőség a 200 ezer évnél idősebb, szabadtéri helyszínek elemzésére. A technika, amely magában foglalja a tojáshéj kis részének porrá őrlését, lehetővé teszi a szakértők számára, hogy elemezzék és beazonosítsák a héj korát, ami viszont rögzíti a múlt klimatikus viszonyait és környezetét.

A tojáshéj felhasználása a korábbi éghajlat vizsgálatát biztosítja, mivel a struccok a környezetükben fellelhető cserjék és füvek legfrissebb leveleit eszik, vagyis a tojáshéj összetétele tükrözi étrendjüket.

Mivel az állatok egy rövid időn belül rakják le tojásokat a tenyészidőszakban, a strucc tojáshéjában található információk pontos időtartamú képet adnak az uralkodó környezetről és klímáról.

Dél-Afrika ezen része ma már rendkívül száraz, de évezredekkel ezelőtt az édenhez hasonlatos táj volt, tavakkal és folyókkal, valamint gazdag növény- és állatvilággal

– mondta Philip Kiberd, a tanulmány vezető szerzője a HeritageDaily online tudományos portálnak. – A strucc tojáshéjának elemzése segít jobban megérteni azt a környezetet, ahol őseink éltek.

Hozzátette: fontos összefüggésekre mutathat rá az emberek múltbeli viselkedésének és alkalmazkodásának értelmezéséhez, valamint ahhoz, hogy ez végül hogyan vezetett fajunk evolúciójához.