Korábban ismeretlen tömeges kihalási esemény történt Afrikában

koponya
A kutatók öt emlőscsoport ősmaradványait vizsgálták
Vágólapra másolva!
Hatvanhárom százalék. Az emlősfajok ilyen arányban tűntek el körülbelül 30 millió évvel ezelőtt Afrikából és az Arab-félszigetről, miután a Föld éghajlata hirtelen jegessé vált. Ám ezt csak most fedezték fel a kutatók.
Vágólapra másolva!

A Communications Biology tudományos folyóiratban most közzétett új tanulmány a korábbi évtizedek munkáját összegezte és beszámolt egy korábban még nem dokumentált kihalási eseményről, amely az eocén és az oligocén nevű geológiai időszakok közötti átmenetet követte. Ahogy arra a kutatók rámutattak,

ezt az időszakot drámai klímaváltozás jellemezte.

A Föld hőmérséklete jóval hűvösebb lett, a jégtakaró terjeszkedett, a tengerszint csökkent, az erdők gyepterületté változtak, és a szén-dioxid is szűkössé vált. Az egykori Európában és Ázsiában ismert fajok közel kétharmada kihalt.

A szakemberek az afrikai emlősökről eddig úgy gondolták, hogy sértetlenül megmenekülhettek,

feltételezve, hogy Afrika enyhe éghajlata és az Egyenlítő közelsége segített megvédeni őket; ám ez az elmélet most megdőlt.

A Duke Lemur Center Division of Fossil Primates (DLCDFP) központi osztályán található nagy mennyiségű fosszília-gyűjteménynek köszönhetően a tudósok kimutatták, hogy a drámai események az afrikai emlősöket ugyanúgy érintették, még a viszonylag kedvező környezet ellenére is.

A kutatók öt emlőscsoport ősmaradványait vizsgálták Forrás: Matt Borths

Az amerikai, brit és egyiptomi kutatókból álló csapat öt emlőscsoport ősmaradványait vizsgálta:

a kihalt húsevők Hyaenodon csoportját, két rágcsálócsoportot, a pikkelyesfarkúmókus-féléket, és Hystricognath fajokat (egy csoport, amely magában foglalja a sertéseket és a csupasz turkálókat), valamint két főemlős csoportot, a orrtükrösöket (lemúr és lóriformákat), valamint a majomalkatúakat.

Az afrikai több helyszínről származó több száz fosszíliára vonatkozó adatokat összegyűjtve a csapat evolúciós ágakat tudott építeni ezekhez a csoportokhoz, pontosan meghatározva, hogy mikor ágaztak szét az új ágak, és mikor volt az egyes fajok első és utolsó ismert megjelenése.

Eredményeik azt mutatják, hogy mind az öt emlőscsoport hatalmas veszteségeket szenvedett az eocén-oligocén korszakhatára körül.

A Föld az eocén időszakban. Az indiai szubkontinens az eocén időszak végén forrt hozzá Ázsiához Forrás: Wkimedia Commons / Geology Page

– mutatott rá Dorien de Vries, a Salfordi Egyetem posztdoktori kutatója és a tanulmány vezető szerzője a HeritageDaily online tudományos portálnak.

És bár néhány millió év után ezek a csoportok ismét felbukkantak, ám új megjelenéssel, tehát nem voltak teljesen ugyanazok a fajok, mint korábban.

– mondta Hesham Sallam, az egyiptomi Mansoura Egyetem gerinces paleontológiai központjának alapítója és a cikk társszerzője. – A múltból származó bizonyítékok gyűjtése a legegyszerűbb módja annak, hogy megtudjuk, hogyan befolyásolja az éghajlatváltozás az ökológiai rendszereket.

Hozzátette: bár számos biológiai sokféleséget elvesztettünk az eocén-oligocén kor határán, a túlélő fajoknak azonban nyilvánvalóan elegendő eszköztáruk állt rendelkezésre ahhoz, hogy az ingadozó éghajlat ellenére is fenn tudjanak maradni.