A Proceedings of the National Academy of Sciences tudományos folyóiratban publikált tanulmányból kiderül, hogy a pókok a rezgéseket használják megahálójukban arra, hogy „megkoreografáljanak" egy szinkronizált rajzási folyamatot.
Az a fantasztikus, hogy ezeknek a pókoknak nincs egy vezetőjük, mégis tudják a dolgukat
– mondta Raphael Jeanson, a franciaországi Toulouse-i Egyetem Állatmegismerési Kutatóközpontjának (CRCA) kutatója, egy új tanulmány vezető szerzője a ScienceAlert online tudományos portálnak. – Inkább az egész pókkolónia koordinálja támadását úgy, hogy minden egyed ugyanazt az információt kapja.
Hozzátette: ahogy a csapat támad, a pókok úgy ereszkednek le a két mozgási szakaszt összehangolva a zsákmányukra:
közelednek a küszködő áldozathoz vagy egy helyben várakoznak.
Mindez pedig lehetővé teszi számukra, hogy úgy időzítsék a közeledésüket, hogy mindegyikük egyszerre csapjon le.
A helyszíni megfigyelések és az összehangolt támadás számítógépes szimulációi segítségével Jeanson csapata rájött, hogy a támadást szinte teljes mértékben a megosztott pókháló rezgései irányítják.
Amikor a zsákmány a hálóba esik, akkor az elindítja a pókok mozgását
– mutatott Jeanson. – Egy idő után azonban mindegyik megáll néhány milliszekundumra, mielőtt újra mozogni kezdene.
Amikor a kutatók megrezgették a hálót, majd eltávolították a csalit, a kolónia válaszul a zsákmány felé mozdult, de ezután minden póknak abba kellett hagynia a mozgást, hogy „hallgasson" a vergődés árulkodó jeleire.
Az ízeltlábúakat egy vibrációs generátor végére ragasztott légy csalogatásával figyelték meg.
A szakemberek látták, hogy a vadászatot maga a tehetetlen zsákmány küzdelme váltotta ki. Ez azonban nem magyarázta meg a kolónia összehangolt mozgását. Ehhez a tudósoknak számítógépes modellekre volt szükségük, amelyek végül feltárták, hogy bár a zsákmány rezgései váltották ki a kezdeti mozgást, a pókkolónia által keltett rezgések biztosították a ragadozók számára, hogy összehangolják a támadásukat.