Az ókori Római Birodalom hosszú időn át el akarta foglalni Skóciát, amelyet a római időkben Caledonia néven ismertek. A tartomány számos „csábító forrás", például ólom, ezüst és arany lelőhelyének számított, ami a rómaiak nemzeti büszkeségét is jelképezte, akik utálták, hogy egyes „vademberek" megtagadják tőlük a dicsőséget.
Ám minden erőfeszítésük ellenére soha nem tudták teljesen meghódítani Skóciát.
Az egykori Nagy-Britanniában a legtávolabbi római határt az úgynevezett Antoninus-fal jelölte, amelyet időszámításunk szerint 140-ben emeltek Firth of Forth és Firth of Clyde között, majd két évtizeddel később elhagyták Kaledónia „legádázabb" klánjai, a piktek állandó portyázását követően.
Az ezeknek az északi embereknek adott név latinul „festetteket" vagy „tetováltakat" jelent, bár nincs rá bizonyíték, hogy valóban festették vagy tetoválták volna magukat.
A piktek alkották a korban Skócia legnagyobb törzsszövetségét, mígnem az első évezred végén eltűntek a történelemből; kultúrájukat a gallok törzsébe olvasztották. És bár a tudomány még most sem tud mindent az évszázadokon át Skóciát uraló emberekről, egy 2018-as tanulmányban publikált bizonyítékok arra utalnak, hogy a pikt kultúra igen gazdag volt, és talán már 1700 évvel ezelőtt is létezett saját írott nyelve.
Az egyelőre nem világos, hogy mit ábrázolnak az újonnan talált aberlemnói kőbe vésett geometriai szimbólumok, de ezek közé tartoznak a fésű és tükör formájú absztrakt jelképek, a félhold, a dupla korongok és a háromszoros oválisok.
Gordon Noble, az ásatások vezetője és az Aberdeeni Egyetem régészprofesszora szerint a legvalószínűbb magyarázat az, hogy a szimbólumok pikt neveket ábrázoltak, bár jelenleg nincs szilárd bizonyítéka az állítása alátámasztására.
E szimbólumok némelyike fedi egymást, és a szakemberek úgy vélik, ez talán arra utalhat, hogy néhányat később, különböző időszakokban adtak hozzá.
A rendkívüli leletre akkor bukkantak rá a régészek, amikor az Írország északi részének kora középkori királyságait vizsgáló ötéves nyomozás részeként feltérképezték a lelőhelyet.
A kutatók geofizikai berendezéseket telepítettek a területre, amelyek segítségével egy centiméternyi ásás nélkül tudták kutatni a potenciálisan érdekes objektumok nyomait a föld alatt. A radar végül egy anomáliát észlelt, amely úgy tűnt, hogy érdekes lehet. Elsőre úgy vélték, talán egy település maradványai lehetnek, ezért a régészek alig várták a munkát. A várakozás végül meghozta gyümölcsét.
A szakemberek által ásott gödör alján a szerszámok nekiütődtek egy kőnek. Arra gondoltak, hogy bizonyára egy fal maradványaira bukkantak. Ám amikor letisztították a szennyeződéseket, mindenki elképedt: a követ jelképek borították, amelyek határozottan pikt eredetűek.
Mindössze körülbelül 200 ilyen emlékmű ismert
– áll Noble közleményében, amit a ZME Science online tudományos portál idéz. – Időnként földet szántó gazdák vagy útépítés közben ásták ki őket, de mire kielemezzük őket, a körülöttük lévő dolgok nagy részét már tovább bolygatták.
Ahogy arra a tudósok rámutattak, egy kis próbagödör ásása közben ilyesmivel találkozni figyelemre méltó felfedezés, ezért egyikük sem tudott egészen hinni a szerencséjének.
A régészek saját bevallásuk szerint könnyekig meghatódtak.
A csodálatos, faragott kő eredetét az időszámításunk szerint 5. vagy 6. századra datálták; ez nem sokkal azután lehetett, hogy az utolsó római légiós is végleg elhagyta Nagy-Britanniát. Noble professzor szerint az új, pikt szimbólumokkal ékesített kő felfedezése annak a bizonyítéka, hogy a törzsszövetség igen hosszú ideig elfoglalta ezt a helyet. Mindez azonban új betekintést adhat a szakembereknek Skócia történelmének e jelentős időszakába.