Apáti Bence: Mitől pisilnek maguk alá a háborúigenlő telexesek?

Apáti Bence
Vágólapra másolva!
Véleménycikk.
Vágólapra másolva!

A Telex című portál április 15-én vezető anyagban szemlézte a Blikk egyik írását, amelyben egy kárpátaljai magyar; bizonyos Filipovics Péter beszélt arról, milyen érzés Ukrajna zászlaja alatt harcolni Oroszország ellen.

A írásra teljes lelki nyugalommal lehet ukrán háborús propagandaként hivatkozni, annak is a legrosszabb fajtájából, hiszen a cikkben a Csapról származó magyar katona valóságos hősként jelenik meg, úgy, mint aki halált megvető bátorsággal harcol.

Elmondása szerint többször is eltalálták már, egészen pontosan háromszor, azonban a golyóálló mellénye és a sisakja megvédte; ha nem viselte volna ezeket a felszereléseket, egészen biztosan ő is úgy járt volna, mint a barátai, akiket az oroszok agyonlőttek.

Filipovics persze nem tartja magát hősnek, szerényen nyilatkozik arról, hogy az oroszok Herszon városát ugyan elfoglalták, de nekik sikerült megakadályozni, hogy tovább nyomuljanak, és meg van róla győződve, hogy a hódítók egyébként úgy hullanak, mint a legyek.

Erről amúgy Zelenszkij is többször beszélt már, így aki nem olvassa a harctéri tudósításokat, csak az ukrán elnök győzelmi beszámolóit hallgatja, az joggal gondolhatja, hogy miközben az ukránok alig pár ezer embert vesztettek, addig az orosz sereg fele megsemmisült, a hódítók pedig leszegett fejjel, megszégyenülten, éhezve, félig megfagyva a kegyetlen ukrán téltől, és megrettenve a hős nagymamáktól, akik befőttes üvegekkel vadásszák le a ruszki drónokat, menekülnek az országból.

A helyzet természetesen nem ez.

Nagyon nem, a minap például Demkó Attila írta meg, hogy Mariupol de facto elveszett, benne a legjobb ukrán alakulatok közül kettő: a tényleg profi, jól felszerelt, fanatikus Azov és a 36-os tengerészgyalogos dandár. Ez szerinte minimum 4-5000-res veszteség a legjobbak közül, a legjobban megerősített városban.

Azonban mielőtt továbbmegyünk, ezen a ponton feltétlenül meg kell jegyeznem, hogy a háború rossz, a legkevésbé sem értek egyet azzal, hogy Oroszország lerohanta Ukrajnát, azonban a hazugság meg a propaganda akkor is hazugság meg propaganda, ha a gyengébb, a megtámadott fél terjeszti.
Az meg egyenesen megbocsáthatatlan, ha magyar - majdnem idézőjelbe tettem, de megálltam - szerkesztőségek terjesztik, ráadásul úgy, hogy azzal a kárpátaljai magyar testvéreink életét veszélyeztetik.

Az írás ugyanis azt a látszatot kelti, mintha egy idegen ország háborújában a kárpátaljai magyarok örömmel vennének részt, sőt valósággal égnének a vágytól, hogy fegyvert fogjanak Ukrajnáért és Oroszország ellen harcoljanak, majd hősi halált haljanak.

Mondanom sem kell, ez roppant messze van a valóságtól, az Ukrajnában élő magyarok a legkevésbé sem szeretnének háborúba menni, azt meg végképp nem akarják, hogy az oroszok ellenségként tekintsenek rájuk, az ilyen anyagok viszont azt eredményezhetik, hogy Kárpátalja magyarlakta településeit is elkezdjék bombázni.

Eddig ilyesmi nem történt, talán nem véletlenül, de a Telex a jelek szerint annyira a Putyin-gyűlölet hatása alá került, hogy attól sem riad vissza, hogy az orosz ellen harcoló hős kárpátaljai magyar katona történetét felhasználva és felhabosítva céltáblát tegyen az ukrajnai magyarokra.
Akinek az életét ugye háromszor is a golyóálló mellénye és a sisakja mentette meg.
Többek között azok a felszerelések amiket Zelenszkij is folyamatosan követel.
És amiket közvetve például ezzel a cikkel a haladó újságírók is.

A Telex, amely úgy egyébként nagyon magasról tesz a határon túli magyarokra, ezzel az anyaggal végtelenül aljas módon azt sugallja, hogy a fegyverszállítások megtagadásával a kormány tulajdonképpen magyar emberek életét veszélyezteti.

Tényleg csak zárójelben jegyzem meg, hogy számomra talán az a legdühítőbb és legelkeserítőbb, amikor arról olvasok, hogy az ukránok besorozzák, és a harctérre küldik meghalni magyar testvéreinket.

A háborúigenlő Telexesek viszont ettől pisilnek maguk alá.
Felfordul az ember gyomra.

Végül a cikk alá megérkezett a Momentum kiválósága, Szervas Koppány Bendegúz is, aki egy kommentben eminens Telex-olvasó kisdiákként jelezte, hogy megértette a cikk legfontosabb üzenetét. Ezt írta:
"Csak úgy mondom, ha küldenénk felszerelést, az például ezt a nemzettestvérünket is védené."
No igen, meg ha gépfegyvert küldenénk, akkor jobban tudna lőni, ha meg tankokat akkor meg úgy tudná irtani az oroszokat, hogy közben védve lenne a teste, sőt igazából akkor tudnánk igazán a leghatékonyabban megvédeni ezt a nemzettestvérünket, ha mindannyian fegyvert fognánk, és Filipovics Péter mellett harcolnánk az ukrán fronton.
Sőt, küldjünk egy elit kommandós egységet Moszkvába és likvidáljuk Putyint.
Az lenne csak az igazi védelem.
Végül is mi baj lehet?
Maximum visszalőnek.

De ami legszomorúbb, hogy ezeket a szerencsétlen háborús uszítókat a legkevésbé sem érdekli a magyar emberek véleménye. (Se a biztonsága.)
A magyarok ugyanis a választáson egyértelműen kinyilvánították, hogy nem akarják, hogy Magyarország belekeveredjen két idegen ország háborújába.
Szívem szerint azt mondanám, hogy Hadházy, Szarvas Koppány, Tordai, meg a Telex újságírói vegyék szépen a cókmókjukat és húzzanak el az ukrán frontra, katonásdit játszani.
Azonban a magyar törvények ezt nem teszik lehetővé.