A régészek találtak egy tanyát, amely az időszámításunk szerint a 10. századból származik, építményeit pedig 940 és 1100 között emelhették, majd később, 1160-tól 1300-ig bővítették azokat.
A lelőhely egyes részein földcsuszamlások raktak le anyagot a 11. században, ami megőrizte a mögöttes régészeti és szerves anyagok nagy részét. A helyszínt az Öræfajökull vulkán időszámításunk szerint 1362-ben bekövetkezett kitöréséből származó hamu is betemette.
Ez egy jéggel borított tűzhányó, amelyet a skandináv telepesek Knappafellsjǫkull-nak neveztek.
A terület a Norvég Kulturális Örökségkutató Intézet (NIKU) folyamatban lévő tanulmányának része, ahol a korábbi ásatások során négy temetkezési halmot találtak. A legújabb régészeti kutatások arra a területre összpontosítanak, ahol a Landnåmsboka, egy 12. századi szöveg a norvégiai Voss-ból származó Bjólfur-t írja le, és ahol a régió egyik első települését hozták létre.
A csapat most gyöngyöket és ékszereket tárt fel: az egyik, 10. vagy 11. századból származó gyöngyöt az izlandi zászló színei díszítik, amelyet először 1915-ben fogadtak el hivatalosan.
A régészek emellett feltártak egy temetődombot is, amely emberi maradványokat rejtett: ezeket lóval együtt temettek el, illetve sírtárgyakkal, például lándzsával, vastárgyakkal és ezüstgyűrűvel.
Érdekes lesz mindezt összefüggésbe hozni azzal a négy halommal, amelyet tavaly ástunk ki ugyanitt
– mondta Ragnheiður Traustadóttir, egy régész és a csapat igazgatója a HeritageDaily online tudományos portálnak. – Egyedülálló lehetőségünk nyílik ezzel Seyðisfjörður történetének áttekintésére a 10. század második felétől a 11. századig.