Innen számítják Szibéria orosz meghódításának kezdetét

Vaszilij Ivanovics Szurikov: Szibéria meghódítása című, 1895-ös festménye

Négyszáznegyven éve, 1582. november 4-én győzte le Jermak Tyimofejevics kozák atamán az iszkeri csatában a szibériai tatár kánt, az orosz történetírásban innen számítják Szibéria orosz meghódításának kezdetét.

Az állam meggyengült a belső ellentétek miatt

A mintegy tízmillió négyzetkilométer területű Szibéria nyugati és déli részét a 13. században hódították meg a mongolok, a terület Dzsingisz kán halála után az Arany Horda, majd ennek felbomlása után a Szibériai Kánság fennhatósága alá került.

Az államalakulat a belső ellentétek miatt igencsak meggyengülve került szembe a 16. század második felében az orosz terjeszkedéssel.

Az első orosz cár, IV. (Rettegett) Iván az 1550-es években meghódította a kazanyi és asztrahanyi tatár kánságot, a szibériai tatárok pedig jelképes éves adót ajánlottak fel Moszkvának. Az engedélyt a szibériai szőrmékkel való kereskedésre a gazdag és befolyásos Sztroganov család kapta meg, amely telepeket állított fel az Ural hegységen túl.

Rettegett Iván állítólag a Kreml alagsorában rejtette el becses könyveit Forrás: Pinterest

Ezeket egyre gyakrabban érte mongol támadás, mert az 1563-ban hatalomra kerülő Kucsum szibériai kán nyíltan a területére behatoló oroszok ellen fordult.

A Sztroganovok segítségül harcedzett kozákokat fogadtak fel Jermak Tyimofejevics vezetésével, más történészek azonban azon a véleményen vannak, hogy a cár küldte az erőszakosságáról hírhedt kozákot a végtelen szibériai sztyeppék felé, megint mások szerint az atamán saját elhatározásából ajánlotta fel szolgálatait.

Szeptemberben indultak útnak

Jermakról nem sokat tud a történettudomány. Születésének helye és időpontja bizonytalan, mint ahogy az is, hogy ez-e az igazi neve. Az egyetlen fennmaradt leírás szerint „bátor és nemes viselkedésű, bölcs, fekete szakállú, izmos és szélesvállú" férfi volt.

Sokáig egy kozák falu élén állt, részt vett a livóniai háborúban, mielőtt 1582 tavaszán elkezdte seregét toborozni.

Jermak Tyimofejevics kozák atamán Forrás: Wikimedia Commons

Emberei között az 540 kozák mellett még háromszáz orosz, litván és német is volt, a kozákokat a Sztroganovok a legjobb minőségű fegyverekkel, még muskétákkal és ágyúkkal is felszerelték. Szeptemberben Permből indultak útnak, az erdőben fejszével törtek utat, magas oldalú sajkáikat - amelyek a folyókon hajózva menedéket nyújtottak a partról érkező nyilak ellen -

a folyók között vállaikon cipelték, zászlóikat Jézus, Mihály arkangyal, illetve az orosz földek jelképének számító oroszlán és egyszarvú képe díszítette.

A Szibériai Kánság területére érve több csetepatéban is felülkerekedtek a tatárokon, és az Irtis folyón hajózva november elejére elérték a kán székvárosát, Iszkert (Kaslik). A város cölöpökből álló, erősen megrongálódott védrendszere az ostromnak nem állt volna ellen, ezért a tatárok úgy döntöttek, kicsit távolabb felveszik a küzdelmet. Mintegy 3500 harcosuk egy részét a folyóparton, a fák között rejtették el, hogy védve legyenek a golyóktól, a többit a folyóparton, és

abban bíztak, hogy létszámfölényüket kihasználva a vízbe szorítják a partra szálló kozákokat.

Meg kellett küzdeniük az embertelen szibériai telekkel Forrás: Michał Iwanowsk

Azok elsütötték az ágyúkat, és a dörej keltette zűrzavarban a parton négyszög alakzatot vettek fel, középen a muskétásokkal. A tatár sereg vezére, Mametkul támadást rendelt el, de az élen haladó hantik és manysik megrémültek a kozákok sortüzétől és menekülőre fogták.

Jermak nem üldözte a tatárokat

A tatárok tovább nyomultak előre és sikerült kézitusába keveredniük a kozákokkal. Azok tartották a négyszög alakzatot, a puskások folyamatosan tizedelték a támadókat, akik között eluralkodott a pánik. Mametkul egy utolsó, döntő rohamra maga köré gyűjtötte a maradék lovasságot, de egy eltévedt golyó eltalálta és lefordult a nyeregből. Sajátjainak sikerült egy hajón elmenekíteniük, de az ütközet elveszett, a csatát egy domboldalról néző Kucsum kán is elmenekült.

Jermak nem üldözte a tatárokat, vélhetőleg attól tartott, csapdát állíthatnak viszonylag kis seregének az ismeretlen terepen.

Vaszilij Ivanovics Szurikov: Szibéria meghódítása című, 1895-ös festménye Forrás: Wikimedia Commons/Vaszilij Ivanovics Szurikov

A kozákok másnap bevonultak Iszkerbe, a Szibériai Kánság rövid idő alatt szétesett. Jermak azonnal megüzente a győzelem hírét a Sztroganovoknak és a cárnak, a levelek épp akkor érkeztek Moszkvába, amikor Iván már halálbüntetést akart kiszabni az atamánra korábbi erőszakos cselekedetei miatt.

Jermak az orosz történelem egyik legendás alakjává vált

A megenyhült uralkodó a Szibéria hercege címmel tüntette ki Jermakot, ajándékot és erősítést küldött neki. Jermak nem sokkal később, 1585. augusztus 6-án halt meg, az erőit újjászervező Kucsum kán csapatai egy portyázás során rajtaütöttek, és sebesülten az Irtis vizébe fulladt.

Az orosz terjeszkedés, élén a kozákokkal folytatódott, 1587-ben az egykori Iszkertől néhány kilométerre megalapították Tobolszk városát,

és fél évszázaddal később, 1639-ben Ivan Moszkvityin elérte a Csendes-óceánt.

Tobolszk Szibéria egyik legrégibb orosz alapítású városa, a 18. század elejéig a szibériai orosz területek katonai, egyházi és közigazgatási központja volt Forrás: Wikimedia Commons

Jermak az orosz történelem egyik legendás alakja, számos szobra, emlékműve áll Oroszországban, népdalok, versek, könyvek és filmek készültek róla. A festő Vaszilij Szurikov (aki kozák származású volt, és úgy hitte, ősei Jermakkal együtt részt vettek Szibéria meghódításában) monumentális képen örökítette meg az iszkeri csatát.

(MTVA Sajtóarchívum)