Alig emlékszik a 90-es évekre a népszerű magyar zenész

Annyi buli volt, akkora pörgéssel, hogy összemosódik minden Nákis Attilának, de annak nagyon örül, hogy szinte minden futballdrukker tudja a Soho Party egyik dalának refrénjét. 

„Amikor megkérdezik tőlem, mire emlékszem a kilencvenes évekből, azt szoktam válaszolni, hogy semmire. Mert elindultunk 94-ben, és 98 végén álltunk meg először. Ez egy kicsit viccesen sarkított, de tényleg folyamatos dolgozás, munka, menet és utazás volt az életünk, de hát ezt imádtuk és imádjuk a mai napig, legalábbis én" – nyialtkozta Náksi Attila.

Az éjjel soha nem érhet véget - ezt énekelte euforikus hangulatban sok tízezer magyar az elmúlt két foci Eb-n, a válogatott ünneplésekor. „Amikor kijutott a csapat az Európa-bajnokságra, már mindenki ezt a dalt énekelte. Gyakorlatilag a boldogság és az összetartozás dalaként énekelték, és tényleg, álltak az emberek a körúton és a villamos tetején, X és Y életükben nem látták egymást, lehet, hogy tényleg tök más gondolkodású emberek, egymással ölelkezve üvöltötték az Éjjelt"– emlékezett vissza Náksi Attila.

Soho Party

Mesélt arról is, hogy maguk írták a dallamokat és a szövegeket is, a kilencvenes évek elején pedig ez nem volt annyira egyszerű, mint manapság. Sokkal kevesebb eszköz, szegényesebb technika volt csak elérhető. Éppen ezért ő, hogy zenéjük a lehető legjobban hasonlítson a nyugati számokra, egy lakás árát költötte el egy technikai eszközre, írta a Life.hu. A teljes interjú itt meghallgatható.