Elég volt fogadni egy mobilhívást és már fizethettünk is

Legendás márkák, döbbenetes formák.

A nagy képernyős okostelefonok korában hajlamosak vagyunk elfeledkezni a ma már szokatlannak tűnő formákról, szolgáltatásokról, szokásokról, tulajdonságokról vagy trendekről. Ezekből válogattunk egy kisebb "retro" csokrot. Talán olvasóink között is akadnak még olyanok, akiknek ezek a dolgok ismerősen csengenek.

1 - Nem volt a tömegek játékszere

Ma már szinte mindenkinek megvan a lehetősége arra, hogy beszerezzen egy hordozható telefont. Jelenleg ott tartunk, hogy jó pár 8-10 éves gyerek is rendelkezik már ilyen készülékkel, azonban ez nem volt mindig így. A kilencvenes évek elején annyira sokba került egy-egy ilyen termék Magyarországon, hogy csak egy szűk réteg tudta megvásárolni.

Legendás márkák, döbbenetes formák. Forrás: Origo

Szó sem volt arról, hogy boldog-boldogtalan telefonnal rohangált, hanem irigyelt ritkaság volt egy ilyen berendezés. Politikusok, menő sportolók, "vállalkozók", orvosok és vezető közhivatalnokok használtak ilyen jellegű termékeket akkoriban.

2 - Nem volt okos

Két-három évtizede még a teljes érintőképernyővel ellátott okostelefonok csak a mérnökök képzeletében léteztek. Hangozzék bármilyen furcsán, de egy telefon ekkor még elsősorban telefonálásra szolgált. Azaz az emberek főként arra használták e modelleket, hogy felhívják egymást, később pedig küldjenek rövid szöveges üzeneteket, azaz SMS-eket.

1999-ben az Ericsson itt tartott. Kétségtelenül szép formák voltak, de sok mindent még nem tudtak nyújtani a telefonáláson kívül. Forrás: Origo

Ugyanis az első években még az SMS sem létezett, a telefon valóban csak telefonálni tudott. Ez manapság, amikor a tömegek játszanak, filmeznek, videókonferenciáznak vagy chatelnek a mobilokon, elképzelhetetlennek tűnik.

3- Kamu telefonok kora

Ebben az időszakban még az is előfordult, hogy valódinak tűnő, de telefonálásra nem alkalmas, "kamu mobilokat" árultak a boltokban. Némelyek még csörögni is tudtak, illetve világítottak is. Erre pedig tényleg volt kereslet. Voltak emberek, akik az utcán járkálva látványosan az arcukhoz emeltek egy-egy ilyen műtelefont, ami messziről teljesen olyan volt, mint az igazi és úgy imitáltak hívást, hogy menőbbnek, fontosabbnak tűnjön. Ennek a visekledésnek az egyik vadhajtása alakult ki a közel-keleten. Itt az embereknek volt pénzük mobiltelefonra, de mivel az előfizetések eleinte nagyon drágák voltak - és nem is nagyon volt kit felhívni - csak egy telefont vettek előfizetés nélkül és azt hordták az öveiken jól látható helyen. Meg persze néha megcsörgették magukat és kiáltoztak egy kicsit a telefonukba, ha figyelemre vágytak.

4 - Telefon az övön

Hasonló megfontolás vezette itthon is azokat, akik a mobil telefonjaiknak a pisztolytáskához hasonló, övre erősíthető tokot vásároltak. Ezzel páváskodtak, parádéztak, és mutatták mindenkinek, hogy ők bizony már birtokolnak egy ilyen drága terméket, azaz gazdagok és befolyásosak. Hiszen egy telefon akkoriban már simán elfért a zsebükben is. De hát, akkor azt ki látja?

5 - Az is fizet, akit hívnak

Az első néhány évben Magyarországon a mobilszolgáltatók - illetve eleinte csak egy volt - szabályos szabadrablást végeztek mindenkin, aki mobiltelefont akart használni. Amellett, hogy a beszélgetések percdíja olyan magas volt, amilyen magasra nem szégyelte feltornászni a szolgáltató, volt még egy vérlázító gyakorlat itthon.

Ha mobiltelefonunk volt, nem csak akkor kellett fizetnünk, ha valakit felhívtunk. Hanem bizony akkor is, ha minket hívtak.

Hálózaton belülről, belföldről, külföldről, mindegy honnan, ára volt a dolognak, hogy bárhol elérhetőek lehettünk (pedig ma már tudjuk, hogy a bárhol és bármikor elérhetőség maga az ár, amit azért fizetünk, hogy mi is elérjünk bármikor másokat). Sok előfizető pont emiatt a dupla sarc miatt hagyta ott azonnal az első szolgáltatót, amikor Magyarországon megjelent a második cég és ő már nem alkalmazta ezt a politikát.

6 - A Kígyó

2023-ban ott tartunk, hogy a modern telefonok kijelzői akár egymilliárd árnyalat, és másodpercenként 120, hatalmas felbontású képkocka megjelenítésére is képesek. Ebből fakadóan az általuk produkált képminőség félelmetesen jó, és mód nyílik komplex, pazar látványvilágú, 3D-s játékok futtatására is. De ez nem volt mindig így. Bő két évtizede a legmenőbb telefonos játék a Snake, azaz a Kígyó volt.

A híres Snake. Régen ez volt a mobiljátékok csúcsa. Forrás: Origo

Ebben a mai szemmel kőkorszakinak tűnő programban egy lassan araszoló kukacot kellett irányítani a fel-feltűnő pontok irányába, hogy azokat felfalva a kígyó egyre nagyobbra nőjön. A cél pedig az volt, hogy végül az egész kijelzőt beterítse. A Snake a maga idejében világszám volt, még világbajnokságot is rendeztek belőle, és szó szerint tízmilliók szórakoztak vele.

7 - Óriási méret

A modern idők telefonjai laposak, kecsesek, könnyűek, úgy néznek ki, olykor, mint valami modern szobor vagy műtárgy. A korai mobil készülékek hatalmasak voltak, az első időszakban az akkumulátoruknak köszönhetően akkorák, mint egy kisebb bőrönd.

A régi idők mobiljai még nem is voltak annyire mobilok. Forrás: Nokiamuseum

Később javult a helyzet, és már tégla nagyságúvá fogytak, de még a kilencvenes évek elején is vaskos modellekkel járkáltak azok a szerencsések, akik szert tettek egy ilyen eszközre.

Ha szeretne még több érdekes techhírt olvasni, akkor kövesse az Origo Techbázis Facebook-oldalát, kattintson ide!