A háború, amikor Mexikó elveszítette a területeinek közel a felét

A Cerro Gordo-i csata egy litográfián

Százhetvenöt éve, 1848. február 2-án írták alá a két éven át tartó amerikai-mexikói háborút lezáró Guadalupe Hidalgó-i békeszerződést, amely Mexikó addigi területeinek közel felét az Egyesült Államoknak juttatta.

Texas lakossága folyamatosan nőtt

Az Egyesült Államok 1783-ban Nagy-Britanniával, Mexikó pedig 1821-ben Spanyolországgal szemben vívta ki függetlenségét. Mindkét fiatal állam gyors fejlődésnek indult, Mexikó új alkotmánya szerint szövetségi köztársasággá vált és már 1829-ben eltörölte a rabszolgaságot. A nyugat felé terjeszkedő Egyesült Államok területe rövid időn belül sokszorosára nőtt:

az őslakos törzseket kíméletlenül uralmuk alá hajtották, megvásárolták Franciaországtól Louisianát, a Mexikói-öböltől Kanadáig terjedő, kétmillió négyzetkilométernyi földsávot, megszerezték Spanyolországtól Floridát és az ekkor mexikói fennhatóság alatt álló Texasban is egyre többen telepedtek le.

A déli szomszédnak ezzel kapcsolatban eleinte nem voltak ellenvetései – hiszen az ország északi területei meglehetősen gyéren lakottak, elmaradottak és a fővárosból nehezen kormányozhatók voltak –, azonban a helyzet gyorsan megváltozott.

Texas már 1836-ban kivált Mexikóból, ám ezt ők nem ismerték el, lázadó tartományként kezelték Forrás: Wikimedia Commons/Henry R. Robinson (d. 1850) - Library of Congress

Texas lakossága a következő másfél évtizedben folyamatosan nőtt, új városok létesültek, a gazdaság rohamos fejlődésnek indult – főként az Egyesült Államok területéről érkező, zömében angol nyelvű telepeseknek köszönhetően, akiknek egyre kevésbé tetszett, hogy mexikói fennhatóság alatt álltak. Texas 1836-ban kikiáltotta függetlenségét, amit a központi kormányzat lázadásnak tekintett és fegyverrel igyekezett megakadályozni.

Alamo ostroma, amelynek során maroknyi texasi életét feláldozva állt ellen a túlerőnek, az amerikai nemzettudat része lett.

A mexikóiak végül csúfos vereséget szenvedtek és López de Santa Anna tábornok, a mexikói államfő is fogságba esett. Santa Anna életéért cserébe aláírta a Texas függetlenségét biztosító szerződést, bár azt szabadon bocsátása után semmisnek minősítette arra hivatkozva, hogy fogolyként, kényszerítés alatt cselekedett.

Az Egyesült Államokban nem volt mindenki a csatlakozás pártján

Két évvel később Mexikó az úgynevezett cukrászdaháborúban a franciáktól is vereséget szenvedett, akik óriási mértékű kártérítésre kötelezték a közép-amerikai államot. Ezzel egy időben a független Texasi Köztársaságban egyre többen követelték a csatlakozást az Egyesült Államokhoz, azonban a mexikói kormány, amely továbbra is saját területének tekintette Texast, világossá tette: ennek akár fegyverrel is elejét fogja venni.

Az Egyesült Államokban sem volt mindenki a csatlakozás pártján, hiszen Texasban engedélyezték a rabszolgatartást, az északi államok pedig nem akartak még egy rabszolgatartó államot befogadni.

A monterrey-i csata 1846. szeptember 20-24. között Carl Nebel festményén Forrás: Wikimedia Commons/Adolphe Jean-Baptiste Bayot

A kérdés 1844-ben dőlt el, amikor a terjeszkedést zászlajára tűző James K. Polk nyerte meg az elnökválasztást. Polk egyik első rendelkezéseként felkérte Texast a csatlakozásra, sőt ajánlatot tett a mexikói kormánynak a Csendes-óceán és Texas között fekvő Alta California és Nueva Mexico tartományok megvásárlására 25 millió dollárért.

A déli szomszéd erről természetesen hallani sem akart, ezért Polk - felhasználva a Texas és Mexikó vitatott határán, a Rio Grande folyónál történt csetepatét - rávette a Kongresszust, hogy 1846. május 16-án üzenjen hadat Mexikónak.

Elhúzódó és véres háború alakult ki

Bár Mexikó belpolitikai válsággal küzdött (csak 1846-ban négy elnök váltotta egymást, Kaliforniában lázadás tört ki és elzavarták a kormányzót, majd texasi mintára szakadár államot hoztak létre),

a létszámban, felkészültségben és utánpótlás terén is fölényben lévő amerikai hadsereg a mexikóiak jobb terepismerete miatt csak lassan tudott haladni, ráadásul a katonákat járványok tizedelték.

A Polk által remélt gyors győzelem helyett elhúzódó és véres háború alakult ki, fordulat csak 1847 februárjában történt, amikor az amerikaiak a mexikói hátországba helyezték át a hadműveleteket. Winfield Scott tábornok csapatai partra szállva bevették Veracruz kikötővárost, majd szeptemberre Mexikóvárost is. A főváros eleste megtörte az ellenállást, a mexikói katonák tömeges dezertálásba kezdtek.

A Cerro Gordo-i csata egy litográfián Forrás: Wikimedia Commons/E. B. & E. C. Kellogg, New York and Hartford

A béketárgyalások a katonai győzelem után is kényes kérdésnek bizonyultak, mert Washingtonban többen egész Mexikó annektálása mellet kardoskodtak, míg a mexikóiak többsége ellenzett minden területi engedményt.

Polk egy idő után felmentette béketárgyalóját, Nicholas Tristet, aki erről nem vett tudomást és nyélbe ütötte a békét az összeomlott mexikói kormány képviselőivel.

Az Egyesült Államok ezért 15 millió dollárt fizetett

Az 1848. február 2-án aláírt Guadalupe Hidalgó-i béke értelmében Texas az Egyesült Államok 28. tagállama lett, határfolyónak a Rio Grandét jelölték ki. Ugyancsak az Egyesült Államokhoz került Mexikó korábbi területének több mint a fele, mintegy 1,36 millió négyzetkilométer, a mai Kalifornia, Nevada, Utah, Arizona, Új-Mexikó, valamint Wyoming és Colorado tagállamok egy része.

Az Egyesült Államok ezért 15 millió dollárt fizetett, az új területeken élők választhattak, hogy visszaköltöznek Mexikóba vagy felveszik az amerikai állampolgárságot - döntő többségük az utóbbi mellett tette le voksát.

A háború legfontosabb következménye az volt, hogy Mexikónak le kellett mondania területének feléről (kb. 1,37 millió négyezetkilométerről), vagyis Alta Californiát és Santa Fé de Nuevo Méxicót át kellett engednie az Amerikai Egyesült Államoknak.

Csata Churubusco-nál Forrás: Library Of Congress

„Béke, jólét és elégedettség uralkodik határainkon belül, és szeretett országunk magasztos erkölcsi látványt nyújt a világ számára..." – mondta James Knox Polk amerikai elnök, 1848. decemberében.

A háborút követően Mexikó gazdasági válságba süllyedt, fejlődése messze elmaradt az Egyesült Államokétól. Azonban a megszerzett területek integrálása sem zajlott zökkenőmentesen: állandó konfliktust jelentett a rabszolgatartás kérdéséhez való viszonyulás, egyre markánsabb lett az észak-dél ellentét, amely végül 1861-ben a polgárháború kitöréséhez vezetett.

(MTVA Sajtóarchívum, Origó)