Demeter Szilárd: Rendes feltámadást!

Ahogy elnézem a világ folyamatait, ma már tényleg kevés az ébredés. Rendes feltámadásra van szükségünk. Viszont a feltámadást pokoljárás előzi meg - írja Demeter Szilárd a Látószög blogon. Ezt az írást közöljük.

Nem szeretnék olyan országot hazámnak, amelyben őshonos európaiként, az országot felépítő nemzet tagjaként ne sétálhatnék nyugodtan bármely városban/városrészben, és ne mutogathatnám a gyerekeknek: nézd, ez a miénk! Ahol nem a saját életemet élhetem.

Átéltem ezt már trikolórban és élem mai napig Erdélyben, Romániában. Ott „vannak vidékek", ahol a magyar szó már idegenül visszhangzik olyan épületek között, amelyeket mi építettünk.

És az „ez a miénk", valamint az „ez a miénk volt" közötti időtörés az elvégeztetett beletörődésének ideje. Nincs vége a történelemnek, de lehetséges a vég: ezt élte át minden elszakított magyar nemzetrész.

Megtűrtként, másodrendű állampolgárként küszködni szülőföldeden rettenetes érzés.

Ugyanezt a szivárvány összes színében nem szeretném ismételten átélni, akármennyire is pörgetik most éppen Thor pörölyétől az élet- és valóságidegen határozatokon át a fake news-ig a teljes jogállamisági eszköztárat.

Demeter Szilárd Fotó: Lehoczky Péter

Apropó: ide a rozsdás bökőt, hogy Thor pörölyéről a fényes tekintetű Nyugat fensőbbrendű polgárainak jelentős többsége már nem az Edda olvasása közben, hanem a Marvel-univerzumból szerzett kétes értékű információkat. Ez is egy megoldás: a múltat nem kell végképp eltörölni, minek, ha aprópénzre is lehet váltani a progresszív álomgyárban, majd visszaérzékenyítenek, lesz itt még transznemű hős, nemváltó lovag és olyan bőrszínű isten, amilyenhez soha senki nem imádkozott őshonos európaiként.

Ravasz: ha megváltoztatod a múltat, azzal megváltoztatod a jelent is. Olvasom a skandináv irodalmat, félmondatokkal bizonytalanítanak el, nem tudom már, hogy létezik-e például svéd ország. A kortárs német elit politikai filozófiája miatt afelől is vannak kétségeim, hogy létezne német ország. Ilyen nevű uniós tagállamokról tudunk, csakhogy amilyen táncot járnak (?) ott a hagyományőrzők, olyan nép talán már nincs is. Ma Johann Gottlieb Fichtét megköveznék kirekesztésért és lenáciznák, ha beszédet szeretne intézni a német nemzethez. Stockholmban sem emlegetik már, hogy milyen volt a vikingek szőkesége. És hogy a latinokat se feledjük, Voltaire a mai Párizsban talán egy újabb földrengésért imádkozna megtagadott istenéhez. Ahhoz, akit később meg is öltünk.

Azzal kezdődött az őrület, hogy kimondatott: Isten meghalt és mi öltük meg Őt.
Mára sikerült Isten gyilkosát is széttrancsírozni, mondjuk hát ki: „Az ember" meghalt, és mi, nyugatiak öltük meg őt.

Mi maradt nekünk? Feltámadás helyett ébredés. Megváltás helyett másnap. Valami más lépett az ember helyére. Íme, a poszthumán gender: se neme, se nemzete, se istene, se hazája.

De azért ne mondjunk le olyan könnyen a nyugati germán, latin és skandináv testvéreinkről. Nekünk, közép-európaiaknak, akiknek az emlékezetük korábbra nyúlik vissza a ma reggelnél, kötelességünk figyelmeztetni amnéziásan ébredő polgártársainkat, hogy amit ők újként élnek meg, az nem új idők új dala. Ilyet már láttunk, hallottunk. Ennek bizonyítására egy korábban is félreértett szöveget hangoltam át, legyen a szerzője Friedrich(a), olvassuk, mormoljuk, amíg transzba nem kerülünk tőle.

A felületesen szemlézők kedvéért megismétlem és egyértelműsítem: az alábbiakban egy Nietzsche-szöveg olvasható majdnem szó szerint idézve. A liberárja ideológiát megtámasztandó, csak bizonyos kulcsfogalmakat cseréltem ki, például az „emberfeletti ember", vagyis az übermensch fogalmát „ember utáni genderre". És becsszó, hogy Nietzsche eredeti szövegében is kecskepásztor és szivárvány szerepel.

„A biológiailag meghatározott ember utáni gendert tanítom nektek. Hirdetem néktek az ember utáni gendert. A biológiailag meghatározott ember olyas valami, amit meg kell haladni. Mit tettetek, hogy meghaladjátok?

Eleddig minden progresszív lény teremtett valamit, őt fölülmúlót: ti pedig ennek a nagy árnak apadása akartok lenni és inkább váltok megint állattá, semhogy ››a nőnek‹‹ és ››a férfinak‹‹ fölébe kerüljetek?

Mi a majom az embernek? Nevetség avagy fájdalmas szégyen. És kell, hogy ugyanez legyen ››a nő‹‹ és a ››férfi‹‹ az ember utáni gendernek: nevetség avagy fájdalmas szégyen.

Megtettétek az utat a féregtől az emberig és bennetek még sok van a féregből. Egykor majmok voltatok és még most is az ember majomabb akármelyik majomnál.

Ime, én az ember utáni gendert hirdetem néktek! Az ember utáni gender a nyitott társadalom értelme. Mondja akaratotok: az ember utáni gender legyen a nyitott társadalom értelme!

Kérve kérlek benneteket, véreim, maradjatok hívek a nyitott társadalomhoz és ne higgyetek azoknak, a kik hagyományos családmodellről fecsegnek előttetek. Méregkeverők ők tudván, tudatlan.

Egykoron istent mondának, ha távoli tengerekre tekintének; én azonban megtanítalak, hogy ezt mondjátok: »ember utáni gender«.

A cikk folytatódik, lapozzon!