Elveszett templomra bukkantak egy elsüllyedt középkori településen

1362-ben egy szörnyű vihar tört ki a Watt-tengeren

Egy több intézményből álló régészcsoport felfedezte egy templom maradványait a németországi Észak-fríziai Watt-tengeren fekvő Rungholt elsüllyedt középkori településről. Rungholt állítólag akkor süllyedt a hullámok alá, amikor 1362 januárjában egy viharos árhullám (amit „Grote Mandrenke" vagy „Den Store Manddrukning" néven emlegetnek) elérte a partot.

Az Északi-tenger „Atlantiszaként" is gyakran emlegetett Rungholt a legenda szerint virágzó és terjeszkedő város volt, amelyről úgy tartják, hogy

isteni megtorlásként érte a katasztrofális sorsa, a lakói által elkövetett vétkek miatt.

A Kieli Egyetem (CAU), a Johannes Gutenberg Egyetem Mainz (JGU), a Balti és Skandináv Régészeti Központ (ZBSA) és a Schleswig-Holstein tartományi régészeti hivatal (ALSH) kutatói geotudományos és régészeti módszerek, például mágneses gradiometria, elektromágneses indukció és szeizmika kombinációjával határozták meg egy nagy templom helyét.

A csapat egy két kilométer hosszú, középkori terpeszek (településhalmok) láncolatát találta meg, amelyet geofizikai prospekcióval rögzítettek Hallig Südfall közelében.

Ahogy arra rámutattak, ezek között összetéveszthetetlen építményszerkezetek találhatók, amelyek egy 40 méterszer 15 méteres templom alapjaként azonosíthatók.

1362-ben egy szörnyű vihar tört ki a Watt-tengeren Forrás: Ruth Blankenfeldt, Centre for Baltic and Scandinavian Archaeology (ZBSA)

A lelet különlegessége abban rejlik, hogy a templom egy olyan településszerkezet központja, amely méreténél fogva egy felettes funkciójú plébániaként értelmezhető

– mondta Dr. Ruth Blankenfeldt, a ZBSA régésze a HeritageDaily online tudományos portálnak. – A tágabb, több mint tíz négyzetkilométeres területet felölelő térségben végzett felmérések 54 kimagasodást, jól szervezett vízelvezető rendszereket, egy árapálykapu-kikötőt tartalmazó parti gátat és két, kisebb templomoknak otthont adó helyszínt is feltártak.

Dr. Hanna Hadler, a Mainzi Egyetem Földrajzi Intézetének munkatársa szerint „a Hallig Südfall környékén és más iszapterepeken a középkori településmaradványok már erősen erodáltak, és gyakran csak negatív lenyomatokként észlelhetők; ez a templom helye körül is jól látható, ezért szerint itt sürgősen fokozni kell a kutatásokat".