Jajcicából Porcica, avagy a magyar operett halhatatlan

Ha valaki a százéves Operettszínház jubileumát akarja megünnepelni, legméltóbb, ha ezt egy új, magyar operett ősbemutatójával teszi, a téma pedig mi is lehetne alkalmasabb, mint maga az ünnepelt. Éppen ezért Kiss-B. Atilla igazgató felkérésére Orbán János Dénes író és Pejtsik Péter zeneszerző Somossy Károly, a mai színházépületet felépíttető kalandor-zseni életéről készítették el Az Orfeum mágusát. Az első szereposztás bemutatója pénteken volt, a rendező Bozsik Yvette. Röviden: a darab és az előadás tökéletes. Szellemes, vicces, okos, emberi, költői: azaz, tökéletes. A főszereplők - Dolhai Attila, Kiss Diána, Fischl Mónika, Széles Flóra, Erdős Attila és a többiek - operai színvonalon énekelnek és úgy játszanak, mint a legjobb prózai színészek. Ahogy operettet kell. De a másik két szereposztás színészei is - Homonnay Zsolttól kezdve Lékó Péterig - túlzás nélkül tökéletesek. Az Orfeum mágusa januárban ismét a Budapesti Operettszínház műsorán!

Igen, a történet főszereplője Somossy Károly. És ezzel mindjárt olyan mélységet, és annyi játéklehetőséget adtak maguknak, amit egyetlen alkalommal teljesen be sem tud fogadni a néző amúgy is káprázó szeme. Mert a látványvilág Bozsik Yvette rendezésében éppen olyan lenyűgöző, mint ami Somossy Orfeumában fogadta a mulatozókat, van itt a színpadon elefánt, tűzijáték, repülő szőnyeg odaliszkkal és emelkedő-süllyedő gloriett. Az utolsó jelenetben a színpadra kerülő tükör pedig maga az előadás, amely tükröt tart az 1860-nal indult magyar nyelvű operettjátszásnak. Zenében, szóban és az elmesélt történettel meg- és felidéz mindent a Csárdáskirálynőtől a Mágnás Miskán és a Bajadéron át a Mária főhadnagyig vagy a Bob hercegig. Hallható Beethoven, Petőfi-. József Attila és Ady-idézet (utóbbi rendszeresen látogatta az Orfeumot), utalás a Bohéméletre és a Don Giovanniból a regiszter-ária is eszünkbe juthat egy életnagyságú könyv láttán, amely a primadonna csalódott szerelmeseinek névsorát, és magukat a szeretőket is tartalmazza. A tükörre pedig már csak azért is szükség volt, mert Shakespeare sem maradhatott ki a sorból.

Az Orfeum mágusa című operett ősbemutatójának pillanata az Operettszínházban Forrás: Budapesti Operettszínház, Fotó: Janus Erika

És hasonlóan sokrétű a zene, átszőve kibogozhatalanul sok utalással szinte a teljes operett- (és néha az opera-) irodalomra is. Vannak népies, operai, modern (például a szúnyoginváziónál) és keleti zenéből vett motívumok, és ez a sokféleség tökéletes harmóniában színezi át a nagyszabású dallamokat és vidám betéteket váltakoztató, klasszikus operettzenét. A szubrett- és a táncos komikus számoknál (Porcica, Gyere velem Bácskába) úgy fetrengett a közönség a nevetéstől, ahogy kell, a szerelmi kettősök és a nagyáriák pedig a zenei grandiózusságukkal nyűgöznek le.

Forrás: Budapesti Operettszínház, Fotó: Janus Erika

Ahogy az egész előadás is. Mert ami a történetet illeti, ott is megtalálni minden szereplőtípust és bonyodalmat, minden nagy operett csíráját, de leginkább a legsikeresebb magyar operett, a Csárdáskirálynő előtörténetét, hiszen az egyik főszereplő, a díva, a femme fatale, a primadonna Carola Cecília maga volt a Csárdáskirálynő (bár nem ez az egyetlen darab, amit róla írtak), akiért férfiak tucatjai szórták el minden pénzüket, jó néhányan öngyilkosok lettek, és a legenda szerint magával a wales-i herceggel is viszonya volt. A végén azonban Carola egy másik, az állítólagos Leopold Mária Lippett Weilersheim osztrák herceg házassági ajánlatát fogadja el, és amikor kiköti, hogy a fiukat majd Edwinnek hívják, már kész is van a mostanában divatos nulladik rész. Még az sem zavaró, hogy Edwin valóban a herceg fia, csakhogy a házasságaival a társadalmi ranglétrán egyre feljebb lépegető díva harmadik férjétől született.

A cikk folytatódik, kattintson a következő oldalra!