A hajóroncsok a biodiverzitás forrópontjai és a tenger veszélyeztetői is egyben

hajóroncs,  Ewing Bank hajóroncs
Diverz tengeri állatok ének a 19. századi fa hajótörzsű Ewing Bank roncsán, ami 510 méter mélyen fekszik Mexikói-öbölben.
Vágólapra másolva!
Az emberek több ezer éve hajóznak az óceánokon, de nem mindig érték el a kikötőt. A kutatók úgy becsülik, hogy körülbelül 3 millió hajóroncs lehet világszerte, melyek sekély folyókban és öblökben nyugszanak, a parti vizekben és a mély óceánban. Sok katasztrófák során süllyedt el, vannak, amik viharok során, vagy zátonyra futottak és azután, mások csatában, vagy más hajókkal való ütközés során. - erről a tanulmányáról számol be Avery Paxton biológus a The Conversation magazinban.
Vágólapra másolva!

Az olyan hajóroncsok, mint az RMS Titanic, az RMS Lusitania és az USS Monitor az emberi bátorság és áldozatvállalás, valamint elsüllyedt kincsek és megoldatlan rejtélyek történetei. De van a történetnek egy másik oldala is. Avery Paxton, a Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatal (National Oceanic and Atmospheric Administration) biológusa 14 éve tanulmányozza a hajóroncsok biológiáját az USA-ban és nemzetközileg. Ebből a munkából megtudta, hogy a hajóroncsok nem csak kulturális ikonok, hanem biológiai kincsek is, amik a vízalatti élet diverz közösségeinek hoznak létre élőhelyet. Paxton nemrégiben egy nemzetközi biológus és régész csapatot vezetett, hogy tisztázza, hogy történik ez az átalakulás. Új tanumányukban leírják, hogy a hajóroncsok hogy van második életük tengerfenéki élőhelyként

Egy új otthon a vízalatti élet számára

A hajókat általában fémből, vagy fából készítik. Amikor egy hajó elsüllyed, idegen, mesterséges struktúra kerül a tengerfenékre. Például, a második világháborús tartályhajó, az E.M. Clark elsüllyedt egy viszonylag sima, homokos tengerfenéken 1942-ben, amikor megtorpedózta egy német tengeralattjáró. A mai napig az intakt fémroncs vízalatti felhőkarcolóként virágzik az észak-karolinai tengerfenéken, egy sziget oázist hozva létre a homokban.Az elsüllyedt hajókon és azok körül lakó állatok olyan diverzek és bőségesek, hogy a tudósok gyakran úgy nevezik ezeket a helyszíneket, hogy "élő hajóroncsok". A mikroszkopikus lényektől a legnagyobb tengeri állatokig használják otthonként a hajóroncsokat. Fényes korallok és szivacsok takarják a roncsok felszínét. Ezüstös csalihalrajok repülnek és csillámlanak a struktúrák körül, melyeket gyorsan mozgó, fényes predátorok üldöznek. Időnként cápák cirkálnak a roncsok körül, valószínűleg pihennek, vagy prédát keresnek.

Diverz tengeri állatok ének a 19. századi fa hajótörzsű Ewing Bank roncsán, ami 510 méter mélyen fekszik Mexikói-öbölben. Forrás: https://theconversation.com/shipwrecks-teem-with-underwater-life-from-microbes-to-sharks-214688

Egy második élet eredete

Először kis, szabad szemmel láthatatlan mikrobák telepednek a roncs felszínére, és biofilmet hoznak létre. Ez a bevonat segít, hogy a roncs struktúra megfelelő legyen a lárva állatok, például a szivacsok, korallok számára, hogy megtelepedjenek és nőjenek ott.

Nagyobb állatok, mint halak időnként egy hajó elsüllyedése után néhány percen belül megjelennek. A kis halak elbújnak a struktúra repedéseiben és réseiben, míg a nagyobb cápák siklanak körülötte. Tengeri teknősöket és tengeri emlősöket, mint például medvefókákat szintén észleletek roncsokon.

Forrópontok a biodiverzitás számára

A hajóroncsok a tengeri élet tömegeinek és változatainak lakhelye, forrópontok a biodiverzitás számára. A mikrobák, amik a roncs struktúrát élőhellyé alakítják, szintén gazdagítják a környező homokot. A mély mexikói-öböli roncsokból származó bizonyítékok azt mutatják, hogy fokozott mikrobiális diverzitás udvara sugárzik kifelé mindenhova 200-300 méterre a roncstól. Az Atlanti-óceánban fűrészes sügérek ezrei összegyűlnek a hajóroncsok körül és benne. A hajóroncsok lépcsőfokok is óceánfenék szerte, amit az állatok időleges otthonként használnak, miközben az egyik helyről a másikra költöznek. Ezt dokumentálták a világ sűrű hajóroncsú területein, mint például Észak-Karolina mellett, ahol a viharok és a háború több száz hajót elsüllyesztett. Az óceánnak ezen a részén, népszerű nevén "az Atlanti-óceán temetője", a zátony halak valószínűleg a szigetszerű hajóroncsokat folyosóként használják, amikor az Egyenlítőtől északra, vagy délre költöznek hogy kedvező vízhőmérsékletet találjanak, mivel a klímaváltozás melegíti az óceánokat. A tudósok homoki tigriscápákat is megfigyeltek, hogy egyik roncsról a másikra utaznak, lehetséges, a hajóroncsokat esetleges pihenő megállóként használva vándorlásaik során.

A mélytengerben a hajóroncsokon fejlődő élet még energiát is generál. A csőférgek szerves hajóroncs anyagokon, például papíron, pamuton és fán nőnek, és szimbiotikus baktériumok gazdái, amik kémiai energiát termelnek. Ilyen csőféreg kolóniákat dokumentáltak a Mexikói-öbölben az Anona acél luxusyachton.

Biológiai rejtélyekben bőséges

Biológiai értékük ellenére a hajóroncsok veszélyeztetik is a vízalatti életet, mert megváltoztatják, vagy lerombolják a természetes élőhelyeket, szennyezést és invazív fajok terjedését okozva.

Amikor elsüllyed egy hajó károsítja a létező tengerfenéki élőhelyeket. Egy jól dokumentált esetben a Csendes-óceán középső részén, a Line-szigeteken egy vas hajóroncs egy egészséges korallzátonyra süllyedt. A vas infúzió lényegesen csökkentette a korall fedettséget, és a zátonyon eluralkodott az alga.
A hajók szállíthatnak szennyeződéseket, például üzemanyagot, vagy rakományt. Amikor hajóroncsok elkopnak a tengervízben, megvan a kockázat, hogy ezek a szennyezőanyagok felszabadulnak. A kockázat szintje attól függ mennyi szennyeződést szállított a hajó és mennyire intakt a roncs.

Egy friss vizsgálat feltárta, hogy a hajóroncs szennyeződésekből származó hatások érzékelhetők a mikrobákban akár 80 évvel a hajótörés után. A hajóroncsok akaratlanul segíthetik az invazív növények és állatok terjedését, ami biológiai pusztítást okoz. A roncsok új struktúrák, amikre az invazív fajok megtelepednek, növekednek és csomópontként használják, hogy más élőhelyekre kiterjedjenek, Az invazív csészekorall elterjedt a második világháborús hajóroncsokon Brazíliánál. A Palmyra-korallzátonyban a Csendes-óceánon egy szellőrózsa (anemóna) faj, a corallimorph gyorsan megszállt egy hajóroncsot és most fenyegeti az egészséges korallzátonyokat.

Sügérek és tengeri angolna a német tengeralattjáró, az U-576 roncsain Észak-Karolina partjai mellett. Forrás: https://theconversation.com/shipwrecks-teem-with-underwater-life-from-microbes-to-sharks-214688


A hajóroncs felfedezés jövője

A hajóroncsok tanulmányok millióinak helyszínei, amiket a tudósok használnak, hogy kérdéseket tegyenek fel a tengeri élettel és tengeri élőhelyekkel kapcsolatban. Az egyik legnagyobb feladat az, hogy sok roncs felfedezetlen, vagy távoli helyszíneken van. A technológiai fejlődés segít a kutatóknak megvizsgálni az óceán leghozzáférhetetlenebb területeit, nemcsak hogy hajóroncsokat találjanak, hanem hogy jobban megismerjék a biológiájukat. Biológusok, régészek, mérnökök együttműködése szükséges ezeknek a speciális élőhelyeknek a felfedezéséhez. Minél többet megtudunk, annál hatékonyabban tudjuk megőrizni ezeket a történelmi és biológiai gyöngyszemeket.

Az alábbi két videón hajóroncsok láthatók.

Az USS Monitor, ami Észak-Karolinában a Hatteras-foknál süllyedt el egy viharban 1862. december 31-én, most a tengeri élet központja.

Ezen a videón egy homoki tigriscápa kering az E.M. Clark roncsa felett Észak-Karolinánál, valamint karmazsinvörös sügérraj is van a közelben és a makrahalak és egy invazív tűzhal is megjelennek.

(Forrás: The Conversation: https://theconversation.com/)