Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
A felfedezést a szakemberek „szemet gyönyörködtetőnek és lélegzetelállítónak" minősítették. Ahogy arra emlékeztettek, alig van fogalmunk arról, hogy mit rejtenek ezek a nehezen hozzáférhető ökoszisztémák, mivel a Föld óceánfenekének több mint 75 százalékát még nem térképezték fel részletesen. Az új technológia most először tette lehetővé a kutatók számára, hogy felfedezzenek egy titokzatos helyet Észak-Amerika keleti partjainál.
Évekig azt hittük, hogy a Blake-fennsík nagy része ritkán lakott, puha üledék, de több mint tíz évnyi szisztematikus térképezés és feltárás után feltártuk a világ egyik legnagyobb mélytengeri korallzátony-élőhelyét
– mondta Kasey Cantwell, a NOAA Ocean Exploration műveleti vezetője a ScienceAlert online tudományos portálnak.
A térképezési felmérést huszonhárom búvárhajóval végezték, amelyek harmincegy többsugaras szonárral végeztek feltárást 200 és 1000 méter közötti mélységben.
Itt találták meg a hatalmas zátonyrendszert, ahol a becslések szerint 83 908 egyedi koralltelepet azonosítottak.
A színes, napfényt kedvelő rokonaikkal ellentétben az olyan hidegvízi korallok, mint a Lophelia pertusa, nem függenek a szimbiotikus pigmenttartalmú algáktól, így halványfehér színűek. Ezek a korallok a környező áramlatokból kiszűrt szerves anyagok apró részecskéivel táplálkoznak.
Olyan elágazó állványzatokat növesztenek, amelyek menedéket és védelmet nyújtanak a mélytengeri élőlények széles skálájának.
Derek Sowers, a New Hampshire-i Egyetem oceanográfusa és munkatársai tanulmányukban feltérképezték ezeket a hidegvízi korallalapú élőhelyeket a Blake-fennsík térségében, amelyek gerinctelenek és halak gazdag közösségeit támogatják.
A legsűrűbb és leginkább kiterjedt korallcsoportok a viszonylag meleg Florida-áramlat és a Golf-áramlat mentén helyezkedtek el, ami egyértelműen azt bizonyítja, hogy
ezek az áramlatok létfontosságúak abban, hogy tápanyagokat szállítsanak egy egyébként ritkán lakott tájra.
Bár a zátony létezése az 1960-as évek óta ismert, az elképesztő mérete meglepte a tudósokat. A 6215 négyzetkilométernyi területével (1,5 millió hektár) majdnem háromszor akkora, mint a Yellowstone Nemzeti Park.
Nem tudtuk, hogy ez az élőhely mennyire kiterjedt, és azt sem, hogy a koralltelepek közül hány kapcsolódik egymáshoz
– magyarázta Cantwell. – Ez a felfedezés rávilágít a mélyvízi területek feltárásának fontosságára.
A Geomatics tudományos szaklapban publikált tanulmány szerint a mélytengeri zátonyok vélhetően az óceánfenék nagyobb részét borítják, mint a trópusi zátonyok. Mivel a Nagy-korallzátony önmagában 348 700 négyzetkilométeren terül el, sokkal több ilyen hidegvízi korallerdőnek kell lennie odalent. Ahogy arra a szakemberek rámutattak,
mindkét típusú zátony ökoszisztéma érzékeny az éghajlatváltozásra, a vonóhálós halászatra és a bányászatra, ami óriási aggodalomra ad okot
annak fényében, hogy Norvégia nemrégiben úgy döntött, hogy az első országként engedélyezi a mélytengeri bányászatot.
Az egyik területen a kutatók egy keskeny, majdnem összefüggő, négyszáz kilométer hosszúságú, elsősorban elpusztult korallokból álló keskeny szakaszra bukkantak, ahol a L. pertusa törmeléke alkotja a telepeket.
