Három esztendő után megújult az alsó-középkategóriás Suzuki Liana. A formatervezők a külsőt illetően egy bárány félénkségével, míg az utastérben farkas módjára bántak a ceruzával. Szerkesztőségünket az összkerék-hajtású csúcsmodell próbálta meggyőzni képességeiről.
Ami a Liana külsejét illeti, szinte alig venni észre a változást. A modellfrissítés során újratervezték a lökhárítókat és a hűtőmaszkot, ám így is megmaradt az autó érzelemmentes, józan formavilága. Azért a mélyre húzott kötények alsó, spoilerszerű kialakításával és a küszöbtoldatokkal sikerült némi lendületet csempészni a Suzukiba. Szerencsére az egyterűsen magas koncepció és a gondos kidolgozási minőség ugyancsak maradt a régiben, előbbi tágas belsőt sejtet, a precíz illesztések és a keskeny, egyenletes résméretek pedig megbízható, strapabíró kocsi benyomását keltik.
Teljes átdolgozás
A külcsínhez képest drámai átalakuláson ment át az utastér, melynek komor egyhangúságát gazdagon alkalmazott fémhatású díszítésekkel próbálták oldani. Ez már csak azért is előnyös, mert a formák itt sem hivalkodók, egyszerű, letisztult vonalakból építkezik a műszerfal. Ugyanakkor a korábbival ellentétben a funkcionális felületeket puhára párnázták és a kárpitozás is igényesebbé vált. Természetesen a leginkább szembeötlő, hogy a múltba veszett a Liana sokat vitatott digitális műszeregysége. A helyét két hagyományos, krómgyűrűvel megspékelt óra vette át. Vezetés közben arra is fény derül, hogy ezek jobban áttekinthetők és villámgyorsan leolvashatók. A kormány tengelyirányban nem állítható, a székek ülőlapja pedig lehetne valamivel hosszabb, ám ezt leszámítva az ergonómia jó, hiszen a kapcsolók és kezelőszervek elhelyezése logikus, működésük pedig rendkívül kifinomult. Szintén nagyautós érzést kölcsönöz a Suzukinak a hamutartó és a kapaszkodók szilikonos csillapítása.
Kedvenc CD-lemezeinket a divatos középkonzol alján kialakított tartóban helyezhetjük el, de biztonságban tudhatjuk az üdítőket is, az anyósülés alatt pedig kihúzható fiókot találunk. Ám ettől eltekintve kevés a jól használható pakolórekesz, csupán az öblös kesztyűtartóba helyezhetjük el az utazáshoz nélkülözhetetlen apróságainkat. Habár a Liana tengelytávolsága manapság rövidnek számít a kategóriában (a VW Golf V-től például jó tíz centiméterrel marad el), a hátsó utasok sem panaszkodhatnak a térkínálatra. Az átlagosnál magasabb üléspozíciónak köszönhetően ugyanis természetesebb helyzetben foglalhatnak helyet, két átlagos termetű felnőtt kényelmesen elfér egymás mögött, s a fejtér is bőséges. 279 literes térfogatával a csomagtartó viszont kicsinek számít, ám a több ponton rögzíthető és dönthető üléstámlák segítségével sokféle módon, egészen 1149 literig bővíthetjük.Nehéz napokra
Viszkokuplungos összkerék-hajtásával nedves aszfalton és felázott földúton egyaránt magabiztosan mozog a Liana, s megfelelő gumiabronccsal vélhetően télen sem lesz gondja a mozgással. A szerkezet pluszsúlya és jelentős belső súrlódása valamelyest visszafogja az 1586 köbcentis motor lendületét, kissé kényelmesen, ráérősen pörög fel az egység. Nem igazán rugalmas az autó, ezért minden előzést kétszer is meggondoltam, mielőtt belevágtam volna. Pedig a gyári adatok szerint a 4×4-es Liana hátránya mindössze 0,3 másodperc a százas sprinten, míg a csúcssebessége alig 5 km/órával kisebb az elsőkerék-hajtásúnál. Nagyobb baj azonban, hogy már a fordulatszám-tartomány közepén - az ötfokozatú sebességváltó rövid áttételezése miatt az autópályán megengedett tempónál is - felerősödik a motor nyers hangja, ami a szélzajjal együtt igen fárasztó párost alkot.
Magas-ugrás
![]() |
A tartalomból: |
Tóth Zoltán Zsolt, fotó: Hilbert Péter