Vadorzó - Audi RS4 menetpróba

Egészen rövid ideig vezethettük csak az Audi új büszkeségét, az RS4-est, ám már néhány perc után nyilvánvalónak tűnt: az ingolstadtiak igazi városi vadorzót alkottak.

És akkor beülés. Székigazítás, tenyérbizsergés. Műszerek rövid áttekintése, minden egyértelmű, megvan a Sport gomb is. Amely egyébként csak a szokott dolgokat csinálja, aktiválása után az autó érzékenyebben reagál a gázadásra, a kipufogó elektronikája pedig sportosabbra tekeri a hangerőt. Szerintem nagy hiba nem bekapcsolni, vagy valaha is kikapcsolni.

Nocsak, sportautóba ültem, a kuplung mégsem kőkemény. Olyan jó közepes, tetszik, ez sport és városi autó egyben, dugóban nem jön jól az erőlködéstől kapott lábgörcs. Szerencsére túlpuhítva sincs, azért jó érezni, hogy kezemben (lábamban) a vas.

Egyes. Nem tudom, mit várhatok a 420 lóerőtől, úgyhogy óvatosan, nagyon óvatosan engedem fel a kuplungot, hátha átmegyek kenguruba. Az aggodalom szerencsére felesleges, emberbarátra van állítva, nem kell túlzottan finomkodni. Forgalomban azért oda kell figyelni, váltás után gyorsabb felengedés és máris bólogatunk. De jó érzés, olyan, mintha szét akarná vetni az erő.

(0-ról 100-ra kevesebb, mint öt másodperc gyorsul az RS4-es, de a kétszáz is megvan alig több, mint 16 alatt.) Végre egy piros. Zöld, padlógáz, aszfaltfeltépés s a külvilág mintha megnyúlna mellettem. Mindenki eltűnik, csak mi maradunk, nini, már itt is a következő lámpa. Fék.

Iszonyatosan harap. Sose tapasztaltam még ilyet, furcsa érzés. Azért el kell ismerni, a fékerő jól adagolható, de szokni kell. Meg tudnám. Újabb sprint, egyes, kettes, nem pörgetem agyon, pedig 8250-ig (!) lehetne. A futómű kemény, de azért nem pattogunk, a váltó meg ugyanolyan tökéletes, mint ÜberJürgené, nekem még mindig ez az etalon. Pontos, precíz, rövid utas, akarom. Na de most már kanyarodjunk is.

Összkerékhajtás alattam, ESP ON, baj nem lehet, bátran tolom is neki egy közel derékszögű kanyarban. Apámék Daewoo Lanosával öttel fordulnék be, de most bátran vagánykodom. De tehetem nyugodtan, sivítanak ugyan a 255-ös kerekek, de arra megyünk, amerre kell. Kicsit gyorsabban jön a padka, mint szeretném, úgyhogy még ráhúzok, de olyan rezzenéstelenül fordulunk, hogy olyan nincs. Gyorsan kipróbálom még egyszer, nem tévedtem.

És a hang, az a gyönyörű V8-as muzsika, üresben is túráztatom, csak hogy halljam. Visszaérés, tolatás, túlzott óvatoskodás, úgyhogy lefulladás, búcsú. Remélem, nem örökre.

(A fedélzeti komputer 27 literes fogyasztást jelzett a néhány kilométeres útra. Csak így, zárójelben, mert ez nagyon nem lényeges.)

konczdávid