Magyar roncsból szlovák új autó lesz

Tenyérnyi darabokra tépi a roncsautókat az ország legnagyobb fémzúzdája. A tizenhat darab, egyenként százkilós törőkalapács szétzúzza az öntött motorblokkot, váltót, a szuperdaráló azonban mégsem az autók szomorú végét jelenti. A magyar járműzúzalékot ugyanis ezertonnánként vásárolják a szlovákiai és olasz autógyárak számára, amelyek új Peugeot-ot, Kiát és Fiatot gyártanak belőlük. A próbaüzem után, de még a hivatalos átadó előtt jártunk a hatalmas darálóban, ahol egy tökéletes állapotú verseny-Porschéval is találkoztunk huszonkét méteres magasságban.

A fehérvárcsurgói üzem alapja egy 4,5 hektáros betonlap, amely a különböző méretű fémhulladékot elválasztja a földtől; a mélyben, pont a zúzda alatt ivóvízkészlet található. Nem érzékeljük, de a talpunk alatti hatalmas felületű térbeton enyhén lejtős, hogy ha egy húzós eső viszi az apróbb lámpadarabokat, ülésmaradványokat, vagy a parányi fémzúzalékot, akkor az egy helyre menjen. A betonplacc egyik szélén az összefolyt szemetes vizet megtisztítják, majd egy pár száz méteres csatornán keresztül az így szűrt víz - amely nem érintkezhet a természettel - egy hatalmas csurgalékvíz-tározóba folyik, ahonnan kizárólag párolgás útján távozhat. A nejlonnal kibélelt műtóból ott jártunkkor egy vízisikló menekült volna.

"Kicsit talán túl is lihegjük ezt a környezetvédelmet" - mondja az A8-as Audijával érkező tulajdonos testvérpár egyike, Horváth Ernő. A cégvezető azzal folytatja, hogy ilyen kaliberű és minőségű shredderüzem nincs az egész térségben, csak egyetlen épül majd Bulgáriában, de az is állami beruházásban. Körbejárva a telepet valóban feltűnő, hogy minden markoló- és rakodógép vadonatúj, a német Sennebogen gyártmánya.

Hogy mennyire közvetlen a kapcsolatuk a fejlett technikát gyártó német céggel, az abból a sztoriból is kiderül, amit Lukács Pál mesél a Sennebogen-famíliáról. Eszerint a családi vállalatot alapító tulajdonos nemrég átadta a cég irányítását két fiának, de az idős férfi mégsem tud elszakadni a regensburgi gyártól. Akármilyen gazdaggá is tette a gépgyártás, Lukács szerint egyszerű körülmények között, a gyár kellős közepén él.

Talán Ferrari is lesz belőle

A szétzúzott, válogatott fémhulladék legnagyobb vásárlója az amerikai illetőségű US Steel és az olasz Udine Ozoppo. A fémfeldolgozók közül előbbi szlovákiai kohójába viszi a jó minőségű alapanyagot, a kassai üzemből aztán a szomszédos ország különböző autógyáraiban (Peugeot-Toyota, Volkswagen, Kia) lesz jellemzően karosszériaelem. Pozsonyban például a Porsche Cayenne karosszériája készül, az olasz cég pedig Fiatok, Alfák, és talán még Ferrarik gyártásához is felhasználja a magyar fémzúzalékot.

Munkában a Sennebogen-család markolói

"Kicsit takarít a kolléga" - mondja Lukács Pál, majd az egyik markolóra mutat, amely a futószalag végén elterülő különböző fémhulladékos kupacok között söpröget a gép markába szorított hatalmas "drótkefével"; körülbelül egy centiméter vastag huzalokból állhat az a háromméteres köteg, amelyet rutinos mozdulatokkal húz jobbra-balra a betonon. A gép körül rendezett kupacokban a különféle anyagú és méretű fém- és egyéb hulladék.

Nincs maffiózó a csomagtartóban

Megemlítjük Lukács Pálnak, hogy pici hiányérzetünk van a látottakkal kapcsolatban. Filmes élményeinkből kiindulva ugyanis azt vártuk, hogy lesz egy olyan présgép, amely - a moziban rendszerint egy áruló maffiózóval a csomagtartóban - méteres kockára nyomja össze a benga amerikai kocsikat. "Az egy elavult technika" - feleli mosolyogva a fejlesztési igazgató. Az az eljárás ugyanis üzemanyaggal együtt nyomta össze az autókat, ezért a kohókban időnként nagy robbanások követték a beolvasztást.

A nap végén. Jókedvű a harmincöt munkás egyike

Itt viszont mielőtt a hatalmas kamion begördülne a roncsokkal a sugárkapukon keresztül, úgynevezett szárazra fektetésen mennek keresztül az autók. Ezalatt kiszedik belőlük az összes veszélyes hulladékot, a fékolajat, az akkumulátort, az üzemanyagot. És még a csomagtartóba is benéznek a kocsi megtisztítása során, nem maradhat benne semmi oda nem való.

Olajat csinálnának a hulladékból

A darálóüzemet működtető cég szeretné minimalizálni a roncsautók feldolgozása után hátramaradó, nem hasznosítható hulladék arányát, ezért több felsőoktatási intézménnyel együttműködve kutatás-fejlesztési programokat indítottak. Az egyik irány a színesfémek és a szétzúzott szerves anyagok, elsősorban a műanyagok minél precízebb szétválasztását célozza meg. A másik program egy olyan technológia kialakítását igyekszik kidolgozni, amelynek segítségével a hulladékból úgynevezett pirolízisolajat készítenének. Ez az anyag értékes termék lenne az erőművek számára, de azon is gondolkodnak az Alcufer vezetői, hogy a shredderüzem mellé felépítenek egy olajtüzelésű kiserőművet, amely a zúzda energiaellátását biztosítaná.