Feláras szervokormánytól a széria légzsákokig

Tíz éve még a szervokormány sem volt alapfelszerelés egy kisautóban, ma már a blokkolásgátló is az, jövőre az elektronikus stabilizátor szintén mindegyik új kocsiban ott lesz. Szokványos a xenon fényszóró, a kanyarfény, biztonsági és kényelmi extrák sora, amelyek egy évtizede még nagyautók drága extráinak számítottak.

Az új csúcs-Audi, az A8-as. Különleges extrái néhány év múlva kisebb, olcsóbb autókban is bemutatkozhatnak

Egy modell jobban felszerelt változatánál a többletfelszereltség általában negyedével-harmadával is növelheti az árat, ám előfordul, hogy egy típus legolcsóbb és legdrágább darabja között két és félszeres az árkülönbség, miközben lényegében ugyanarról az autóról van szó. Egy középkategóriás autó százhúsz lóerővel ugyanúgy elvisz a célhoz, mint a csúcsváltozat, tehát az erősebb motor ugyanúgy extrának vehető, mint a finomabb kárpitok, a modernebb technika, amiért akár két-hárommillióval többet kell fizetni. Ugyanez a különbség a Porsche 911 alapár-többszörösben mérhető. A "legolcsóbb" 85 ezer eurós (átszámítva szűken 23 millió forintos) árának 2,4-szeresébe, 202 ezer euróba kerül a legdrágább, limitált darabszámú Sport Classic kivitel.

Legtöbbször nagyobb kényelmet, biztonságot veszünk pluszpénzért, de az extrafelszerelések listáit böngészve kiderül, rengeteg dologra költhetünk még. Az utóbbi tíz évben a környezetvédelem, a szórakoztató elektronika és a biztonság voltak a leginkább hangoztatott fejlesztési irányok. Az első témában az alternatív hajtás és a hagyományos motorok emisszió-csökkentése lett a vesszőparipa, miközben az autók lassan komplex multimédiás szórakoztató egységekké váltak, egyre jobb törésteszt-eredményekkel.

Huszonéves 3-as BMW. Az alapváltozat jobb oldali külső tükör, szervokormány és fordulatszámmérő nélkül, tekerős ablakokkal hagyta el a gyártósort

Nemrégiben ismerkedhettünk meg az új Audi A8 technológiai repertoárjával, amelynek jelentős részét teszik ki a különféle felszereltségi elemek, a legújabb technikai vívmányok hipermodern képviselői. Azért is érdemes tanulmányozni őket, mert a ma még luxust képviselő újdonságok fokozatosan egyre olcsóbb, kisebb modellekben is megjelennek - ahogyan ez évtizedek óta történik. Sok, többnyire biztonsági vívmány egy-egy gyártó nevéhez kötődik, mert ők alkalmazták először, azután jelentek meg máshol is. A Mercedes-Benznél jelent meg a blokkolásgátló (ABS, 1978) a légzsák övfeszítővel (1980), az elektronikus menetstabilizáló (ESP, 1995) a fékasszisztens (BAS, 1996) és a balesetmegelőző, annak következményeit mérséklő Pre-Safe (2005).

Az ostorcsapásos nyaksérülés kiküszöbölésére 1994-ben a Volvo vezette be a WHIPS-et. A vadászrepülőkből ismert, szélvédőre vetített kijelző (head-up display, HUD) 2001-ben a Corvette-ben debütált, de Európával inkább a BMW-k ismertették meg. Az összkerékhajtású személyautó képét főleg az Audi Quattróval társítottuk, a váltófüleket a Ferrarival, a kerámiaféket a Porschéval, a panorámatetőt pedig a francia márkákkal.

Peugeot 206 az ezredfordulóról - alapáron szervokormány nélkül, felárért légzsákokkal, légkondicionálóval, CD-s rádióval

Ahhoz, hogy lássuk, hogyan bővült az autók extralistája az utóbbi tíz évben, nézzünk egy 2000-es évjáratú kisautót. Ma már hihetetlen, de akkor nem volt alapfelszerelés a szervokormány: az alapváltozatú Fiat Punto kapott, de a Peugeot 206, a Toyota Yaris vagy a Volkswagen Polo nem. A Peugeot-hoz 140 ezer akkori forintért meg lehetett rendelni, mint ahogy az Opel Agila fordulatszámmérője is plusz 35 ezerbe került. Utasoldali légzsákot ritkán, légkondicionálót pedig nem találunk, az ESP-t pedig ez a kategória nem ismeri (kivéve persze a Mercedes-Benz A osztályt, amelybe a borulékonyság kivédésére az első sorozatokat követően, 1998 után szériában beépítették ezt a luxuskategóriájú extrát).

Ehhez képest ma valamirevaló autót a kiskategóriában is legalább négy légzsákkal adnak, de a Toyota Yarisban 2006 óta kapható a térdlégzsák is - három évbe telt, mire "leszivárgott" a Lexus LS 430-ból. A légkondicionáló 2000-ben még a középkategóriában is lehetett feláras (Volkswagen Passat, 350 ezer forint). A tolatóradar mindenképp ritka extrának számított, miközben ma már a kiskategóriás autókhoz lehet megvenni egyenesen kamerás segítőként, sőt, a tehetős kiváltságosok autója egy-két éve be is kormányozza magát a sofőr által kiválasztott, de az érzékelők által jóváhagyott parkolóhelyre.

Megafull és társai

Az évtizednek a képes autós hirdetési újságok is szerves részei voltak. Főleg a német autópiac emlőin nevelkedett hazai dílerek germános megfogalmazását szerettem. Lapozzunk fel egy 2004-es példányt. Ha a díler azt írta az autóhoz, hogy full, akkor minden extra benne volt, ha full-full, akkor logikusan mindenből kettő, a megafullal meg ő maga járt. Képzavar van a "full bőr" esetében, ez viszont rövidebb, mint a "teljes bőrkárpitozás", úgyhogy meghonosodott a német "voll Leder" tükreként. Vannak persze egyenlők és egyenlőbbek: a "full, kivéve bőr és automata" kifejezés a magyar használtcikk-piac kedves szülötte, hatására az ember nem érzi magát átverve. A másik szép szokás, hogy egy az egyben átvették a színelnevezéseket, így Magyarországon is saphireschwarz, oxfordgrau, toledoblau, aspensilber autókat árultak.