Érthetetlen hibák és töméntelen luxus - Maybach üléspróba Genfben

Genfben talán utoljára volt alkalmam megnézni közelebbről egy Maybachot, mivel év végén leáll a gyártása a Rolls-Royce Phantom német konkurensének.

Kattintson a képre, galéria nyílik!

Alig engedtek be az egyetlen autót és egy apró pultot tartalmazó standra a Mercedes birodalom egyik szegletében, sajtóanyag egyáltalán nincs, de az 57 S ajtajai legalább nyitva voltak. Mondjuk, amikor be akartam csukni őket, hogy készítsek egy képet, direkt gyengén hajtottam be őket, mert ebben gondoltam van behúzó szervó 90 millió forintért.

A hátsót be is szívta szép lassan a kocsi, de az első két centis réssel megállt, és onnan se befelé, se kifelé nem lehetett elmozdítani. Amikor a hostess megunta, hogy már a mérnökök is csak a fejüket vakarják, beült a hátsó ülésre, és hosszú karjával onnan nyitotta ki a belső kilinccsel a rakoncátlankodó nyílászárót.

A bal első ajtó működött, ebben viszont a fával burkolt tárolórekesz fedél makacsolta meg magát, nem lehetett becsukni.

Megkértek, hogy ne üljek, be, de mivel az autó tele volt japán és egyéb újságírókkal, nem engedelmeskedtem. Azért a minőségi hibák és a kissé ódivatú dizájn, valamint az ízléstelen, a teljes középkonzolt beborító fabetét ellenére lenyűgöző részletek is akadtak benne szép számmal.

A vaskos, krómozott ajtógomb lehet vagy negyven deka, a fehér gyapjúszőnyeg olyan vastag és puha, mint a Phantomban, hátul is van gerinctámasz, de akár ággyá is alakítható az amúgy is csak szuperlatívuszokkal jellemezhető puha ülés.

Komplett bárpult van a hátsó ülések között hűthető pezsgőtartóval, két nagy képernyővel, és asztalokkal. Legjobban mégis az tetszett a fejedelmi helykínálaton felül, hogy a hátsó ülésről is lehet látni, hogy mennyivel megy az autó és milyen fordulatszámon jár a motor (valószínűleg a motorhangból és a sebességérzetből nem lehetne megállapítani), mivel a tetőben is van három óra. A mai autók többségében még az anyósülésről sem lehet látni a műszereket, mivel csövek mélyére rejtik őket.