A mínusz 20 fokot az autók is megérzik

Fotó: Gulyás Péter [origo]
A legjobb, ha vezetéstechnikai pályán vagy egy lezárt, sima csúszós részen tudunk egy kicsit gyakorolni

A téli, csúszós aszfalt legnagyobb veszélye, hogy sokszor nem látszik, hogy az út csak vizes, vagy tényleg lefagyott. Éppen ezért mindenkinek azt ajánljuk, ha eltérő kinézetű burkolathoz ér, csökkentse a sebességet. Ilyenkor érdemes egy rövid, óvatos fékezéssel kipróbálni, megvan-e a megfelelő tapadás. Persze lehetőleg ne az autópálya belső sávjában kísérletezzünk, miközben a hátunk mögött kilométeres sor kígyózik.

Ha csúszós felületre érünk, érdemes észben tartani, hogy a legfontosabb a higgadtság és a hirtelen mozdulatok kerülése. A túlzott pedálkezelés szinte minden esetben tapadásvesztéssel jár, de a túl nagy kormánymozdulat hatására is elkezdhet orral csúszni az autó. Ez az alulkormányozottság. Az ilyen állapotban lévő autót könnyebb megfogni, de tapasztalatok szerint erre a helyzetre a sofőrök rosszul reagálnak, hiszen amikor azt érzik, az autó nem fordul (csak egyenesen csúszik), akkor még inkább rákormányoznak, pedig ezzel tovább rontják a dolgot. Ilyenkor a kormányzás szögén ne változtassunk, ezzel ugyanis hamarabb helyreállítható a tapadás. Egy kis lassulás után már fordul az autó, miközben, ha még jobban rákormányzunk, biztosan nem teszi ezt meg.

A kanyarodás közben találkozhatunk azzal a jelenséggel is, hogy az autó fara kezd el csúszni: ez a túlkormányozottság. Ez a fajta megcsúszás a veszélyesebb, hiszen egy ilyen csúszást elkezdő autót nagyon pontosan és gyorsan kell megfogni ahhoz, hogy ne csapódjon át a másik irányba. Ilyenkor a csúszásnak megfelelő irányban kell ellenkormányozni, de csak addig, míg az autó meg nem áll a csúszásban. Amint megvan, gyorsan vissza kell tekerni egyenesbe, így elkerülhető, hogy a másik irányba még nagyobb lendülettel csapódjon ki az autó feneke. A túlkormányzottság állapotát a kézifékkel is elő lehet idézni, ezzel sokan télen vagánykodnak is. Attól azonban, hogy valaki egy 20 km/órával haladó autót kézifékkel be tud fordítani, még nem biztos, hogy egy kanyarban így megcsúszó autót az íven tud tartani. Ez általában az átlagos képességű sofőröknek nem szokott menni, így ezen helyzetek gyakorlása nem elvetendő kérdés. A legjobb, ha egy külön erre a célra kialakított tanpályán gyakorolják rántópados gyakorlattal, de egy teljesen sík havas terepen is nyugodtan lehet próbálgatni az összes megcsúszást.

Fotó: Hajdú D. András [origo]
A túl nagy mozdulatok csak rontják a tapadást

Ha gázadás közben csúszik meg egy autó, akkor a gáz visszavétele mindig megoldást jelent. A fékezés már nehezebb kérdés, bár a modern blokkolásgáltós autók ilyenkor is irányíthatóak maradnak. Amelyik autóban nincs ABS, ott is satuféket érdemes nyomni, de a blokkolás után az autó egyenesen fog csúszni. Ha közben az autó eltér az iránytól, vagy ki akarunk kerülni valamit, akkor a féket néha fel kell engedni, kormánnyal korrigálni, majd újra határozottan fékezni. Különös jelentőségű a kormányzás és a fékezés összhangja, hiszen a rossz pillanatban benyomott fékkel mindent elronthatunk, ezért ezt a technikát is érdemes csúszós terepen gyakorolni. Azt is tanítják, hogy vészfékezés esetében érdemes a fékezéssel együtt kinyomni a kuplungpedált is, hiszen a lassulás folyamán a kerekek lefullaszthatják a motort, ezért nem tudunk rögtön utána elindulni, másrészt a még járó motor a fékezés ellen dolgozik.

Havas utakon elég gyakran előforduló jelenség, hogy a két sáv között felhalmozott, nagy mennyiségű hóra kell ráhajtani. Ilyenkor az autó egyenesfutása bizonytalanná válik, olyan, mintha nyáron, esőben az aquaplanning jelenségével (a gumi felfut a vízre, ezáltal megszűnik az érintkezés az aszfalttal) találkoznánk, csak itt hirtelen visszatérhet a tapadás. Az ilyen hórétegre éppen ezért érdemes egy bizonyos szögben, egyenes kormánnyal rávezetni az autót, és kerülni a kormánymozdulatokat. Nagyon finom korrekció lehetséges, de a nagy mozdulatokat kerüljük, hiszen a hórétegen átérve ismét helyreállhat a tapadás, ami hirtelen megrántja az autót. Ha ilyenkor valamelyik irányba kormányoztuk az autót, hatalmas pörgés lehet a végeredmény.

A hibás futómű, a nem pontos keréknyomás vagy a rosszul beállított fék is kellemetlen helyzetekbe kényszerítheti a vezetőt. A legjobb, ha ESP is van az autóban, hiszen sok mindent korrigál helyettünk, de a fizikai határokkal ez sem tud vitatkozni. Éppen ezért attól, hogy valaki egy minden elektronikával felvértezett és/vagy négykerék-hajtású autót vezet, még nem jelenti azt, hogy sosem fogja összetörni. A sebességet ugyanis mi választjuk meg. Sajnos sokszor nem megfelelően.

Vezetéstechnikai tanácsok hóban, jégen vezetéshez

1. Csak téli gumival induljon el!
2. A jobban tapadó (kevésbé kopott) abroncsok mindig a hátsó tengelyen legyenek! (A KRESZ tiltja a csak két kerékre szerelt téli gumit).
3. Menjen el gyakorolni! Akár egy üres parkoló is megteszi.
4. Útközben érdemes egy fékpróbával felmérni a tapadást, természetesen ott, ahol nem okozunk ezzel balesetveszélyt.
5. Ha elindulásnál az autó megcsúszik, akkor nem a nagyobb gáz, hanem a finomabb pedálkezelés segít. A kormány álljon egyenesen.
6. Ha kanyarban alulkormányzott az autó (az eleje hagyja el a kanyarodási ívet), akkor sose tekerjen még a kormányon! Tartott kormány és egy kis fékezés hamarabb megoldja a problémát.
7. Ha kanyarban túlkormányzott az autó (kicsúszik a fara), akkor a csúszás irányába történő gyors ellenkormányzás szükséges! A fékezés általában ront a helyzeten.
8. A vészfékezést mindig egyenes irányba próbálja meg! Ha teker a volánon, azzal a tapadást csökkenti.
9. Ha nincs blokkolásgátló az autón, akkor pumpálva fékezzen, különben irányíthatatlan lesz az autó - bármilyen irányban áll a kerék.
10. Minél kisebb a tapadás, annál finomabb mozdulatokra van szükség.


Előző
  • 1
  • 2
Következő