A dízelgyilkos - Lexus GS450h teszt

2012.10.11. 10:37

Ha egy hibrid autó százra gyorsulása és az átlagfogyasztása is hat alatt van, akkor az már elég lehet ahhoz, hogy megkérdőjelezze a dízelmotorok létjogosultságát. A Lexus nem is fejlesztett gázolajos motort a vadonatúj GS-hez, helyette a 450h-val próbálnak vevőket elcsábítani a német gyártóktól.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]
Nem sokkal feltűnőbb egy Corollánál, pedig három-négyszer annyiba kerül
(Kattintson a képre, galéria nyílik!)

A gyakorlatban persze a két 5,9-es érték közül a gyorsulást könnyebb reprodukálni a Lexus GS450h-ban, mert ehhez elég padlóig nyomni a gázpedált álló helyzetben, a 290 lóerős V6-os benzinmotor és a hibrid hajtás 200 lóerős villanymotorja ilyenkor megteszi a magáét. Az 5,9 literes átlagfogyasztás már más tészta, a gyári érték csak egy laboratóriumi mérésen kapott elméleti minimumot jelöl, a gyakorlatban inkább 8-8,5 literrel kell számolni, ami még mindig hihetetlenül jó érték egy 1,9 tonnás, közel öt méteres, 345 lóerős, benzines, automataváltós limuzintól.

Öt személlyel, sok csomaggal fele autópálya- fele országúti használat után 8,4 literre jött ki a (mért) átlagfogyasztása, és városban is hasonló volt az étvágya. A minimum 6,8, a maximum 9,8 volt, előbbit óvatos vezetéssel kis forgalmú városi utakon, utóbbit sok dugóval, bekapcsolt klímával és dinamikus vezetési stílus mellett produkálta. Nemrég volt nálam egy 313 lóerős dízel BMW 535d kombi, az sem fogyasztott kevesebbet egy decivel sem, mellesleg az is jót tesz a tudatunknak, hogy a bajor a részecskeszűrője ellenére is több káros anyagot bocsátott a levegőbe.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]
Annyira diszkrét a formája, hogy még a kipufogóit eldugták

A Lexus kifinomult működése még egy érv lehet a dízelek ellen: induláskor mindig a villanymotor hajt, a benzinmotor szinte észrevétlenül kapcsolódik be a folyamatba, de amint eléjük városban a kívánt sebességet, a 3,5 literes V6-os újra leáll, és némává teszi a GS-t, nem mintha addig zavaróan hangos lett volna. Mellesleg hagyományos váltó sincs a GS-ben, csak a fokozatmentes erőátvitelt megvalósító bolygóművek, ezért még annyi rántást sem lehet benne érezni, mint a BMW szupergyors, nyolcfokozatú automatájával. Hogy épp melyik motor hajt a Lexusban, a világ legnagyobb (több mint 30 centis átlójú) autóba épített képernyőjén követhető figyelemmel. Persze minden más menüpont is ezen jelenik meg, a telten szóló a 17 hangszórós, 835 wattos Mark Levinson hifitől kezdve a navigáción át az éjjellátó infrakamerás képéig, csak az egérszerű kezelőszerv von el több figyelmet, mint a tekerős-tárcsás megoldás a német vetélytársakban.

Aki még csak gyengébb hibridet vezetett, annak nagy meglepetés lesz, hogy egy CVT váltós eco-autóval gyorsan is lehet menni. A Lexusnak szinte mindegy, hogy 60-ról vagy 140-ről akarunk elgyorsítani, mindkét esetben ülésbe préselős gyorsulás lesz a válasz, ami főként a villanymotor bármikor rendelkezésre álló, hatalmas nyomatékának köszönhető. Aki hagyományos autóból ül át, annak pedig az lesz szokatlan, hogy gyorsításkor a benzinmotor állandó, magas fordulatszámon pörög, de ennek is van előnye: ilyenkor legalább beszűrődik valami a V6-os kellemes hangszínéből, még ha nem is épp úgy, ahogy vártuk. A négyállású üzemmód-választót Ecóban és Sportban érdemes hagyni: előbbiben mintha elveszne pár lóerő, de ilyenkor a fogyaszt az autó a legkevesebbet, utóbbiban viszont alulról is elementáris erővel húz (vagyis tol, mert hátul hajt), és ilyenkor sem horpasztja be a tankot.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]
Talán a műszerfal színvonala fejlődött a legtöbbet az elődhöz képest. Középen a 31 centis képernyő

Ahogy a Lexusokról általában, az új GS-ről sem mondható, hogy nagyon feltűnő lenne, de pont így szeretik a tulajdonosok, mert bele lehet olvadni az utcaképbe. Egy hét alatt senkit sem láttam, aki megbámulta volna a tesztautót, pedig olcsónak vagy réginek sem lehet nevezni. A GS kissé jellegtelen külsejének csak az orsó alakú hűtőmaszk ad némi Predator-beütést. A fara viszont nem sokkal feltűnőbb, mint egy Corolláénak, és az oldalát sem szabdalja annyi fény-árnyék vonal, mint az európai prémiumautókét. Tanulmányozni kell ahhoz, hogy az igényes részleteket észrevegyük, pedig van belőlük bőven: először is az illesztési hézagok annyira szűkek, hogy szinte már azon is csodálkozunk, hogy ki lehet nyitni az ajtókat, aztán ott vannak a szinte tökéletes arányok (az első túlnyúlást megkurtították, a hátsót megnövelték), aztán a kizárólag a hibridhez járó LED-es fényszórók és kék emblémák. Apró figyelmesség, de jó érzéssel tölti el a tulajdonost, hogy ha kulccsal a zsebünkben megközelítjük az autót, az köszöntés gyanánt felkapcsolja a belső hangulatfényt és a külső tükörbe tett "pocsolyalámpát".

Fotó: Pályi Zsófia [origo]
Olyan áramvonalas, mint annak idején a világrekorder Opel Calibra, ezért is olyan csendes

Belül hossz- és keresztirányban táncteremnyi a helykínálat, például érezhetően nagyobb a hátsó lábtér, mint egy 5-ös BMW-ben vagy egy Audi A6-osban. Egyedül az első fejtéren érhető tetten, hogy ezt az autót Japánban tervezték, de erről is csak a tetőablak tehet, ami centiket vesz el a fejtérből. Tetszett, hogy az akár bambuszbetéttel is díszíthető kormány ránevel a helyes kormányfogásra, mivel csak a vízszintes küllőknél kapott bőrborítást, és az is, hogy az ablakok a csukódás előtt lelassulnak, hogy ne koppanjanak hangosan a kereten. Az viszont csalódás volt egy minimum 15 milliós autótól, hogy a belső kilincsek nem fémből, hanem műanyagból vannak és a könnyen karcolódó ablakemelő gombok sem erősítik az utastér prémium hangulatát. Pazar az elöl 18 irányban állítható, hűthető-fűthető ülések kényelme, hátul is nagyobb a komfort a döntöttebb hátsó támlának köszönhetően, csak középen rossz ülni az ülésnek csúfolt kitüremkedésen, mivel a magas púp miatt a fej, a kardánalagút miatt pedig a láb nem fér el, így még rövidebb utakra is csak négy személlyel lehet kalkulálni.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]
60 százalékkal nőtt a csomagtartó, mert az hibrid hajtás nikkel-metálhidrid akkumulátorát már függőlegesen építik be a hátsó ülés mögé. 482 literes lett, de nem lehet bővíteni ülésdöntéssel, csak sílécalagút van

Az ízléses műszerfal fénypontja a polírozott alumíniumból készített hifi-egység, a mélypontja pedig a nyolcvanas éveket idéző klímapanel az ósdi kijelzőkkel és a négyzet alakú gombokkal, ráadásul a légkondit csak a menüben kapcsolhatjuk ki-be, ami érthetetlen. Viszont a légkondicionáló tud egyet, s mást, ami miatt megbocsátunk neki: például érzékeli, hogy melyik ülésen nem ül senki, és ott elzárja a légbeömlőket, a por és pollen mellett a kipufogógázt is kiszűri, erős napsütésben felül hűvösebbet fúj a jobb hőérzet miatt, a vízmolekulákba burkolt negatív töltésű ionok kibocsátásával pedig nem csak a nemkívánatos szagokat semlegesíti, de még a bőrünket is hidratálja.

Vezetni a GS-t nem sokkal megerőltetőbb, mint csak szimplán ülni benne. Érezhető, hogy próbáltak az előd sótlan vezethetőségén javítani, ultrakönnyű és fejlett futóművet pakoltak alá, nőtt a nyomtáv, a kormányzást közvetlenebbre hangolták, a jobban felszerelt modellekben állítható lengéscsillapítás, változó áttételű kormány és hátsókerék-kormányzás is van. Utóbbi a tesztautóból hiányzott, de így is érezhető volt, hogy a mérnökök erőfeszítései nem voltak hiábavalóak: nagy tömege ellenére a GS kezesen kanyarodott minimális oldaldőléssel, a tapadási határok elég messze vannak egy átlagautós képességeitől, ráadásul a menetstabilizáló még a határ elérése előtt avatkozik be, és finomabban is teszi, mint a legtöbb konkurensekben. Csak lassú tempónál nehezen adagolható féket (elektromos a pedál, nem hidraulikus), és a szimulátorszerű kormányt lehet kritizálni, ami nem sok visszajelzést ad, de nem rosszabb, mint az újabb német luxusautók elektromos szervós kormányai.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]
Hárommal magasabb és kettővel szélesebb, a nyomtáv öt centit bővült a régihez képest

Ilyen sportos futóműtől és nagy, 18 colos kerekektől nem várna az ember ennyire finom rugózást, de a Lexust legalább annyira lehet kedvelni egy kanyargós országúton, mint egy csatornafedelekkel és gyűrött aszfalttal telezsúfolt városi úthálózaton, mivel szinte mindent kisimít. Rossz burkolaton sem tapasztaltam semmi nyikorgást, zörgést, ami nem csak a megnövelt merevségű karosszéria, hanem a gondos összeszerelés érdeme is. Autópályán a minimális szél, gördülési és motorzajjal szerez jó pontokat, ebben a csendes hajtáslánc mellett a rendkívül jó légellenállásnak és zajszigetelésnek van szerepe.

Igazán minőségi autóval jött ki tehát a Lexus, de ez nem meglepő a márkától. A továbbfejlesztett hibrid hajtás erősebb és 23 százalékkal takarékosabb a réginél, de mégsem ezért lehet igazán szeretni, hanem a sportosabb vezethetősége és összehasonlíthatatlanul szebb beltere, no meg a rengeteg hasznos új kütyüje miatt. Ennyire erős, takarékos és kifinomult hajtásláncot 15 millióért egyik konkurens sem ad, és ezért még a nehézkesen kezelhető menürendszert és a kissé jellegtelen megjelenést is meg lehet bocsátani neki.

Műszaki adatok
Motor, erőátvitel, fékek.
Hengerűrtartalom: 3456 cm3. Furat/löket: 94/83 mm. Hengerek/szelepek száma: 6/24. Teljesítmény: 215 kW (292 LE)/6000. Nyomaték: 352 Nm/4000. Villanymotor: Teljesítmény: 147 kW(200 LE), Nyomaték: 275 Nm. Rendszerteljesítmény: 254 kW(345 LE). Sebességváltó: fokozatmentes automata. Fékrendszer elöl/hátul: 356 mm átm. hűtött tárcsa/310 mm átm. hűtött tárcsa. 
Méretek, tömegek. Hosszúság/szélesség/magasság: 4850/1840/1470 mm. Tengelytáv: 2850 mm. Nyomtáv elöl/hátul: 1575/1590 mm. Tömeg: 1880 kg. Terhelhetőség: 485 kg. Csomagtartó térfogata: 482 l. Üzemanyagtartály térfogata: 66 l.
Menetteljesítmények, fogyasztás. Gyorsulás (0-100 km/óra): 5,9 mp. Végsebesség: 250 km/óra. Átlagfogyasztás: 5,9 liter/100 km. Szén-dioxid-kibocsátás: 137 g/km. Tesztfogyasztás: 8,6 liter/100 km.