Félmillió forintot könnyen el lehet költeni egy jobb MacBookra, külföldi nyaralásra, 50-es robogóra vagy profi tévére, amin végig tudjuk izgulni a foci-vb meccseit. De ugyanebből a keretből be lehet szerezni olyasmit is, ami a közvélekedés mindig is a gazdagok játékszerének tartott: egy kabriót. Aki ült már ilyenben, tudja, hogy lobogó hajjal, kellemes napsütésben ilyennel útnak indulni az autózás új dimenzióit nyitja meg, persze nem a perzselő kánikulában rákvörösre égve, hanem főleg az enyhébb nyári vagy a tavaszi és őszi napokon. Külön élmény az éjszakai kabriózás, és bizony az égbolt pont olyan csillagos tud lenni egy Talbot Samba Cabrio, mint egy húszmilliós Mercedes SL fölött.
Aki mostanában fejest ugrik a használtautó-hirdetési oldalakon, meglepve tapasztalhatja, hogy a néhány évvel ezelőtti állapotokhoz képest meglepően széles lett a vállalható – vagy legalábbis annak tűnő –, elsősorban kompakt (Peugeot 306, Opel Astra F, Volkswagen Golf III.) kabriók felhozatala. Bár itthon újonnan kevesen engedhették meg maguknak ezeket, Nyugaton a kilencvenes években reneszánszát élte a műfaj, a 15–20 éves típusokat pedig legkésőbb mostanra elkezdték tömegesen leselejtezni, a kelet-európai magánvásárlók és nepperek nagy örömére. Főleg Ausztriából és Németországból érkeznek hozzánk a levetett kabriók, amelyeket – legalábbis az eladók állítás szerint – csak szezonálisan használtak, rendesen szervizeltek és garázsban tartottak.
Utóbbi kitétel különösen fontos lenne, hiszen a vászontetők legnagyobb ellensége a sok fel- és lenyitás mellett az időjárás. Ez minden kabriónak az Achilles-sarka, mert a csere típustól függően 100-300 ezer forintba is belekerülhet, ennyit pedig egy félmilliós autóra nem költenénk szívesen. Ezért a kínálatban a toprongyos eredetiektől a toldozott-foldozottakon át a nem méretpontos, kilógó tömítésű utángyártottig sokféle tetővel lehet találkozni, ráadásul a legtöbben arra sem veszik a fáradságot, hogy impregnálószerekkel rendszeresen ápolják a ponyvát. Sajnos a kilencvenes években a gyártók az üveg helyett előszeretettel használtak plexi szélvédőt, ami bemattulva ronda és átláthatatlan, ráadásul könnyen kireped. Ekkoriban terjedtek el opcióként az elektromos tetőmozgató szerkezetek is – ezek kényelmes és látványos sztriptízműsort adnak ugyan, de plusz hibalehetőséget jelentenek.
Minden kabrió legnagyobb ellensége a beázás, ami a 15–20 éves kornál eleve gyakran jelentkező külső rozsdásodás mellett alattomosan belül, a szőnyegek alatt és az utastér zugaiban is elindíthatja a korróziót. Sokan, akik egy haverokkal tervezett horvátországi nyaraláson felbuzdulva vesznek egy diszkontkabriót, az első esőnél szembesülnek azzal, hogy valójában guruló horgászcsónakot kaptak. Persze ennek azért lettek volna előjelei, igaz, sokszor a dörzsölt eladók is igyekeznek minden módon eltitkolni a problémát: száraz időre szervezik a bemutatót, és lenyitott tetővel vagy a tükrön himbálódzó Wunderbaum-erdővel száműzik az utastérből a szétázott kárpitok bűzét.
Ahogy a zárt kocsiknál, a nyitottaknál is kerülni kell az agyontuningolt, bömbölő sportkipufogós, jó eséllyel széthajtott példányokat, de ne legyenek illúzióink: a kínálat egy részét korábban rommá tört modellek alkotják, ezért aki biztosra próbál menni, a mosóteszt mellett a festékréteg vastagságát is mérje végig. Ennyi pénzért persze nem várhatunk német doktor bácsitól származó, féltve őrzött kincseket, de legalább a zűrös diszkójáratokat próbáljuk meg elkerülni. A komoly hifirendszer persze önmagában még nem kizáró ok, hiszen nem mindenki a városi magamutogatás miatt szerel be ilyet – lakott területen kívül valóban kell a sok watt, hogy a zene felvehesse a versenyt a szélzajjal.
Kabriónál különösen meg tudja bosszulni magát a nagy felni, az ültetés vagy a kettő kombinációja, mert rossz úton emiatt a karosszéria nyaklik és remeg, mint a nyárfalevél. Sajnos az ezredforduló előtti időkig nem volt különösebben merev a nyitott autók karosszériája, amin tovább ront a futómű tuningja. Egy időben epreskosárnak csúfolták a bukócsöves típusokat (ilyen például a VW Golf és a Ford Escort), és valóban kevésbé volt letisztult a sziluettjük, de a mászóka nemcsak boruláskor ér aranyat, hanem a torziós merevséget is növeli.
Akár van keret, akár nincs, a kétezres évek kupé-kabrióihoz képest sokkal harmonikusabb a régi vászontetősök formaterve, nem véletlen, hogy a ponyva kezd visszatérni a divatba. Bár a szigetelésük elvileg téli használatot is lehetővé tesz, az egész évre tervezők jobban járnak, ha az eBayről vagy máshonnan kerítenek hardtopot, már amennyiben gyártottak ilyet a kiválasztott típushoz. A félmillió forintos kabriók csomagtartója sokszor használhatóbb, mint az új kupé-kabrióké, legalábbis nyitott állapotban, amikor szegmentált keménytető helyett kompakt vászon türemkedik be a pakkok közé. Ennek ellenére nem túl tágas (jellemzően 250–300 literes), és esetenként zegzugos hellyel kell gazdálkodni, az utastér felé pedig akkora az átrakodó nyílás, mint egy McDrive kiadóablaka.
A következő oldalon bemutatkozik az Esztergomban sosem gyártott Swift és az Angyalbőrben sorozat rusztikus sztárja, sőt, kiderül, kapható-e roadster félmillión innen. Kérjük, lapozzon!