A Skoda autósport története igazán színes és izgalmas. Amióta a klasszikus túrafutamokkal kezdetét vette a ralizás, azóta a cseh márka is jelen van a sportban. Ráadásul a gyár nagyon sokat tett azért, hogy autói ütőképesek legyenek, a kezdetektől fejlesztésekkel támogatták a versenyzést.
Az Octavia első komolyabb sikerét éppen a legendás Monte Carlo Rallye-n aratta, amelynek 1961-es, 30. futamán abszolút hatodik helyén futott be egy Octavia TS (Touring Sport) a finn Esko Keinanen és Rainer Eklund dirigálásával, és természetesen megnyerte az 1300-s kategóriát.
1962-ben már 16 Octavia indult a Montén,
ezek közül három gyári támogatású autó volt, s bár az előző évi bravúrt nem sikerült megismételniük, az osztályát ismét megnyerte Keinanen.
A Finn Rallye-n az abszolút negyedik és a nyolcadik helyet csípték el az Octaviák,
míg az 1000 Tó Rallye-n Toivonen mögött másodikként (!) jött be Keinanen, megelőzve többek között a Saabos Erik Carlssont.
A versenyautó alapjául szolgáló TS egyébként kétféle változatban létezett. Az 1089 cm3-es motoros két karburátorral 50 lóerőt teljesít, csúcsnyomatéka pedig 74,5 Nm (ez az erőforrás dolgozott a Felicia nevű kabrióban is), a Super TS gépteteje alatt pedig a négyhengeres OHV-motor 1221 cm3-re növelt változatát találjuk, szintén dupla Jikov karburátorral, 55 lóerővel és 86,2 Nm nyomatékkal.
Az 1959-ben bemutatott alvázas Octavia/Felicia típuscsalád a ralis berkekben nem túl keresett, valószínűleg azért, mert aki a csehszlovák autóval szeretne sportolni, inkább a későbbi, sokkal korszerűbb és jobban tuningolható modellekkel, az 1000 MB-vel vagy az S100-assal, S110-essel próbálkozik. Azért akad néhány megszállott, aki mégis a régebbi típust választja.
A finn Anttalainen/Hietaniemi páros egy keménytetős Feliciával vesz részt a Historic Rallye Európa Bajnokságon, de Octavia TS-t is hajt, jellemzően a hazai versenyeken. Gulyás Béla, aki pedálos autókat is gyűjt, régóta e típusok szerelmese,
rengeteg Felicia karosszériát hozott már vissza a sírból.
Két veterán autója közül az egyik egy 440 Spartak (ez volt az Octavia közvetlen elődje, de alig különbözik tőle), a másik pedig főszereplőnk: a ralizáshoz, szlalomozáshoz átalakított Octavia.
Béla egy már szétporladt, szörnyen lepusztult állapotú autóból építette hat éve, úgy gondolta, éppen ideális alap lesz egy versenyparipához.
Miután kész lett a karosszériás munka, beépítettek egy masszív bukókeretet.
A gond csak az volt, hogy ettől az egyébként alig egy tonnás autó 1200 kilóra hízott, úgyhogy alapos fogyókúrára fogták, többek között kiszedték belőle a nehéz oldalsó üvegeket, így most 800-900 kilogramm között lehet a tömege.
Ez a példány eredetileg az alap egyliteres motorral jött ki a gyárból, ám most nem az van benne, hanem a Superben is dolgozó 1,2-es. Igaz, ez eredetileg nem Octaviában, hanem az 1203-as típusjelű mikrobuszban szolgált, ameddig azt egy bontóban szét nem vágták. A motort azonban megmentették Bélának.
Olyan jó állapotban megmaradt az eredeti Octavia erőforrástól csupán a csapágyazásában különböző gép, hogy olajcsere utánmár építhette is be lelkes gazdája. Strapabíróságára jellemző, hogy 29 lefutott verseny után is hibamentes. Tuning nem volt, Béla szerint azzal csak azt érte volna el, hogy valahol valami - főtengely, diffi, féltengely - szétszakad, eltörik, mindössze egyedi kipufogót gyártottak hozzá, a gyári kéttorkú Jikov 32 BS-14-es karburátort pedig átfúvókázta egy idős szaki, így most olyan 55-60 lóerő lehet a teljesítmény.
Eddig mindössze egy motorikus gondja volt a versenygépnek (a gyújtáselosztó kondenzátora adta be a kulcsot) annak ellenére, hogy Gulyás úr nem szokott finomkodni a gázpedállal.
A négyfokozatú váltó kibírta 27 futamon át,
ám utána eltört az egyik fogaskerék. Béla meg tudta volna javítani, de inkább kicserélte, hiszen volt otthon a háznál egy használható darab. Az Octavia nagyon egyszerűen szerelhető autó, a váltócsere is mindössze egy órába telt.
A futómű alapvetően változatlan, elöl kettős keresztlengőkarok tekercsrugóval, míg hátul lengőtengelyes, keresztlaprugóval - ugyanakkor szembetűnő, hogy az egyébként nagy hasmagasságú autó mennyire a földön csücsül. Nos, ehhez néhány fondorlatos megoldást vetett be az amatőr ralis. Hátul módosította a laprugót, és néhány plusz rugólapot is betett, ráadásként pedig Wartburg 353-as lengéscsillapítóval pótolta az eredetit.
Elöl a Lada Niva gátlók dolgoznak, és nagyobbat is terpeszt az autó.
A fékrendszer szintén alapvető változásokon ment át,
a kétkörös Audi főfékhenger irányításával négy tárcsafék dolgozik (utóbbiak az S100-as Skodáról valók) és hidraulikus kézifék segít, hogy a szlalomozáskor könnyebben manőverezzen a hatalmas fordulókörű Octavia. Az eredeti csigás kormánymű tekerését egy Suzuki Wagon R+ villanyszervója teszi könnyebbé.
A leírásból még a laikusnak is egyértelmű, hogy Béla autója messze van a homológ változattól. De aki látta már a csapatot valamelyik Nagykanizsa környéki szlalomversenyen, az cseppet sem bánja ezt: a repedt fazék hangon ordító egykori szolid családi szedán rendszerint kerekeit emelgetve sodródik a bóják között, igazán szürreális élménnyel ajándékozva meg a lelkes közönséget.
Műszaki adatok - Skoda Octavia Rallye (1962)
Motor: soros, négyhengeres, folyadékhűtéses, négyütemű, hengerenként kétszelepes, (OHV) benzinmotor, elöl hosszában beépítve. Hengerűrtartalom: 1221 cm3 Teljesítmény: kb. 55-60 LE. Erőátvitel: négyfokozatú, 2-4 fokozatig szinkronizált kéziváltó, hátsókerékhajtás. Egytárcsás száraz kuplung.
Felfüggesztés: Elöl kettős keresztlengőkaros, hátul lengőtengelyes futómű, elöl tekercsrugókkal, hátul keresztlaprugóval. Elöl kanyarstabilizátor. Csigás kormánymű. Elöl-hátul tárcsafékek.
Felépítmény: Kétajtós, alvázas acélkarosszéria. Hosszúság x szélesség x magasság: 4065 x 1600 x 1430 mm. Tengelytáv: 2400 mm. Saját tömeg: kb. 850 kg. Üzemanyagtartály: 30 l.