Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Bár korának sikermodellje lett a Kadett, valójában a megalkotása nem volt emberfeletti teljesítmény, a rüsselsheimi mérnökök ugyanis két, már futó típusból, az Olympiából és a közvetlen elődnek tekinthető, alvázas építésű P4-esből rakták össze. Nálunk is megbecsült (a Magyar Királyi Honvédség állományában parancsnoki autóként rendszeresített) modell volt a nagyobb Olympia, amelynek fakeret nélküli, önhordó acélkarosszériája 1935-ös megjelenésekor forradalminak számított, sőt az orrában még kezdetleges gyűrődő zónát is kialakítottak. Ezt a kasztnit formázták át tehát Kadetté.
Átvették a négydobos, hidraulikus fékrendszert is az Olympiától, akárcsak a Dubonnet alapú független első felfüggesztést. utóbbi licencét az amerikai General Motors anyavállalat vette meg Franciaországból, a „Knee Action" nevű szerkezet több GM márkában is megjelent, és így ért el az Opelhez, ahol több típusban is használták. Felépítésének lényege, hogy a karos lengéscsillapító és a rugózás egy házban lakik, egyik végével a függőcsapszeghez, másikkal pedig egy rövid lengőkarhoz csatlakozik. Hátul a korban szokásos, strapabíró merevtengelyes-laprugós futóművet használták.
Vajon melyik részegység érkezett a régimódi, kiálló sárvédős P4 modellből? Nos, az 1074 cm3-es, oldaltszelepelt, négyhengeres benzinmotor, amelynek 23 lóerős teljesítménye nem mozgatott meg hegyeket,
de elégnek tűnt arra, hogy normális utazósebességet lehessen tartani az akkoriban épülő vadonatúj német autópályákon.
1936-ban, a Berlini olimpia évében jelent meg a praktikus és modern Kadett (K36 kódnévvel), teljes műszerezettséggel, karos irányjelzővel 2100 birodalmi márkás áron. Kétajtós limuzinként és kabrió-limuzinként gyártották, két évvel később megjelent a négyajtós szedán is.
Ekkor, tehát 1938-ban Kadett Stolch néven egy kétüléses kabrió prototípusa is elkészült, a sorozatot pedig frissítették, és 1795 birodalmi márkás áron bevezettek egy új alapmodellt is a kétajtós zárt felépítménnyel. Ez volt a KJ38, a vevőnek pedig a spórolásért kompromisszumokat kellett kötnie: egyszerűbb megjelenéssel kellett beérni (kevesebb króm, hiányzó dísztárcsa és pillangóablak stb.), a Dubonnet-féle helyett pedig visszahozták a P4 olcsó, merevtengelyes-laprugós első futóművét. K38 Special néven a drágább, igényesebb modellek is kínálatban maradtak, háromféle karosszériával.
Remekül fogyott a kompakt Opel (négy év alatt több mint 107 ezer példány talált gazdára), ám viharos történelmi időkbe csöppent. A nemzetiszocialista politikai vezetés nem nézte jó szemmel az amerikai fennhatóság alatt készülő német népautót, amely a KdF Wagen (a későbbi Volkswagen Bogár) piaci sikereit is veszélybe sodorhatta volna, ám végül nem került sor korlátozásra, mert kitört a II. világháború. 1940 májusában leállt a gyártás Rüsselsheimben, és később sem indult újra, mert a lebombázott gyárból a Vörös Hadsereg jóvátétel címen elvitte a terveket, gépeket és szerelőszalagot.
1946-ban Moszkvában megkezdődött az új szovjet népautó, a Moszkvics 400-as sorozatgyártása, ami nem volt más, mint a Kadett négyajtós változata. Később folyamatosan továbbfejlesztették, az első lépésnek számító, 27 lóerős Moszkvics 401-ből már legalább száz darab az ötvenes évek autóínségét nyögő Magyarországra került, főleg köreti orvosok szolgálati kocsijának. De mi történt az NSZK-ban? Miután újjáépült a gyár, csak 1962-ben jelent meg újra Kadett a kínálatban, és furcsa módon annál kezdődött A-szériaként a generációk megkülönböztetése, amit később az Astráknál is továbbvittek.
Tesztautónkat 1938 elején gyártották, és a ritkábbik, négyajtós karosszériás Spezial kivitel, így krómozott a hűtőmaszkja és a lökhárítója, díszlécet hord az oldalán, dísztárcsák fedik a kerekeit. Mai tulajdonosa elmondása szerint az autó találta meg őt, és nem fordítva: előző gazdájának pénzre volt szüksége, így eladásra kínálta az üzemképtelen Kadettet. A motornak szelepcsiszolás kellett és újak a csapágyai; a váltót, a kuplungot, a fékrendszert és a futóművet darabokra szedték és felújították. Csak felületi rozsdát találtak a karosszérián, ennek felszámolása után kerülhetett sor a fényezésre.
Akadt néhány hiányosság, nem voltak meg az eredeti lámpák és a díszlécek sem, utóbbiakat végül le kellett gyártatni. Igazán meggyőző lett a végeredmény, a Kadett pedig simán megkapta a muzeális minősítést.
Vajon milyen egy 85 éves, európai családi kompakt autó? Nos, egyszerű, szűk és szerény felszereltségű, de hangulatos.
Meglepően kényelmesek az ülések, csakhogy a válltér nagyon keskeny, és lábhely is elég korlátozott, a csupa vas pulton pedig a két műszeren kívül nincs sok látnivaló – szimmetrikus kialakítása miatt jobbkormányosként is olcsón lehetett gyártani.
Kezdődhet a próbakör! Ráhúzzuk a szívatót, majd a kulccsal áramot adunk, aztán az indítómotor a gázpedál melletti taposógombtól kel életre. Hidegen nyers és morgós az oldalt szelepelt (SV) motor, bemelegedve kicsit elcsendesedik, de ilyenkor is remegteti a karosszériát. Prímán teszi a dolgát a messze elölről hátranyúló, hosszú karban végződő váltó, könnyű mozgatni pontos, hiszen nincs külön rudazata. Rövid áttételű az egyes és a kettes, akár 30 km/h-nál fel kell kapcsolni a nagyon hosszú harmadikba, és ezzel a végére is értünk a lehetőségeknek, hiányzik a negyedik sebességfokozat.
Szerény 23 lóerő mozgatja a Kadettet (legtöbb kortársa és a készülő KdF-Wagen sem volt erősebb), és a nyomaték is kevéske, így a gyorsulás több mint visszafogott, komótosan érjük el a 70 km/h körüli utazósebességet. Ilyenkor még egész kellemes vele autózni, a zajok elviselhetők, keskeny és magas építése ellenére egyenesben a menetstabilitással sincs különösebb gond. Kanyarokban persze billeg, csigaorsós kormányának is nagy a holtjátéka (nem újították fel), de kis odafigyeléssel elfogadhatóan irányítható vele a Kadett, és menet közben tekerni sem nehéz – parkoláskor viszont erős markot kér.
Egészen jó rugózási komfortot ad az elöl bonyolult, hátul szekér-egyszerűségű, nagy kerékátmérővel kombinált futómű, bár jobban szereti a sima aszfaltot, puha hangolásával azért szorgalmasan nyeli az úthibákat.
Más kérdés, hogy a rövid tengelytáv és a hátsó lengéscsillapítás hiánya miatt kifejezetten bólogatós az Opel viselkedése.
Rásegítő nélküli ugyan a fékrendszer, de legalább hidraulikus, így nem kell a bovdenekkel bajlódni. Erősebb fékezéskor még kicsit elhúz, de használható, a háromnegyed tonnás autócskát be lehet vinni a mai forgalomba is, csak nagyobb követési távolságot kell tartani.
Miután régi, a maga korában nem túl értékes, és nehéz történelmi időket átélt modellről van szó, nem csoda, hogy ritkán bukkan fel eladó ős-Kadett, ám a cikkünkben szereplő felújított példányt épp hirdetik, az állapotához mérten reális, 21 ezer eurós áron. Háború utáni alternatívaként a Moszkvics is szóba jöhetne, de a szovjet márkánál inkább a modern kasztnis 402-407 modellből van választék. Akad viszont egy másik korabeli kópia: a Renault Juvaquatre, amelynek még magyar vonatkozása is akad, hiszen a negyvenes évektől ez a modell alkotta a budapesti taxiállomány derékhadát.
Műszaki adatok - Opel Kadett K38 Spezial (1938)
Motor: soros négyhengeres, oldaltszelepelt benzinmotor, elöl hosszában beépítve, vízhűtéssel. Hengerűrtartalom: 1074 cm3. Furat x löket: 67,5 x 75,0 mm. Kompresszióviszony: 6,0:1. Teljesítmény: 23 LE, 3400/perc fordulaton. Nyomaték: 60 Nm, 2000/perc fordulaton.
Erőátvitel: háromfokozatú kézi váltó, egytárcsás száraz kuplung, hátsókerék-hajtás.
Felfüggesztés: elöl független (Dubonnet rendszerű), spirálrugókkal és hidraulikus lengéscsillapítókkal, hátul merev tengely hosszanti laprugókkal, csillapítás nélkül. Egykörös fékrendszer négy dobfékkel.
Felépítmény: négyajtós, négyüléses, önhordó acélkarosszéria. Hosszúság x szélesség x magasság: 3840 x 1375 x 1545 mm. Tengelytáv: 2340 mm. Tank: 31 l. Saját tömeg: 775 kg.
Végsebesség: 98 km/h.
Még több olvasnivaló a Retro Mobil decemberi számában:
