Két testben egy lélek – Mini Cooper menetpróba

Második pillantásra látszik, hogy a benzines (európai gyártás) és az elektromos (kínai gyártás) Mini Cooper eltérő autó. A viselkedésükön is érezhető a távolság.

Számos megjelenése lehet a Mini Coopernek, ami egyelőre 3 ajtósként érhető el. Az 5 ajtós sz ősszel jön, a kabrióra egészen a jövő évig kell várni
Fotó: Lővei Gergely

Az egyszerűsítés kedvéért vezette be a Mini, hogy a legkisebb modellje mostantól kezdve Cooper névre hallgat, ehhez képest annyival bonyolítja a helyzetet, hogy az európai (benzines) és a kínai (elektromos) modell lényegében két külön autó, amelyek erősen hasonlítanak ugyan egymásra, de azért számos ponton különböznek. És akkor még szó nincs az extrákból adódó eltérésekről, a hazai menetpróbára 6 autót szedett össze az importőr, mind a 6 orrának kialakítása eltérő volt hűtőrács-betét, spoilerezés, szenzorok tekintetében.

Közös elem a 26 centis átmérőjű központi jelző és a vastag karimájú kormánykerék
Fotó: Mini / Bernhard Filser

Kezdjük a benzines modellel, ami a megszokott módon fekete szoknyát kap, jól megmarkolható kilincs segítségével lehet feltárni a nagy méretű ajtaját. A 26 cm átmérőjű központi kijelző alatt kicsit döntve találjuk a vezérlőkonzolt (motorindítás, irányváltás, üzemmódváltó...), alatta függőlegesen álló indukciós töltő, amely előtt keresztben van 2 pohártartó. A tetőablak alatt háló szövésű az árnyékoló, egy kis napfény mindig átsejlik rajta. A hátsó utasok fölé is jut némi ablakfelület, de csak az első rész nyitható.

Nem csak a (mű)hangélmény, de a hangulatvilágítás is személyre szabható
Fotó: Mini / Bernhard Filser

A villanyautó felé közeledve feltűnhet, hogy hiányozik a kerékjárat-peremek fekete burkolata, aztán nem tudjuk megragadni a kilincset, mert felemelhető lapot használnak. Eltérő kialakítású az ajtókárpit is, kevésbé szegmentált az alsó zseb, rézszínű burkolattal emelik ki a felső részen lévő hangszórót. A 26 cm átmérőjű központi kijelző alatt függőlegesen építik be a vezérlőkonzolt (motorindítás, irányváltás, üzemmódváltó…), az indukciós töltő itt egy hosszanti mélyedés a padlón, a 2 pohártartó ennek folytatásában, sorban kerül elhelyezésre. Tömör az árnyékoló, ha behúzzuk, semmi fényt nem enged át, a tetőablak ebben az esetben nem nyitható.

Eltérő külső és belső kilincsek és ajtókárpitok az európai (benzines) és kínai (elektromos) modelleknél
Fotó: Lővei Gergely

A figyelmes szemlélő ezen kívül még olyan különbségeket is felfedezhet, mint a benzines modellek botantennája, kontra a villanyautó cápauszony-antennájával, vagy hogy előbbinél a felső szélvédőperemen van gumitömítés, utóbbinál nincs. Oké, hogy egy fél világ választja el a különböző hajtású modellek gyártóhelyét, de azért nem szokott ekkora különbség lenni egy autónál annak függvényében, hogy épp hol rakják össze azokat. Nem magyarázat az, hogy más igényei vannak a benzines és a villanyautó-vásárlóknak, hiszen a 9-es verziószámú operációs rendszer jóvoltából hajtástól függetlenül minden Mini Cooper ugyanazt a személyre szabható digitális élményt nyújtja.

Méterre pontosan jelzi előre élő közlekedési információk alapján a torlódásokat a navigáció
Fotó: Lővei Gergely

A menetpróbán először egy Cooper SE (218 LE/330 Nm, bruttó 54,2, nettó 49,8 kWh kapacitású akkumulátor) volánja mögé ültem. Nagyon jó erőben van ez a változat, erős a hajtási befolyás, szerencsére vastag és jól megformált a kormány karimája. Az indulásoknál csikorgó, kanyarban még a megengedett tempónál is síró abroncsok azért jelzik, hogy a hatótáv-maximalizálás érdekében energiatakarékos abroncsokat szereltek fel, egyébként egész jó az irányíthatóság, remek a B fokozat erős motorfékhatása – ilyenkor egyébként egészen megállásig lassul az autó, nem kell külön aktiválni az 1 pedálos vezetést. A márkajellegzetességnek számító gokart-élmény elérése érdekében feszesebb a a felfüggesztés, mint a benzinesnél.

Fotó: Mini / Bernhard Filser

Másik végletként az 1,5-ös turbómotorral szerelt Cooper C (156 LE/230 Nm) alapmodellt próbálhattam. Ennél inkább a hajtás finomságát lehet kiemelni, a szerpentinen száguldozáshoz ugyan megvannak a képességei, de a fordulatot – még Go-Kart, azaz sport módban is – túlságosan elejtő váltó miatt nem harmonikus az élmény. Könnyű az orr, jók a kormányreakciók (ugyanazt a jól markolható kormányt kapja ez a változat is), és finomabban veszi az úthibákat is a felfüggesztés. Itt semmiféle motorfékhatásra nem számíthatunk, többet kell a féket használni.

Fotó: Lővei Gergely

Most kerülnek a kereskedésekbe a Mini Cooper első példányai, az 5 ajtós karosszéria gyártása júliusban indul Oxfordban, ezek az autók az ősz elején érkeznek hazánkba, a szintén európai gyártású kabrióval kapcsolatban pedig az a hivatalos kommunikáció, hogy „lesz, de egy kicsit még várni kell rá”. Amíg lehet, tartják a most meghirdetett árakat, amiben már benne vannak a kínai gyártású modellekre vonatkozó magasabb vámtételek is. Ezek után kíváncsian várjuk, hogy amikor 2026-ban Oxfordban is elkezdik gyártani az akkumulátoros-elektromos Mini Coopert, vajon marad-e annak különc megjelenése, vagy a kicsit retrósabb, de praktikusabb (megmarkolható kilincs, nyitható tetőablak) részletek kapja.