Kis motor a nagy testben - Skoda Roomster 1.2 TSI-teszt

Vágólapra másolva!
Ha az ember azt hallja, hogy egy Skoda Roomster méretű autóban mindössze 1,2 literes benzinmotor dolgozik, hajlamos lesajnálni azt a szerencsétlent, akinek vezetnie kell ezt a mozgó forgalmi akadályt. A Skoda azonban rácáfol a kétkedőkre: a kis turbós blokk mindenben jobb a régi 1,4-es szívómotornál.
Vágólapra másolva!

Fotó: Pályi Zsófia [origo]

A Skoda Roomsterben is kis turbós motor váltja a "nagyobb" szívót
(Még több fotó galériában. Kattintson a képre!)


Tavasszal kapott új orrot a Roomster a Fabiával egyetemben, de ezt csak második nekifutásra lehet észrevenni rajta. Kicsit csinosabb lett a megjelenése az átrajzolt, nyúlánkabb fényszórókkal és lökhárítókkal, de érződik, nem erőltették halálra magukat a cseh formatervezők. Inkább csak az lehetett a céljuk, hogy jelezzék, ez már egy 2010-es modell.

Fotó: Hirling Bálint [origo]

Eddig nem nagyon tetszett nekünk, de a tesztautót megszerettük


Maga a forma továbbra is megszokást igényel. Az orra egy az egyben a Fabiáé, ugyanolyan kicsi a szélvédő és a két első oldalablak, és ugyanúgy feketére festették az A oszlopot a Mini és a Swift mintájára. Hátulja viszont egy hatalmas doboz, íves ablakokkal, amelyek akkorák, hogy senkinek sem lesz klausztrofóbiája mögöttük ülve. Nem trükköztek az ajtókkal, hagyományosan nyílnak, pedig egy tolóajtó, vagy az új Opel Meriva hátrafelé nyíló ajtajai praktikusabbak lennének. Talán kevesen tudják, de a 4205 milliméter hosszú Roomster 2617 mm-es tengelytávolsága az Octaviáén is túltesz négy centiméterrel, ami abszolút tükröződik a hátsó helykínálaton is.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]

Akár kisáruszállítóként is funkcionálhat


A második sorban ülve bőséges lábtérrel és egy métert meghaladó fejtérrel lehet számolni, csak a karosszéria és a középső ülés viszonylagos keskenysége miatt nem alkalmas arra, hogy három kosárlabdázót hosszú turnéra vigyen. Közel öt centiméterrel magasabban vannak a hátsó ülések az elsőknél, így jobb a kilátás, és az üléspozíció is kellemesebb, mivel nem kell felhúzott lábakkal ülni. Benne volt a tesztautóban a feláras, 200 ezer forintos, nyithatatlan üvegtető is, amely valóban még tágasabbnak láttatja az utasteret. Hátrányai között az kell megemlíteni, hogy erős napsütésben hihetetlenül felforrósítja az utasteret, a két oldalról összehúzható árnyékoló pedig csak az első fékezésig marad a helyén.

Fotó: Hirling Bálint [origo]

Ha kivesszük a hátsó üléssort, akár 1,8 köbméteres rakhelyünk is lehet


Zseniális a VarioFlex ülésrendszer variálhatósága, a három különálló szék mindent tud, amit egy egyterűtől elvárhatunk, nem csoda, hogy a Yetibe is átvették. Sínen előre lehet a három különálló ülést tolni, ha éppen nem elég a 450 literes csomagtartó, és 530 literre lenne szükség. Két mozdulattal előre is billenthetők, ekkor a csomagtartó már 1555 literesre nő, de két kallantyú elfordításával az ülések kivehetők, hogy 1780 literes térhez, vagy egy franciaágy méretű vízszintes felülethez jussunk. Csak 11 kilogramm egy ülés tömege, így nőknek sem okozhat gondot a kiszerelés, és a visszaszerelés sem. Dönthető a háttámlájuk is, és ha csak ketten ülnek hátul, akkor a középső ülés lehajtva könyöktámaszként funkcionálhat. Ha pedig kiveszik a középsőt, akkor a két szélső 11 centivel beljebb tolható, így még nagyobb válltérrel, még nagyobb kényelemben utazhatnak hátul. Ezt a trükköt az első Opel Meriva vezette be, de a jót érdemes lemásolni, ahogy a Skoda is tette.

Fotó: Hirling Bálint [origo]

Kicsit egyterűs az üléspozíció, de kényelmesek az ülések


Elöl sem kell helyhiánytól félni, az egyszerű, puha tömésű, mégsem kényelmetlen ülések itt is magasabban vannak, mint a Fabiában. Sajnos a modellfrissítéssel nem oldották meg a hegyes sarkú ajtó problémáját, így minden egyes beszállásnál vigyázni kell, nehogy mellbe, vagy alacsonyabbak esetén fejbe szúrjuk magunkat vele. Kicsit javítottak a meglehetősen ingerszegény műszerfal anyagain, a felső rész puhább, mint korábban, az alsó - amelyik ugyanúgy néz ki - továbbra is kőkemény. Magasabbaknak zavaró lehet, hogy a rádiónál a középkonzol éles sarka pont a térdüknél található, az azonban csak a rövidnadrágban vezetéskor tűnt fel, hogy a konzol alsó részénél sorjás az illesztés.

Fotó: Hirling Bálint [origo]

Nem a kivételesen jó anyaghasználat győzött meg minket


Ahogy egy családi autótól elvárható, a kezelőszerveket a nyugodt vezetésre tervezték, az elektrohidraulikus kormányzás meglehetősen élettelen, de legalább nincs túlszervózva, a pihepuha, lötyögős váltó pedig olyan érzést kelt, mintha semmilyen mechanikus kapcsolata nem lenne a fogaskerekekkel. Puha a fékpedál is, de attól még megfelelően lassít a rendszer a hátsó dobokkal is. Egyvalami nem lágy: a rugózás. Nem hiszem, hogy csak a 205/45-ös gumik számlájára írható az, hogy alacsony sebességgel szinte minden úthibát eljuttat az utasokig a futómű, sokkal inkább az lehet a hangolás hátterében, hogy egy efféle járművet gyakrabban tömnek tele (a terhelhetőség 515 kg), valamint a magas súlypont ellenére is megfelelő kanyarstabilitást akartak elérni.

Fotó: Hirling Bálint [origo]

Kisebb kirándulásokra tökéletes


Ez szerencsére sikerült is, a magas építés csak autópályán zavaró a fokozott oldalszél-érzékenység miatt, kanyarban nem érezhető, így a fordulókat meglehetősen gyorsan lehet venni vele. Ez azért is fontos, mert a Volkswagen-konszern jelenleg leggyengébb benzines turbómotorjával szüksége van a Roomsternek arra, hogy megtartsa a megszerzett lendületét. Szerencsére a sebesség növelésével egyre finomabbá válik a futása, és a szél- és gördülési zaj is kisautótól szokatlanul alacsony szinten marad.

Fotó: Hirling Bálint [origo]

Első hallásra sok a közel négymilliós vételár, de ez egy nagyon tágas autó


A 86 lóerő pontosan annyi, mint a korábbi 1,4-es szívómotornál, de a nyomaték már 1500-as fordulatnál 160 Nm, míg korábban egészen 3300-ig, tehát a ritkán használt magasságig kellett várni a 133 Nm-es csúcsra. Bár a valóságban azért később, csak 1800-2000 körül jön meg az a bizonyos gumiszerűen húzó hatás, azért így is sokkal kényelmesebben, kevesebb váltással vezethető a Skoda buszlimuzinja, mint korábban. Csak arra kell ügyelni, hogy amíg nem lép a turbó munkába, addig viszont szokatlanul gyenge a motor, ezért például érdemes egyesbe visszakapcsolni, ha egy forgalmas főútra szeretnénk kikanyarodni, különben megtorpanás és balesetveszély lesz a végeredmény.

Fotó: Hirling Bálint [origo]

Meglepően stabil a kanyarokban, mindig enyhén orrtolós


Mivel a Roomster tömege az 1,2 tonnát sem éri el, városban még fürgének is találhatjuk a gyorsulását, persze autópályán hamar elmúlik a kis TSI virgoncsága, a magas karosszéria légellenállása 110-120 km/óra fölött véget vet a száguldozók ambícióinak. Ez persze nem kritika, mivel majdnem alapmotorról van szó, csak egyetlen blokk, a 70 lóerős szívó 1,2-es található ez alatt a palettán. Azt viszont nem ajánlanám, mert vészesen gyenge lehet az autóhoz, és a háromhengeres hangja és vibrációja sem a legkellemesebb.

Fotó: Hirling Bálint [origo]

Meglepően kis fogyasztással beérte, a kis turbós erőforrás jó választás


Példás finomsággal jár viszont a négyhengeres TSI, még kipörgetve is csak alig emeli fel a hangját, és a gázreakciói is közvetlennek mondhatók. Ami még a kis turbós mellett szól, az a fogyasztása. Úgy gondoltam, mivel városon kívül úgysem gyors, ezért inkább nem is kínzom, és a kedvező fogyasztásra mentem rá. Jelenthetem, a gyári adatok könnyedén megközelíthetőek, igaz, az 5,7 literes vegyes átlag csak akkor fog összejönni, ha a város szélén lakunk, és méréskor hamar elhagyjuk a lakott területet. Országúton azonban klímával sem ment hat liter fölé az étvágya, és autópályán, szabályos sebességgel is csak fél literrel kért többet. Városban hét-nyolc literrel érdemes számolni, ami az autó méretét tekintve abszolút vállalható. Átlagosan 1,1 literrel csökkent a fogyasztás a szívómotorhoz képest, persze csak akkor, ha nem kezdjük el tiporni a kis turbóst, mert akkor hamar megemelkedik az étvágya.

Fotó: Hirling Bálint [origo]

Nyolvanezerrel többért a 105 lóerős még jobb vétel


A 86 lóerős TSI motorral már négymillió forint alatt hazavihető a Roomster, de inkább mindenkit rábeszélnék a 80 ezer forinttal drágább 105 lóerős verzióra. Ezzel ugyan hajszállal túllépjük a négymilliós határt, de a gyengébb motorral egyező fogyasztás mellett közel két másodperccel hamarabb éri el a 100 km/órát a dobozos Skoda. A 19 lóerős erőtöbbletre akkor is szükség lehet, ha nyaraláskor telepakoljuk az autót; előzéskor komoly biztonsági tartalékot jelent, hogy közel negyedével több lóerő és tíz százalékkal nagyobb nyomaték áll rendelkezésre.

Műszaki adatok
Motor, erőátvitel, fékek.
Hengerűrtartalom: 1197 cm3. Furat/löket: 71/75,6 mm. Hengerek/szelepek száma: 4/16. Teljesítmény: 63 kW (86 LE)/4800. Nyomaték: 160 Nm/1500-3500. Sebességváltó: ötfokozatú manuális. Fékrendszer elöl/hátul: hűtött tárcsa/tárcsa.
Méretek, tömegek. Hosszúság/szélesség/magasság: 4337/1684/1607 mm. Tengelytáv: 2608 mm. Nyomtáv elöl/hátul: 1436/1500 mm. Tömeg: 1221 kg. Terhelhetőség: 455 kg. Csomagtartó térfogata: 480-560/1810 l. Üzemanyagtartály térfogata: 55 l.
Menetteljesítmények, fogyasztás. Gyorsulás (0-100 km/óra): 12,6 mp. Végsebesség: 172 km/óra. Átlagfogyasztás: 5,7 liter/100 km. Tesztfogyasztás: 6,8 liter/100 km. Szén-dioxid-kibocsátás: 134 g/km.