Csányi Vilmos

Az emberi természet biológiai gyökerei

VII. A szervező eszmék helyettesítik a csoportot

A kulturális evolúció emberméretű, biológiai mechanizmusokkal szabályozott csoportjai helyett és felett a megapopulációban villámgyorsan jelentek meg a különböző magasabb szerveződések, törzsek, nemzetek, államok, államszövetségek és végül, mivel a bolygó mérete adott, megjelentek a globális társadalmat szervező eszmék (Csányi 2002).

A csoporttársadalmak kultúráját felépítő legfontosabb biokulturális folyamat a gyermekek, az új generációk hosszan tartó szocializációja. Ez szinte tökéletes lehet a kislétszámú, zárt, más kultúrákkal alig érintkező csoportkultúrákban. A szocializációs folyamat a tömegtársadalmakban már nem működik optimálisan. A fejlődő egyént sokféle eltérő kulturális hatás érheti, választania, döntenie kell, amire nem készítette fel az eddigi evolúció.

A szocializációt részben helyettesíti, hogy képesek vagyunk az ideákat a szociális rangsorunkba befogadni, és képesek vagyunk nekik engedelmeskedni. A társadalomszervezők hamar rájöttek erre, és a történelem folyamán megjelent sokféle, elszigetelt csoportkultúrát szervező, osztályozó eszmék konstruálták egységes, szervezett, nagy pszeudo-csoportokká. Az egy nyelvet beszélők nemzete, az egy király vagy alkotmány alá tartozó polgárok állama ilyen pszeudo-csoport. Kétszáz embert jól ki lehet ismerni, és lehet a csoportjukhoz szocializálódni. Száz- vagy akár egymillióhoz azonban ilyen alapon nem lehet kötődni, de lehet olyan szabályokat követni, amelyek arra vonatkoznak, hogy hova is tartozunk. Ez is egyfajta kötődés, de inkább kulturális, mert hiányzik belőle néhány fontos biológiai motiváció.

Átalakult szabálykövető képességünk is. A természetes csoportkultúrában meg sem kellett fogalmazni a szabályokat, mert azok a szocializáció folyamán, mint maga a nyelv is, mindenkibe beleivódtak. Az ideák alapján szerveződött nemzetek, vallások, államok működéséhez immár nem elegendő a fejlődő gyermek képessége a szabályok felismerésére és követésére. Megszületnek a kimondott, megírott törvények, jogrendek, azok az organizáló eszmék, amelyek a természetes szabályok helyére lépve képesek akár sok százmillió ember tevékenységének megszervezésére (Csányi 1989b).

A szabály- és csoportszervező eszmék működésének következménye az is, hogy a csoporttársadalom szociális, tevékenységi és spirituális egysége megbomlott. Bonyolult differenciálódás eredményeképpen ma vannak külön vallási csoportjaink a spirituális tevékenységre, különféle szociális csoportjaink iskolák, egyesületek, pártok, klubok formájában, és ismét más csoportokban végezzük mindennapi munkánkat, éljük mindennapi életünket. Ezek egy részéhez valódi csoportkötődési mechanizmusok kötnek, másokhoz szervező ideák. A kétféle kötődés egészen különböző.