Az alkoholizmus nagyon nehezen leküzdhető függőség, és csak nagyon keveseknek sikerül tartósan leszokni az ivásról. Ám holland és német pszichológusok egy olyan rövid távú programot dolgoztak ki, amely segíthet a tartós józanságban. Közleményük a Psychological Science című szaklapban jelent meg.

A súlyos alkoholisták általában impulzívan viselkednek, ha kísértésnek vannak kitéve. Ugyanakkor tudatos vagy kontrollált válaszreakcióik - amelyek segítenének ellenállni az ivás utáni vágynak - általában gyengék.

A legtöbb terápia elsődlegesen a tudatos válaszokra próbál hatni, és a józanságra való akaratlagos törekvést erősíteni. Reinout W. Wiers, az Amszterdami Egyetem pszichológusa és munkatársai azonban egy olyan módszert alkalmaztak, amely az impulzív válaszokra hat. A kognitív elfogultság módosítása (cognitive-bias modification, CBM) néven ismert módszert korábban sikeresen alkalmazták szorongásos betegségek és depresszió kezelésére.

Eltávolítják a betegtől az alkoholt

Wiers és kollégái videojátékhoz hasonló feladatokat alkalmaztak: a résztvevőknek egy joystickot kellett eltolni vagy meghúzni a képernyőn megjelenő képekre válaszolva. A kar meghúzásával rá lehetett zoomolni a képre, mintha a "játékos" közeledne felé, a kart eltolva viszont a kép távolodott.

A kutatók korábbi vizsgálatukban azt találták, hogy a súlyos alkoholisták, ha alkoholos italok vagy üdítők képeit mutatták nekik, gyorsabban húzták meg a kart az alkohol láttán, mint a kevesebbet ivók. Ezt az úgynevezett kognitív elfogultságot, vagyis a közelítő stratégiát lehet az új módszerrel átalakítani távolítóvá.

Összetett terápia az elvonón

Wiers és munkatársai 214, alkoholelvonó kúrán részt vevő embert vontak be vizsgálatukba. Három héttel a kúra kezdete után megvizsgálták a résztvevők alkohol iránti vágyát, valamint az alkoholos italok vonzerejét, amelyre a joystickos feladatból és szó-asszociációs tesztekből következtettek.

A résztvevők egyik csoportjában ezután a CBM-stratégiát alkalmazták: arra trenírozták őket, hogy az alkoholos italok képeit tolják el maguktól. A kontroll csoport nem kapott ilyen képzést. A tréning négy 15 perces foglalkozásból állt, négy egymást követő napon.

Amikor egy héttel később ismét megvizsgálták a résztvevőket, azt tapasztalták, hogy CBM-stratégiát alkalmazók "alkoholközelítő" stratégiája távolítóvá változott, több különböző teszt tanúsága szerint. A kontroll csoportban nem mutattak ki hasonló változást.

Ezután valamennyi résztvevőt kognitív viselkedésterápiában részesítették, amely segít azonosítani és megváltoztatni azokat a gondolatokat, amelyek fenntartják az önpusztító viselkedést. A kezelés három hónapig tartott. Egy évvel később a kutatók felmérték, sikerült-e a vizsgálat résztvevőinek absztinensnek maradni.

Sokan közülük újra inni kezdtek inni - ám a CBM-tréningen részt vetteknek csupán 46 százaléka, szemben a kontroll csoport 59 százalékával. Bár nincs rá egyértelmű bizonyíték, hogy a különbség a tréningnek köszönhető, a joystickos és szó-asszociációs tesztek alapján a kutatók ezt igen valószínűnek tartják.

Éles helyzetben is működik

Az egyik sikeresen leszokó beteg beszámolója jól illusztrálja, hogyan működhet ez a stratégia. A férfi egy összejövetelen kólát keresve kinyitotta a hűtőt, ám az sörrel volt tele. Ösztönösen a tréningen gyakorolt távolító mozdulatot tett: becsukta a hűtő ajtaját.

Wiers szerint a CBM- stratégia azért működik, mert a pillanat hevében segít, amikor a legerősebb a kísértés. Az emberek így még azelőtt meg tudják tenni a helyes lépést, mielőtt tudatosan végiggondolnák, hogy valóban akarnak-e inni.