"A tudomány mai ismeretei szerint csupán egyetlenegy embercsoport mentes a ráktól. Ez a kis közösség a hunza törzs Kasmír északnyugati hegyvidékén, s tagjai híresen hosszú életűek. Nem sújtják őket az úgynevezett civilizációs ártalmak: szívbetegségek, vérnyomás problémák, daganatos megbetegedések. A nőknél ismeretlen a klimax, a férfiak még 90 éves korukban is nemzőképesek. Titkuk bizonyítottan a táplálkozási szokásaikban keresendő. ... A hunzák földjén, ahol a pénz fogalmát nem ismerték, egy ember gazdagságát a birtokában lévő sárgabarackfák számán mérték le. A gyümölcsöt ők az év minden szakában fogyasztják, amikor friss a termés, azt, de a magját nem dobják el, hanem a napon megszárítják, s elteszik télire. Naponta 30-50 barackmagot esznek meg. Ebből préselnek olajat, amellyel sütnek-főznek, s még kozmetikumként is használják" - áll a minden sárgabarackszezonban felbukkanó emailben.
Bár a fenti szövegnek van valóságtartalma, erősen misztifikálja a Himalája pakisztáni részén, 2500 méteres magasságban a mai napig meglehetősen elzártan élő népcsoportot. A hunzák fantasztikus egészségi állapotáról szóló híradások elsősorban annak a kevés nyugati utazónak a beszámolóin alapulnak, akik a XIX. század végén, XX. század első felében eljutottak a Hunza-völgybe, és akik az objektivitás helyett inkább egy rózsaszín szemüvegen keresztül tekintettek az egzotikus népcsoportra. Például a daganatos betegségekről nem létezhettek ekkor még statisztikák, így az az állítás, hogy a hunzák nem ismerik a rákot, mindenképpen fenntartással kezelendő. Nem beszélve arról az állításról, hogy a nőknél ismeretlen a klimax, ami természetesen csak akkor lehetne igaz, ha minden egyes nő meghalna még a változó kor előtt.
Tény, hogy a hunzáknál sokáig nem voltak jellemzőek a civilizációs betegségek, ám ennek ára volt. Emberfeletti munkával teraszos földművelést alakítottak ki a völgyben, amelyben éltek, ám a megtermelt táplálék még így sem volt elegendő, a tavaszi hónapokban gyakran éheztek. A sok munka és az ezzel járó mozgás, illetve a korlátozott mennyiségben rendelkezésre álló élelem, a rendszeres tavaszi böjt megvédte őket az elhízástól. Nyáron, amikor termettek a zöldségek-gyümölcsök, jellemzően csak friss, nyers ételt fogyasztottak, szinte teljesen vegetáriánusok voltak, húst csak a téli hónapokban ettek.
Elzártságuknak köszönhetően számos betegséggel csak a XX. század második felében találkoztak, csakúgy, mint a finomított vagy feldolgozott élelmiszeripari termékekkel. Az 1950-es évekig ismeretlen volt számukra a cukor, és mézet sem készítettek, aszalt sárgabarackkal édesítettek. A sárgabarackot egyébként is sokoldalúan felhasználták, és a gyümölcs feltehetőleg hozzájárult ahhoz, hogy a hunzákat a mai napig az egyik leghosszabb életű népcsoport közé sorolják.
Nem minden sárgabarack kajszi
"A köztudattal ellentétben a sárgabarack származási helye nem Örményország vagy Perzsia; még távolabbról: Kínából, Közép-Ázsiából érkezett. Kétezer éve, a Selyemút mentén kezdett el terjedni, Magyarországra a török hódoltság idején ért el, először Tolna városába. Később Kecskemét és Gönc is híres sárgabarack-központtá vált" - mondja dr. Surányi Dezső, a Ceglédi Gyümölcstermesztési Kutató-Fejlesztő Intézet tudományos főmunkatársa.
A génbanként is működő intézetben több mint 150 sárgabarackfajtát őriznek: részben hazai tájfajtákat, hibrideket, valamint külföldi fajtákat is. Egyébként a kajszi szó nem szinonimája a sárgabaracknak, ugyanis a kajszik csak egy csoportja a sárgabarackoknak: azaz minden kajszi sárgabarack, de nem minden sárgabarack kajszi. Igaz, a városi piacokon ma már többnyire csak kajszival találkozik a vásárló, vidéken azonban egy-egy régi gyümölcsösben más sárgabarack fajták is megízlelhetők.
"A sárgabarack húsának legfőbb előnye magas flavonoidtartalma, ezért antioxidáns hatású, és ily módon segíti megelőzni a daganatokat" - mondja Surányi. Emellett béta-karotint is tartalmaz, amely az A-vitamin előanyaga, és segíti a szem, a bőr, a haj, valamint a köröm egészségének megőrzését is. A gyümölcs továbbá gazdag C-vitaminban is, az ásványi anyagok közül pedig káliumot, ként, foszfort, magnéziumot és vasat is tartalmaz nagyobb mennyiségben.
A sárgabarackmag ciánt is tartalmaz
"A sárgabarackmag a hunzák miatt került a táplálék-kiegészítő ipar figyelemének központjába. Felmerült, hogy a hunzák hosszú életüket ennek köszönhetik, ezt azonban tudományosan nem igazolták, azaz nem a sárgabarackmag a hosszú élet titka. Vannak azonban kísérletek, amelyek szerint a barackmagban található cián-glikozidok a kemoterápiához hasonlóan hatnak: elpusztítják a rákos sejteket" - mondja dr. Surányi Dezső. "Ismerünk édes és keserű magvú sárgabarackot is, az utóbbiak magjában több a ciánvegyület, ez adja a mag keserűségét is. Ám mivel ciánvegyületről van szó, fogyasztását nem szabad túlzásba vinni: maximum 5-6 testsúlykilogrammonként 1 mag ajánlott naponta" - mondja a gyümölcsész. Például egy 60 kilós ember körülbelül 10 magot ehet meg naponta.
Kis mennyiségű ciánvegyület ártalmatlanítását a szervezet enzimei képesek elvégezni, nagyobb mennyiségűét azonban nem. Részben ez az oka, hogy sem az USA-ban, sem az Európai Unióban (így Magyarországon) nem engedélyezik az amigdalinnak is nevezett vegyület forgalmazását például táplálék-kiegészítőkben. A cián-glikozidok egyébként szinte minden csonthéjas magjában megtalálhatók, legnagyobb mennyiségben a keserű mandulában. "De nem ez az egyetlen fontos vegyület a magban, ugyanis igen magas a magbél B17 vitamin tartalma is, amelynek pedig a rák megelőzésében lehet jelentősége. Ha valaki magot akar enni, annak azt javaslom, hogy a valódi, édesmagvú Magyar kajszi, Bíborkajszi és Ceglédi óriás magját fogyasszák, azokban a fajtákban a cián-glikozid minimális, de a B17 vitamin magas" - mondja Surányi. (A B17 vitamin elnevezés a laetrile elnevezésű vegyület fantázianeve.)
A kereskedelemben kapható sárgabarackmag-olaj könnyen emészthető, telítetlen zsírsavakban és tápanyagban gazdag, ezért fogyasztás mellett bőrápolásra, a ráncok kisimítására is alkalmazható. "Főleg a tibeti barackfajták (Armeniaca holosericea, A. mandshurica) magja gazdag olajban, de már Európában, a Conti-Alpokban is van olyan sárgabarackfaj (Armeniaca brigantiaca), melyet kisebb ültetvényekben, kifejezetten az olajáért ültettek" - mondja Surányi. "Érdekesen alakul a világ barackmagolaj-előállítása. Törökországban 20, Pakisztánban 9 (elsősorban a hunzák), de Kínában 1000, az USA-ban pedig 790 tonna mennyiségben sajtolják az olajáért a sárgabarack valamelyik faját évente. A francia és olasz magolajtermelés nem több, mint 5-6 tonna/év. "A gyümölcsészet számára egyébként a következő évek kihívása olyan sárgabarack fajták nemesítése lesz, amelyek szacharóztartalma alacsony. A kajszi ugyanis a magas szacharóztartalma miatt megterheli szervezetet, növeli a cukorbetegség kialakulásának kockázatát. Hagyományos fajtán alapuló, de mérsékelt szacharóztartalmú fajtát igyekszünk előállítani és szelektálni."