Nincs elég szakember a haldoklók kezelésére

2012.01.25. 17:35

Fel kell hagyni azzal a szemlélettel, hogy az orvosok még a végstádiumú beteget is gyógyítani akarják. Esetükben a fájdalomcsillapításra, a tüneti kezelésre, valamint a pszichés és spirituális szükségletek kielégítésére kell törekedni. Ehhez azonban a palliatív medicinához értő szakemberekre lenne szükség, akikből itthon nincs elegendő - állítja egy, a végstádiumú betegek fájdalomcsillapításának hazai gyakorlatáról készült jelentés.

"Sokszor sajnos tudja az orvos, hogy a betegnek néhány napja van hátra, ennek ellenére gyógyszereket ír fel neki. Csak azért, hogy a beteg kapjon valamit, bár az orvos jól tudja, hogy ennek semmi értelme" - mondta el dr. Embey-Isztin Dezső, az Országos Onkológiai Intézet aneszteziológus főorvosa a Nemzeti Erőforrás Minisztérium sajtótájékoztatóján, ahol a végstádiumú betegek fájdalomcsillapításáról készült jelentést mutatták be.

A nemzeti erőforrás miniszter 2011 novemberében, a fővárosi Uzsoki Kórházban kirobbant morfin-túladagolási botrányt követően kezdeményezte szakértői bizottság felállítását, hogy a tekintsék át a hazai gyakorlatot a végstádiumú betegek kezelését, különösen fájdalomcsillapítását illetően.

A fájdalom mindent legyőz

A szakértői bizottság megállapította, hogy jogilag rendezett ugyan a végstádiumú betegek helyzete (az emberi méltósághoz, az önrendelkezéshez, a kezeléshez és annak visszautasításához való jogok tekintetében), a jogérvényesítés sokszor mégis nehézkes, túl bürokratikus. Jogi szempontból ugyancsak rendezettnek tekinthető a kábítószernek minősülő fájdalomcsillapítók alkalmazása is.

A gyakorlatban azonban a végstádiumú betegek kezelését illetően szemléletváltásra van szükség - hangzott el a sajtótájékoztatón. E betegek esetében az oki terápiának már nincs létjogosultsága, az orvosnak tüneti kezelést kell nyújtania a betegnek, ami elsősorban fájdalomcsillapítást jelent. "Van az a latin mondás, hogy Omnia vincit amor, azaz a szerelem mindent legyőz. Az én szakmámban ez úgy szól, hogy a fájdalom mindent legyőz. Amíg a betegnek fájdalma van, az egyéb kísérő tünetekről, mint étvágytalanság, hányinger, székrekedés, nem ejt szót" - mondta el Embey-Isztin.

Az aneszteziológus szakember szerint a fájdalomcsillapítók tekintetében az orvosnak a lehető legkevesebb mellékhatással járó szert kell felírnia. A dózist illetően azonban nincs megkötés: ha a betegnek egyre nagyobb dózisra van szüksége ahhoz, hogy a fájdalma enyhüljön, ezt megkaphatja.

Ausztriában engedélyezett a kannabisz orvosi célú használata

A fájdalomcsillapításban használt kábítószerek hallatán a többség a morfinra gondol, pedig a kannabisz ugyancsak képes enyhíteni a fájdalmat. "Ausztriában már alkalmaznak szintetikus kannabiszt orvosi célra, és ez szerintem jó dolog. A fájdalom enyhítése mellett az olyan tüneteket, mint az étvágytalanság vagy hányinger, szintén kezeli. Itthon viszont egyelőre nincs törzskönyvezett szintetikus kannabisz" - mondta el dr. Embey-Isztin Dezső.



A palliatív ellátáshoz értő orvosokat kell képezni

A szakértői bizottság jelentése szerint ahhoz, hogy a végstádiumú betegek a "túlgyógyítás" helyett megfelelő kezelést kapjanak életük utolsó időszakában, az orvosképzésben nagyobb hangsúlyt kellene kapnia az úgynevezett palliatív medicinának.

"Jelenleg nincsen elegendő palliatív ellátáshoz értő szakember Magyarországon, elvétve akad olyan kórház, ahol ez jól működik. Az egyik említésre méltó kivétel a miskolci kórház. Ahhoz, hogy legyen elegendő szakember, az kell, hogy ugyanolyan szakképesítést lehessen belőle szerezni, mint bőrgyógyászatból vagy sebészetből" - mondta el Embey-Isztin. A főorvos szerint ahhoz, hogy szakképesítést lehessen belőle szerezni, az elsőknek külföldön kell elsajátítaniuk a tudást, majd azt haza is kell hozniuk.

A palliatív ellátás nem keverendő össze a hospice ellátással. Míg a palliatív ellátás a végstádiumú betegeknek kórházban történő ellátását jelenti, a hospice elsősorban otthon ápolásukhoz ad segítséget.

A palliatív gondozás azon túl, hogy csillapítja a fájdalmat és az egyéb kínzó tüneteket, integrálja a betegellátásba a pszichológiai és a spirituális tényezőket. A szakemberek szerint fontos annak leszögezése, hogy a palliatív ellátás nem az eutanázia aktív vagy passzív formája, célja nem az élet meghosszabbítása vagy megrövidítése, hanem a haldokló szenvedéseinek csökkentése olyan formában, amelyet az önrendelkezés birtokában levő haldokló kíván.

KAPCSOLÓDÓ CIKK