Milyen betegségeknél vigyázzunk a vitaminokkal?

Sokan szednek napi rendszerességgel vitaminokat vagy étrend-kiegészítőket, hogy egészségüket megőrizzék és immunrendszerüket erősítsék - ez azonban bizonyos esetekben többet árt, mint használ.

Az ember számára nélkülözhetetlen vitaminok többnyire táplálék formájában jutnak a szervezetbe, és a megfelelően összeállított, kiegyensúlyozott étrend rendszerint biztosítja is a szervezet számára szükséges vitamin-, ásványianyag- és nyomelemmennyiséget.

Napjainkra azonban a fejlett társadalmakban szinte rutinná vált a különféle vitaminkészítmények és étrendkiegészítők rendszeres szedése, ami azonban bizonyos betegségek vagy állapotok fennállása esetén nemhogy javítana, de kifejezetten ront a helyzeten. Betegség esetén ugyanis megváltozik a szervezet ásványianyag- és vitaminfelhasználása, valamint a vitaminok keresztreakciók révén befolyásolhatják a kezeléskor alkalmazott gyógyszerek hatásait is.

A nagy dózisban szedett vitaminok általános veszélyeire már korábban fény derült, de egyes vitaminokat és ásványi anyagokat még normál dózisban is érdemes kerülni bizonyos betegségek esetén.

Prosztatarák: óvatosan a kalcium- és D-vitamin-kiegészítőkkel

Múlt a hónapban kapott komoly amerikai sajtónyilvánosságot az a felfedezés, amely szerint a prosztatarákban szenvedő férfiak állapotát rontja a kalcium és/vagy a D-vitamin pótlása. A prosztatarák során alkalmazott hormonterápia csökkenti a csontok sűrűséget, ezt ellensúlyozandó sok orvos kalcium- és D-vitamin-pótlást javasol kiegészítő kezelésként. A csontok egészségének megőrzését célzó napi 500-1000 milligramm közötti kalciumpótlás azonban kifejezetten csökkentette a hormonterápiás kezelésben részesülő prosztatarákos férfiak csontsűrűségét. Éppen ezért a szakemberek szerint a hormonterápiás kezelés alatt a prosztatadaganattal küzdő férfiak minél aktívabb életmóddal igyekezzenek csonterősségüket megtartani, és a kezelés befejezése után - orvosukkal konzultálva - kezdjenek csak csontsűrűség-növelő kúrába.

Cukorbetegség, pikkelysömör, gyomorfekély

Cukorbetegek ne szedjenek B₃-vitamint (niacint); túl nagy, napi 100 mg-ot meghaladó dózisban a niacin még tovább emelheti a vércukorszintet, mivel gátolja a sejtek glükózfelvételét.

A pikkelysömörben szenvedőknek nem javallt A-vitamin-készítmények szedése, mert a betegség kezelésére alkalmazott tabletták vagy kenőcsök jellemzően már eleve tartalmaznak A-vitamint vagy A-vitamin származékokat (retinoidokat), amelyek a bőr sejtjeinek megfelelő ütemű növekedését szabályozzák. Az A-vitamin túladagolása azonban mellékhatásokkal (sárgás bőr, hajhullás, fejfájás, csontkinövések) jár.

Az A-vitamin szedése gyomorfekély esetén is kerülendő. A bakteriális eredetű fertőzések, például a Helicobacter pylori által okozott gyomorfekély kezelésére tetraciklin antibiotikumokat alkalmaznak, amelyek az A-vitaminnal együtt szedve komplikációkat (erős fejfájást, látászavarokat, hányást) okozhatnak.

Csontritkulás, vesebajok, szívbetegség

Csontritkulásos betegeknek szintén nem ajánlott az A-vitamin vagy a foszfor pótlása: ha túl magas a vér foszfortartalma, akkor a csontok nemhogy beépítenének kalciumot, hanem épp ellenkezőleg, veszítenek kalciumtartalmukból. Korábbi kutatásokból az is kiderült, hogy az A-vitamin nagy dózisban történő fogyasztása növeli a csípőtáji törések kockázatát is.

A veseproblémákkal küzdők pedig a kalcium szedésétől tartózkodjanak, mert az csökkentheti a vesék kiválasztóképességét.

Szívbetegség esetén a szakemberek nem javasolják az E-vitamin és a kálium pótlását: az E-vitamin nagy mennyiségben (napi 360 mg fölött) történő bevitele növeli további szívbetegségek, például a szívinfarktus kialakulásának kockázatát - utóbbi rizikóját akár 20 százalékkal is. A kálium szedése sem mentes kockázatoktól: szívbetegeknél heves szívdobogást és szívritmuszavarokat okozhat.