Tévhit, hogy a szex beindítja a szülést

A szülést nem lehet szexszel siettetni - cáfolták a széles körben elterjedt nézetet malajziai kutatók.

A legtöbb nő a terhesség utolsó időszakában alig várja már, hogy végre szüljön, ugyanakkor szeretné elkerülni a szülés mesterséges megindítását. Sokan esküsznek rá, hogy a szeretkezés egy "mindenórás" kismamánál megindíthatja a szülést, és ennek alátámasztására születtek is hihető tudományos elméletek.

Az egyik elképzelés szerint a hatásért az ondófolyadékban lévő prosztaglandin felelős - ez a hírvivő anyag nagyobb koncentrációban valóban képes beindítani a szülést, a kórházi gyakorlatban is szintetikus prosztaglandint alkalmaznak erre a célra. Felmerült az is, hogy a mellbimbó izgatása, illetve az orgazmus kiváltotta oxitocin-felszabadulás válthat ki olyan méhösszehúzódásokat, amelyek beindítják a gépezetet.

Tan Peng Chiong, a Malayai Egyetem szülész-nőgyógyásza szerint jó lenne, ha a párok ilyen biztonságos, hatékony, ráadásul igen kellemes módon sürgethetnék egy kicsit a szülést, de vizsgálatuk alapján az "apás módszer" sajnos nem működik.

Tan és kutatócsoportja a BJOG: An International Journal of Obstetrics & Gynaecology c. nőgyógyászati szaklapban közölt vizsgálatában több mint 1100, a terhesség 35. és 38. hete között lévő nő körében vizsgálták a szex és a szülés megindulása közti összefüggést.

A résztvevő nők a vizsgálat kezdetekor már legalább hat hete nem éltek szexuális életet. A csoport felének az orvos azt javasolta, hogy minél gyakrabban szexeljen a szülés biztonságos siettetése érdekében, míg a csoport másik felének azt mondták, hogy a terhesség alatti szex ugyan biztonságos, de a szülésre gyakorolt hatása ismeretlen.

A kutatók ezután nyomon követték, hogy hány hétig tartott a résztvevők terhessége, és szükség volt-e orvosi beavatkozásra a szülés megindulásához.

Azt találták, hogy a szexre bíztatott nők gyakrabban szexeltek a terhességük hátralévő időszakában, mint a másik csoport tagjai, ám szülésindításra hasonló arányban került sor a két csoportban (22, illetve 20,8 százalékuknál, ami nem szignifikáns különbség). Nem volt jelentős különbség a terhességek hosszában sem. Tan szerint az eredmények azt mutatják, hogy az emberi terhesség a legutolsó időszakban is igen ellenálló a kisebb zavaró tényezőkkel szemben, és a szülés időpontját természetes módon nemigen lehet befolyásolni.