Falus András

II. A nukleinsav-chiptechnológia

A géntechnológia fejlődésével már a 70-es évek végétől, a 80-as évektől pedig gyorsuló ütemben jelentek meg olyan technikák, amelyekkel egyaránt mérni lehetett a DNS pontmutációit és a gének átírását, azaz megszólalását. Míg a DNS-szintű változások az egész szervezet minden sejtjére vonatkoznak, a küldönc RNS-ek sokasága az adott sejtet jellemzi, hiszen értelemszerűen más fehérjékre van szükség egy izomsejtben, mint egy ideg- vagy májsejtben. Az aktív nukleinsavak kimutatásának elve azon alapul, hogy két nukleinsav-szál egymás kiegészítője (komplementer), tehát az A betűvel szemben mindig T, a G-vel szemben C van. Például egy AGGCCTTATTCCGCGT szakasszal szemben mindig TCCGGAATAAGGCGCA helyezkedik el. Amennyiben az utóbbi szakaszhoz jelzőanyagot (festéket vagy izotópot) kapcsolunk, megjelöli, láthatóvá teszi az előbbi nukleinsav-darabot, miután összekapcsolódott vele. Megfelelő egyedi szakaszt választva egy gén specifikusan kimutatható.

11. ábra

12. ábra

13. ábra

14. ábra

15. ábra

16. ábra

(lásd a következő animáción)

A fantasztikus ebben az eljárásban a "génhalászat" lehetősége, hiszen ezúttal nem eddigi tudásunk, hipotézisünk (csúnyábban szólva: prekoncepciónk) határozza meg, hogy mely géneket analizáljuk, hanem a chipre felvitt összes gén esetleges eltérésére rákérdezünk. Minthogy egyelőre rengeteg olyan emberi gén van, amelynek a nukleotid-sorrendjét már ismerjük, de funkcióját még nem, a chiptechnológiával e gének szerepét vagy már ismert funkciójú gének új feladatait tárhatjuk fel. Döbbenetesen nő a vizsgálható kérdések köre, és robbanásszerűen kiterjedt a vizsgálható genetikai háttér is. A chiptechnológia bevezetése a biológiába ahhoz az ugráshoz mérhető, amit a félvezetők és tranzisztorok elterjedése jelentett az elektronikában.