Rowan Atkinson, a felejthetetlen figura

Rowan Atkinson általában főszereplő: a saját filmjei központi figurája. Egyszer-egyszer azonban elkalandozik más műfajokba, főleg, ha egykori diáktársa, Richard Curtis hívja. Miatta vállalt el egy nyúlfarknyi szerepet a Négy esküvő, egy temetés című filmben (melyben papot alakított), és most, az Igazából szerelemben is. Bár csak pár percig látható a vásznon, játékát nem lehet elfelejteni.

- Hogyan kerül Ön egy romantikus vígjátékba, illetve mindenekelőtt: hogyan ismerkedett meg Richard Curtis forgatókönyvíró-rendezővel?

Rowan Atkinson: 1975 decemberében találkoztam először Richarddal, amikor mindketten befejeztük a szemeszterünket az oxfordi egyetemen. Többedmagunkkal arra készültünk, hogy összehozzunk egy mulatságos előadást következő nyárra Oxfordban, és ezen elég sokat dolgoztunk. Általában persze az volt a munkamegosztás, hogy ő írt, én meg játszottam, de az is gyakran előfordult, hogy ő is feljött színpadra. Végül egy egyszemélyes show-t hoztunk össze, ami 1981-ben a londoni Westend színpadára került. Közben ő megírt egy másik vígjáték-vázlatot is, aminek a Nem a kilenc órás hírek (Not the Nine O'clock News) címet adtam, aztán pedig nekiláttunk a Fekete vipera című sorozatnak 1983-ban. Ezt már Ben Eltonnal közösen írta. Ezután kezdődött a Mr. Bean-sorozat színpadon és televízióban párhuzamosan. Egyszóval: jól egymásra találtunk.  

- Azt hiszem, ezek után nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy Ön Richard Curtis írói munkásságának szakértője. Miután végleg abbahagyta a színjátszást, és az írás mellett kötelezte el magát, minek volt köszönhető, hogy Önök együtt tudtak maradni ilyen hosszú időn keresztül?

- Nem tudom. Valamiféle közös érzékenység, közös komikai véna. Gondolom, mindketten ugyanazt tartjuk szórakoztatónak - amin ő nevet, azon én is nevetek. Richard egyszerűen fantasztikus író, minden színész örülne, ha olyan íróval akadna össze, mint ő - és ezt bárki megerősítheti, aki már dolgozott vele. Nagyon jó képességei vannak, nagyon-nagyon okos, nagyon-nagyon könnyű vele dolgozni, és elbűvölő a munkastílusa. Persze az évek során voltak apró nézeteletéréseink, de egyet sem tudnék most felidézni, mert tényleg lényegtelen viták voltak. Azt hiszem, ez elég sokat elmond egy több évtizedes kapcsolatról.

Forrás: [origo]
Johnny English - John Malkovich, Rowan Atkinson és Natalia Imbruglia

- Richard talál ki jeleneteket az Ön egyéniségére, vagy inkább Ön keresi meg egy ötlettel, hogy dolgozza ki?

- Mindkettőre akad példa, ez a produkciónként változik. Van úgy, hogy leülünk együtt, és kiagyalunk valamit. A következő Mr. Bean-filmet például két éve próbáljuk összehozni, és volt is rá egy elég jó ötletünk, de valahogy semmi sem történt, mert mindkettőnket más feladatok szólítottak el. Fogalmam sincs, lesz-e még belőle valaha valami, ezzel kapcsolatban kicsit szkeptikus vagyok, mindenesetre nagyon jó lenne, ha egyszer létrejönne. Aztán az is előfordul, hogy Richard ír egy egészen másfajta filmet, mint például az Igazából szerelem, és felhív, hogy lenne benne egy szerep a számomra. Én meg elolvasom a forgatókönyvet, és általban igent mondok. Talán egyszer mondtam neki nemet, de úgy tűnik, nem haragudott meg érte, mert felkért újra. 

Előző
Következő

KAPCSOLÓDÓ CIKK