Hatni fog

A filmek és drogok világa elválaszthatatlan egymástól, legyen szó a forgatás során fogyott segédanyagokról, a vizuális inspirációmerítésről, a témaválasztásról vagy éppen a megtekintés élményét fokozó serkentőkről. A puritánok sátánt és magasabb korhatár-besorolást kiáltanak már egy füves cigi láttán is, míg Tarantino vagy Scorsese filmjeiben elengedhetetlen kellékek a kábítószerek. A megelőzést és a pró/kontrát meghagyjuk a GYISM-nek, helyette áttekintjük azokat a filmeket, amelyek a témát Flieghauf Benedek Dealerje előtt már kimerítően körüljárták.

Rendező: Terry Gilliam
Szereplők: Johnny Depp, Benicio Del Toro, Christina Ricci, Tobey Maguire, Cameron Diaz

A Brazil és a 12 majom vizuális zsenije, Gilliam megkísérelte, hogy belülről kalauzolja a nézőt a kábítószerek mocsarában, Raoul Duke újságíró és dr. Gonzo, a szamojéd jogtanácsos ámokfutásán keresztül.

Bár hasonló állapot elérése nélkül a néző kívülállónak fogja érezni magát a film nézésekor, és tudjuk, hogy jó mulatság együtt whiskyzni Torrentével vagy éppen Jockey Ewinggal, de ezúttal nyomatékosan felhívjuk a figyelmet arra, hogy a vásznon látható fogyasztást senki se próbálja utánuk csinálni!

Mi fogyott?: "Minden drog, amit az ember 1544 óta ismer... két zacskó fű, 75 pirula meszkalin, öt levél acid, fél sótartónyi kokain, kismillió tarka bogyó, tequila, rum, egy rekesz sör, egy üveg éter, két tucat amil."

A páciensek: Johnny Depp sose volt ellensége egy-egy világraszólóan kattant szerepnek, és ezúttal sem okoz csalódást. A film alapjául szóló regény írójával, Hunter S. Thompsonnal jó barátok, és Thompson maga borotválta kopaszra Depp fejét és adta kölcsön sapkáit, ruháit, sőt a kocsiját is a szerepre való felkészüléskor. A színészkaméleon Del Toro pedig 20 kilót hízott Gonzo ikonikus szerepéhez. A mellékszerepekben Christina Ricci és Tobey Maguire bizarr módon vicces karakterein kívül a szubkultúra olyan jeles képviselői is feltűnnek, mint Flea a Red Hot Chili Peppersből vagy a baltaarcú Lyle Lovett countryénekes.

Ismerős élmények?: A megelevenedő szőnyegminták, a szörnyfejű emberek és a koordinálatlan gerincmozgás már enyhébb kiképzéssel is elérhetők, bár az elszánt duó éppen azt használja ki, hogy az éter elfogyasztása után olyan állapotba kerülnek, mint két részeg ír paraszt. A részegeket meg ugyebár szeretik Las Vegasban - belőlük él a város.

Élmények, amik sose legyenek ismerősek: A rövid idő alatt felhalmozott szállodai számlák még hagyján, de Gonzo és Duke hamarosan magukra és egymásra is veszélyesek lesznek, előkerül a penge, a fürdőkádba dobható rádió és végül dr. Gonzo sikeresen sátánná is változik a film egyik legemlékezetesebb pillanatában.

Utóhatás: Az elmosódott hallucinációk a kilencvenes évek végén rengeteg videoklipben feltűntek (Skunk Anansie: Hedonism, Madonna: Drowned World, Rolling Stones: Like a Rolling Stone), a Prodigy Smack My Bitch Up című legendás klipjének rendezője, Jonas Akerlund pedig filmes debütálásának is a drogos víziókat választotta a Spun című speedes sztorival. A Depp - Del Toro - Thompson trió pedig újra támad: az író The Rum Diary című regényét is megfilmesítik, ezúttal Del Toróval a kamera mindkét oldalán.