Főszerepben a b*szás

Steve Anderson úgy döntött, filmet készít az egyik legismertebb, legtöbb formában használt, egyesek által legelítéltebb, mások által legkedveltebb angol szóról, a FUCK-ról.

A rendező elmondása szerint mindig is izgatta őt a fuck szó, mert annyiféleképpen használatos az angol nyelvben: lehet ige, főnév és melléknév is (magyarul: baszik, numera, kibaszott); a jelentése kontextustól függően lehet nagyon durva, de kedveskedő is; sokan automatikusan felháborodnak, ha hallják, míg másoknak szinte a kedvenc szavuk.

A dokumentumfilm megkísérli végigkövetni a fuck szó történetét, azoktól az időktől kezdve, amikor teljes mértékben tabunak számított, napjainkig, amikor, ha nem vált is szalonképessé, de a médiában, a kulturális termékekben, sőt politikusok ajkán is gyakran felhangzik. Anderson szerint az, hogy hogyan viszonyulunk a fuck szóhoz, tágabb értelemben azt tükrözi, hogyan viszonyulunk a szólásszabadság intézményéhez. Ha nem mondhatjuk ki, hogy "baszni", azt sem mondhatjuk, hogy "Bassza meg a kormány!".

Anderson rengeteg különböző embert meginterjúvolt filmjéhez: nyelvészek, teológusok, színészek, zenészek, újságírók, pornósztárok vallanak a szóhoz fűződő viszonyukról, sok szempontú és színes képet felrajzolva a témáról. Megszólal a filmben többek közt a gonzóújságírás szülőatyja, a Félelem és reszketés Las Vegas-ban szerzője, Hunter S. Thompson, a mocskos szájáról ismert rendező Kevin - A barátnőm 37 faszt szopott le! - Smith, a szókimondó zenész Alanis Morissette, a hiphop-sztár Ice-T és a humorista Billy Connolly. Az interjúkat animációs betétek kötik össze, melyeket az ismert rajzfilmes és karikaturista, Bill Plympton készített.

A rendező kezdettől fogva tudta, hogy filmje címe egyszerűen FUCK lesz, hiszen kétségtelenül ez a szó játssza benne a főszerepet. Emellett tisztában volt azzal, hogy a plakátokon nem szerepelhet nagy betűkkel a "baszás" szó, és hogy valószínűleg némelyik újság is elzárkózik majd attól, hogy nyomtatásban közölje az eredeti címet, ehelyett csillaggal helyettesítik majd a szóban a magánhangzót. Anderson ezt cseppet sem bánja, hiszen tulajdonképpen a film címének különbözőféleképpen való kezelése is része a témával kapcsolatos diskurzusnak, és célja éppen az volt, hogy minél több ember bevonásával vizsgálja a szó által kiváltott reakciókat.