Pontosan ez az, amiért annyian utálják a musical műfaját: Az operaház fantomja. És persze az is tény, hogy sokan meg éppen ezt szeretik. Webber és Schönberg (utóbbi a Nyomorultak szerzője) azonban valójában nem az igazi, eredeti musical művelői. Külön kategóriát hoztak létre, melynek sokkal több köze van a közép-európai operetthez, mint ahhoz, amit ténylegesen musicalnek hívhatunk - utóbbi ugyanis ízig-vérig amerikai műfaj. Mi most megkíséreljük a frissen bemutatott Az operaház fantomját elhelyezni a filmmusical történetében. Csak a miheztartás végett...

Nem fogom felsorolni mindet, lehetetlen. Csak a filmre vitt darabok legismertebb példáit. A lényeg: a musical comedy műfaja a huszadik század elején alakult ki az Egyesült Államokban, formai követelményei között a legfontosabb, hogy prózai jelenetek váltakoznak benne zenés betétekkel. Vagyis: a színészek alapvetően nem énekelve kommunikálnak, csak akkor fakadnak dalra, ha felhevült érzelmi állapotuk ezt indokolja. Megfilmesítésüket pedig legtöbb esetben az teszi indokolttá, hogy a Broadway színpadain már óriási sikert arattak. 

Óz, a nagy varázsló (1939)

Első Broadway-premierjére 1903-ban került sor, vásznon pedig 1925-ben debütált - igaz, akkor még csak némafilmen. A klasszikussá vált verziót 1938-ban forgatták, és eredetileg a kor legnagyobb gyereksztárja, Sherley Temple főszereplésével készült volna. Csakhogy a producereknek egyszer csak feltűnt egy fiatal sztárjelölt, aki bámulatos hangjával és muzikalitásával lenyűgözte őket. Judy Garland akkor már két éve filmezett, és igyekezett úgy kinézni, ahogy az akkori dívák: szőke loknikat és vastag sminket viselt.

Forrás: [origo] Forrás: [origo] Forrás: [origo]

A film magyar származású rendezője, George Cukor vette rá arra, hogy változzon vissza természetes kamaszlánnyá - így nyerte el azt a szabálytalan, komikai szerepkörre predesztináló arcát, ami később világhírűvé tette. A film óriási költségvetésből készült, és bemutatása idején éppen csak, hogy visszahozta az árát. Legnagyobb slágerét, az Over the Rainbow-t kis híján kivágták belőle. És egy misztikus érdekesség: Judy Garland halálának napján (1969. június 22-én) tornádó söpört végig Kansasen.

* * *

West Side Story (1961)

Eredetileg East Side Story-nak szánták: egy brooklyni zsidó fiú és egy bronxi olasz katolikus lány szerelmét dolgozta volna fel New York utcáin. Aztán változott a koncepció... Leonard Bernstein eredetileg nemcsak zenét, hanem a szöveget is maga írta volna, végül azonban lepasszolta egy fiatal tehetségnek, Stephen Sondheimnek, aki később legalább akkora alakja lett az amerikai musical történetének, mint mentora. De erről majd később...

Forrás: [origo]

A West Side Story-t 1957-ben állították színpadra, és 732 előadás után döntött úgy az ötletgazda Jerome Robbins, hogy megkockáztat egy filmes verziót. Az 1961-ben forgatott film egyetlen igazi sztárja a Mariát alakító Natalie Wood volt, de nem miatta lett óriási siker a produkció. Sokkal inkább modern zenéjéért, merész koreográfiájáért és korszerű problémafelvetéséért. Több nagy slágere közül egész biztosan kívülről fújja mindenki az Americá-t - még akkor is, ha fogalma sincs, honnan való.

* * *

My Fair Lady (1964)

Egy magyar (erdélyi) származású színházi és filmes ember, Gabriel Pascal találta ki az '50-es években, hogy G. B. Shaw Pygmalion című színművéből musicalt írasson. (Korában az Alexander Korda köré gyűlt magyar kivándorlók között dolgozott a londoni filmiparban, és személyes barátságot kötött Shaw-val.) Az 1956-ban bemutatott Broadway-előadás főszerepét egy fiatal csillag, Julie Andrews alakította, partnerei a filmből is jól ismert Rex Harrison és Stanley Holloway voltak. A musical óriási sikert aratott, kilenc évig volt repertoáron, és ezzel a kor leghosszabban játszott zenés előadása lett.

Forrás: [origo]

1964-ben készült film belőle George Cukor rendezésében. Julie Andrewstól maga a stúdióvezető, Jack L. Warner vonta meg a szerepet, mondván: nem elég fotogén. Audrey Hepburn kapta végül a feladatot, de Elizabeth Taylor is nagyon hajtott rá. Hepburn hónapokig készült a zenés betétekre, végül azonban leszinkronizálták, amiért nagyon csalódott volt. A férfi főszereplőket átvették a Broadway-musicalből, de Higgins szerepére előbb felkérték Cary Grantet, aki kerek perec kijelentette: nem csak, hogy nem vállalja, de meg sem nézi, ha nem Rex Harrison játssza.

Igen, jól látják: ebben a gyűjtésben meg sem említettük Fred Astaire-t és Gene Kellyt, akik talán a legnagyobb alakjai a hollywoodi filmmusicalnek, de ha az ő munkásságukat is elkezdenénk elemezni, sosem fejeznénk be...